Az a bolondos fickó, akivel Christopher Nolan szokott dolgozni – mozikban az Oppenheimer, Cillian Murphy legnagyobb dobása

Kezdjük a kiejtéssel!

Hogy mi, magyarok olykor bajba kerülünk az ír nevek kiejtésével, valamivel talán bocsánatosabb bűn annál, mint amikor az amerikaiak vétik el a kedvenc ír színészeik nevének kiejtését. Még szerencse, hogy Liam Neeson, a fenyegető telefonhívások királya egy Szent Patrik napi videóban egyszer s mindenkorra emlékezetünkbe véste Cillian Murphy (és Saoirse Ronan, Domhnall Gleeson, Sinead O’Connor, Kenneth Branagh) nevének helyes kiejtését. 

Ha eddig volt is, innentől semmi mentségünk, ha „kilien” helyett netán „szilien”-t mondanánk.

Ugyanitt Liam Neeson a „silly man” és a „szilien” egymásra rímelő hasonlóságára is felhívja a figyelmet, és biztos, ami biztos, egy Christopher Nolan-es poént is elsüt, emlékeztetve az amerikai közönséget, hogy a színész hivatalos neve még csak véletlenül sem „Silly Man Christopher Nolan Guy”. Ami szabad fordításban annyit tesz: az a bolondos fickó, akivel Christopher Nolan szokott dolgozni.

És ha már Christopher Nolan ilyen hamar szóba került, akár előre is vehetjük azt az udvariatlanul előtérbe tolakodó életrajzi tényt, ami nem hiányozhat egyetlen Cillian Murphy-ról szóló dolgozatból sem, különösen nem az olyanokból, amelyek az Oppenheimer című opuszt hivatottak beharangozni. 

Essünk hát túl ezen is, hogy utána szabadon merülhessünk alá az előzmények tengerében, szóval, ahogy már Neeson úr is utalt rá, Cillian Murphy („K”-val, az isten szerelmére!) Christopher Nolannel szokott dolgozni, de az Oppenheimer az első alkalom, hogy a rendező főszerepet bízott rá. És igen, Murphy korábban feltűnt Nolan mindhárom Batman-filmjében, illetve játszott az Eredetben és a Dunkirk-ben is. Az Oppenheimer kapcsán a Fókusz exkluzív interjút készített Christopher Nolannel, amit az alábbi videóban tud megnézni.

Az immár két évtizeden átívelő Nolan-kapcsolathoz egy másik rendező hírességen, a trainspottingos Danny Boylon keresztül vezetett az út, de legelőször is azt kellett eldöntenie Murphy-nek, hogy mihez is kezd tinédzser évei elmúltával. Egy tisztes polgári pálya lehetősége is felcsillant előtte, a jogi egyetemről azonban még azelőtt kibukott, hogy elérhető közelségbe került volna a diploma. Mint számos színész esetében, B-tervként meglegyintette a rocksztárság lehetőségének szele is, de a testvérével alapított Sons of Mr. Green Genes nevű duó bizarr dalszövegei és végtelen gitárszólói megmaradtak inkább kamaszos kezdeményezésnek.

A zeneipar kapui ugyan zárva maradtak előtte, de ezekben az években érhette az a felismerés, hogy a színpadot nem csak végtelen hosszú gitárszólók szenvedélyes előadására lehet használni. Miután erről meggyőződött, addig-addig győzködte a Corkban működő Corcadorca Theatre Company színtársulat vezetőjét, míg övé nem lett a Disco Pigs, vagyis a Diszkó Disznók egyik szerepe. 

Mivel Enda Walsh darabjának összesen két szereplője van, Murphy alakítása nem veszett, nem is veszhetett el a háttérben. Olyannyira nem, hogy Danny Boyle a darabból készült filmben figyelt fel a húszas évei közepén járó színészkezdeményre. 

