„Fehér ember a lyukban”, avagy mehetünk lakni a föld alá, ha már nem bírjuk a forróságot?

Lehet, hogy elő kell vennie az emberiségnek az évezredek óta bevált módszert és ha már elviselhetetlenül meleg lesz a bolygónk felszíne, akkor le kell költözni a föld alá.

A klímaváltozásokra az ember gyakran így reagált, a BBC szerint ennek a jó példája, az a dél-afrikai barlang, ahol kétmillió éve éltek az emberek ősei, majd a neandervölgyiek, akik 176 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak idején megmagyarázhatatlan cseppkőhalmokat hoztak létre egy francia barlangban. Ha ez nem lenne elég, akkor még ott vannak a csimpánzok is, amik barlangokban hűsölnek, hogy a szenegáli hőséggel megbirkózzanak.

Akár nagyobb városokat is létre lehet hozni a föld alatt, erre jó példa Kappadókiában Derinkuyu földalatti városa, ami több mint 85 méterrel van a Föld felszíne alatt, és tizennyolc szintes alagútrendszert foglal magában. A régió legnagyobb problémája, hogy egy száraz fennsíkon fekszik és nyáron borzalmasan meleg van. A Kr.e. 2 évezredtől kezdve alakult a város, de a bizánci birodalom idején már 20 ezren éltek a föld alatt. Ha akkor ezt meg tudták oldani, ma miért ne működhetne? Ráadásul példa is van arra, hogy a meleg elől a föld alá bújjanak az emberek: Ausztráliában, Coober Pedyben már több ezren élnek így. Nézzük, hogy sikerült a föld alá költözniük az embereknek.

„Fehér ember a lyukban”

A város a nevét az őslakosok humorának köszönheti, azt jelenti a nyelvükön, hogy „fehér ember a lyukban”, magát a létét elsősorban a nyári 52 Celsius-fokos hőmérsékletnek köszönheti, ami annyira forró, hogy madarak hullanak az égből, az elektromos eszközöket pedig hűtőben kell tárolni, ha nem akarjuk, hogy elfüstöljenek. Coober Pedy elhelyezkedésére mondják, hogy az Isten háta mögött még kettővel. Képzeljünk el egy olyan települést, amihez a legközelebbi város félezer kilométerre van. Mintha Kapuváron élne az ember Nyugat-Magyarországon, de a szomszéd nagyváros Nyíregyháza lenne keleten. Szóval a legközelebbi nagyobb települések déli irányban Port Augusta (515 km), Adelaide (846 km), északi irányban Alice Springs (685 km), Tennant Creek (1173 km) és Darwin (2170 km). Keletre a néhány lakosú William Creek, északkeletre a kb. 200 lakosú Oodnadatta található, közel 200 kilométer távolságra, vagyis szabadságot kell kivenni, ha át akarunk ugrani egy sörre a szomszéd faluba.

De miért élnek a világ hónalján egyáltalán emberek? Coober Pedy a létét az opálbányászatnak köszönheti, ami már száz éve meglehetősen jövedelmező tevékenység a városban és ha már dolgozni kell, lakni is kell valahol, viszont a hőség miatt alternatív megoldásokban kellett gondolkodniuk az embereknek. A házak hűtése óriási költségekkel járna, így az nem járható út, ekkor támadt az ötlet, hogy menjenek a föld alá. Járatok a bányászat miatt már addig is voltak, csak személyre kellett őket szabni, amihez a bányászok igencsak jól értenek. A talaj is pont megfelelő ehhez, a homokkő és az aleurolit elég puha a „faragáshoz”.

A felszínen csak annyit látni, hogy a terepen el van szórva néhány épület szinte véletlenszerűen, az utcák a portól vastagok, vannak éttermek, bárok, szupermarketek és benzinkutak, meg egyéb épületek, azonban kb. minden üres. 

A kalyibák is csak azért vannak, hogy legyen honnan lemenni a föld alá.

Coober Pedyben a földalatti lakások legalább négy méter mélyen helyezkednek el és mindig kellemes 23 fok van bennük. Míg a föld feletti lakóknak el kell viselniük a brutálisan forró nyarakat és a fagyos téli éjszakákat, addig a földalatti házakban egész évben, a nap 24 órájában tökéletes szobahőmérséklet uralkodik.

Az is a hobbitlét mellett szól, hogy meglehetősen olcsóak az ingatlanok. Nemrég egy árverésen egy átlagos három hálószobás lakás körülbelül 40 ezer ausztrál dollárért (9,1 millió forint) kelt el. Ha azt vesszük, hogy a legközelebbi nagyvárosban, Adelaide-ben az átlagos házár 700 ezer ausztrál dollár (160 millió forint), máris szívesen bújunk a föld alá. További előnyök közé tartozik, hogy nincsenek rovarok a felszín alatt és nem is kívánkoznak oda.

Amikor az ajtóhoz érsz, a legyek visszafordulnak, nem akarnak a sötétbe és a hidegbe jönni

– mondta egy helyi férfi a BBC-nek, ráadásul, aki már megunta a városi életet annak extrán jó, mert nincs hang- vagy fényszennyezés.

Persze lehet a felszínen is lakni Coober Pedyben, csak éppen rámegy az ember gatyája, mert olyan drága a hűtése. A város egyébként az elektromos energiát tekintve teljesen önellátó, a 70 százalékát ráadásul szél- és napenergiával termelik meg. Ez persze lehet, nem így lenne, ha mindenhol menne a légkondi.

A lakások bővítése is egyszerű: csákányt kell ragadni és csak arra kell figyelni, hogy ne a szomszéd lakás irányába akarjunk terjeszkedni és még az is lehet, hogy meggazdagszunk belőle: egy férfi egy nagy drágakőre bukkant, amikor zuhanyzót faragott a falba, egy helyi szálloda pedig összesen 1,5 millió ausztrál dollár (341 millió forint) értékű opálra bukkant bővítéskor.

A BBC szerint Coober Pedyben az építkezés annyira egyszerű, hogy sok helyi luxuslakásban él, földalatti úszómedencékkel, játékszobákkal, tágas fürdőszobával és nappalival.

Bár úgy tűnik, hogy ez a tökéletes megoldás a perzselő hőségre, azonban van egy probléma, ami miatt csak jóval drágábban, vagy egyáltalán nem lehet átvinni a gyakorlatot más helyszínre. A száraz klíma erősen ajánlott hozzá. Kappadókiában, Izraelben, vagy bárhol a világon, ahol a barlangtelepülések létrejöttek, alig van csapadék, így nem kell megküzdeni a penésszel. A nedvesebb területeken a földalatti építkezések közismerten nehezek. A 19. században épült eredeti londoni metróalagutak vízszigeteléséhez mindenhol több réteg téglával és bitumenes bevonattal próbálták útját állni a víznek. De még így is rendszeresen megjelenik a fekete penész. Ugyanez a probléma jelen van világszerte, ahol gyakoriak az esőzések.

Ha tényleg a föld alá kell költöznünk, akkor az ideális helyszínnel, talajjal, a párával és a szellőztetés bonyolultságával is számolni kell. Coober Pedy egy 50 méter vastag porózus homokkövön fekszik, és a körülmények még a föld alatt is szárazak, azt a párát, amit a mosással, fürdéssel és főzéssel termelnek, azt könnyen elbírja egy egyszerű szellőzőrendszer. Olyan körülmények viszont, mint ami az ausztrál bányavárosban vannak, nem sűrűn fordulnak elő a világon.

Nyitókép: Getty Images/Mark Kolbe