És ha Danny Boyle hív valakit, még ha csak meghallgatásra is, az már önmagában nagy szakmai elismerés, hát még az, hogy Murphy meg is kapta Boyle filmjének főszerepét, így ő lett a 28 nappal később kómából magához térő biciklifutára, aki az elnéptelenedett Londonban, egy apokaliptikus zombifilm, vagy elegánsabb megfogalmazásban egy zombifilmbe oltott politikai allegória közepén ébred fel.

Karrierszempontból jó kis ébredés volt, egyenesen Christopher Nolan irodájához vezetett. A történet közismert, az Oppenheimert övező PR-hadjárat során többször is előkerült. Murphy arcára a 28 nappal később révén, egy újságcikkben figyelt fel az épp a Batman szerepére színészt kereső rendező.

Amikor besétált, azt hiszem, mindketten tudtuk, hogy nem ő fogja megkapni Batman szerepét, de amikor elkezdett játszani, az egész stáb, a szobában mindenki figyelni kezdett. A Batman-filmek gonoszait nagy sztárok szokták játszani, de a tesztfelvételeket látva a stúdió rögtön áldását adta rá, ami igazi elismerés

 – idézte fel együttműködésük dicső kezdeteit Christopher Nolan a New York Times-nak nyilatkozva.

Murphy Scarecrow, vagyis a Madárijesztő szerepét kapta meg Nolan iskolateremtő Batman-trilógiájában, ami után a legszigorúbb ítészek is kénytelenek voltak komolyabban venni a képregényfilmeket. 

Ami Murphy komolyan vételét illeti, azzal sosem volt gond. Boyle a 28 nappal később után is igényt tartott rá, és másodszorra sem valami vidám darabba hívta: a Napfényben nem vérben forgó szemű, megvadult britektől kell tartania az emberiségnek, hanem a kihunyni készülő Naptól – nagy megkönnyebbülés, köszönjük!  A könnyed vígjátékok nem tartoznak sem Boyle, sem Murphy erősségei közé, és nem a vidám percekről híres Neil Jordan és Ken Loach sem. Murphy-nek mind a két nagysággal volt szerencséje dolgozni: Jordannél egy transz nőt alakított a Reggeli a Plútónban, Loach-filmjében, a Felkavar a szélben pedig egészen 1920-ig, az ír függetlenségi háborúig ment vissza az időben.

A korszak ugyanaz, de a helyszín és a sapkaviselet merőben más a Birmingham bandája, vagyis a Peaky Blinders című sorozatban, amely minden addiginál nagyobb tömegekkel ismertette meg a Cillian név kiejtését. Ahhoz azonban, hogy elnyerje Tommy Shelby, a tányérsapkáikba borotvapengét varró bűnbanda vezérének szerepét, Murphynek először Jason Stathammel kellett megküzdenie. 

Steven Knight, a sorozat gazdája a két színész között vacillált és… És Stathamet hozta ki győztesként. Knight később úgy emlékezett vissza, hogy az akciósztár már a puszta jelenlétével meggyőzte, hogy ő az ideális Tommy Shelby szerepére, aztán kapott Murphy-től egy sms-t.

Ne feledd, én színész vagyok

 – ez állt benne, de ez az egy mondat is elég volt ahhoz, hogy gondolkodóba ejtse Knightot. A merengésnek végül Statham lett a vesztese. A szerep Murphy-é lett. 

A Peaky Blinders-nek olyan rajongói vannak, mint Brad Pitt, Tom Cruise, Michael Mann, Julia Roberts, Steven Spielberg, Stephen King, Howard Stern és Ed Sheeran. Ők biztosan ott lesznek az Oppenheimer nézői között is, és akkor még a földi halandókat (belőlük is van néhány) nem is említettük.

Ha az Oppenheimer nagy siker lesz, Murphy beveszi Hollywoodot. Ha nem, bár ennek a valószínűsége csekély, Murphy már akkor is bevette Hollywoodot.

Nyitókép: Pascal Le Segretain/Getty Images