Ölj, John, ölj! – Keanu Reeves negyedszer is összevérezi John Wick ingét

Minden egy kutyával kezdődött. Pontosabban egy kölyökkutyával. Egy vidám kis beagle halálával. 

Ki ne emlékezne rá, hogy John Wick, a felesége halálát gyászoló bérgyilkos azért tért vissza az életvitelszerű vérengzéshez, mert néhány fogalmatlan martalóc, köztük a New York-i orosz maffia főnökének semmirekellő fiacskája, belekötött egy benzinkútnál. És mert nem tudták, kivel húznak ujjat, kinyírták a visszavonult gyilkos egyetlen vigaszát.

Igen, megölték John Wick kiskutyáját.

A kis Daisy-t, akit még haldokló felesége hagyott hősünkre.

Alighanem többen emlékeznek a balsorsú kiskutyára („Andy the dog” remek alakítása), mint például arra, hogy az első John Wick-filmben feltűnt a remek karakterszínész, Willem Dafoe is. Ami ismét csak a régi bölcsességet bizonyítja, nevezetesen, ha Keanu Reeves-t, a „szomorú Keanu”-mémek ihletőjét egy kölyökkutyával párosítjuk össze, kettősük mindenki mást elhomályosít. Még egy olyan színésznagyságot is, mint Willem Dafoe.

Ami a kutyahalál után következett, az maga a John Wick-filmek esszenciája.

A minden akciófilm-rajongói igényt kielégítő, mesterien megkoreografált, vérbő öldöklés. Középpontban a „szomorú Keanu” mémekből ismert szomorú és kissé csapzott Keanuval.

Mindehhez egy kis worldbuilding is járult, a bérgyilkosok titkos világa a maga halálosan komolyan vett játékszabályaival, hierarchiájával, fizetőeszközként szolgáló aranytallérjaival, alsóbb és felsőbb köreivel, kapuőreivel és kiszolgálószemélyzetével. 

Utóbbiak közé tartozik a sorozat visszatérő szereplője, az alvilági egzisztenciákat elszállásoló Continental Hotel főnöke, a házirendet tűzzel-vassal betartató Marcus és jobbkeze, a nyugalmat és fenyegetést sugárzó hotelportás, Charon. Marcus szerepe Ian McShane-t ajándékozta meg egy jól jövedelmező nyugdíjas állással, Charonnak pedig a nemrég elhunyt Lance Reddick adott arcot, tartást és kellő titokzatosságot. És akkor még nem is említettük Laurence Fishburne visszatérő figuráját, a koldusok és galambok hálózatát működtető, de galamblelkűnek nem mondható Bowery Kinget.

Kaszkadőrök, előre!

Most, hogy a széria a negyedik mozifilmnél tart, sok száz millió dollárt termelt és hamarosan a kötelező spin-off leágazásokat is megkapjuk (egy tévésorozat a Continental Hotelről és egy bosszúálló balerináról szóló filmet), a siker receptjét már mindenki tudni véli.

Ami épp olyan egyszerűen hangzik, amilyen egyszerű is: azok a pazar öldöklések!

Ahogy Keanu Reeves öl – késsel, villával, lőfegyverrel, baltával, puszta ököllel, puszta tekintettel, lóval, ló nélkül, kézzel, lábbal, vagy bármilyen más, szóba jöhető testrésszel és egyéb kiegészítőkkel –, úgy senki sem öl ma az akciófilmek népes mezőnyében. Nem kis teljesítmény, Oscar-díjat azonban túlzás lenni még emlegetni, bár ne feledjük, idén a Top Gun is a jelöltek között volt. Ha nem vigyázz, egyszer talán még Keanut is eltalálja egy Oscar aprítói munkásságáért. Egy biztos: Reeves jelenléte nélkül ugyanúgy nem érne sokat a sorozat, mint a befektetett kaszkadőri munka nélkül. 

Míg Reeves Oscarja egyelőre nem túl valószínű (a John Wickért biztosan nem), a kaszkadőrszakmának rég kijárna az elismerés, szégyen és gyalázat, hogy nekik semmit sem osztanak a rangos díjátadón. A kaszkadőrök ráadásul rendeznek is, a 2014-es John Wick  egyik legjobb húzása volt, hogy a dirigálást Keanu Reeves kaszkadőreire bízták.

Chad Stahelski és David Leitch kipróbált kaszkadőrök voltak, az iparág élvonalába tartoztak, a Mátrix-filmekben mindketten dolgoztak is Reeves-szel. A két szakember közös céget is alapított. A színész rögtön rájuk gondolt, amikor megkínálták John Wick szerepével, biztos volt benne, hogy náluk jobban senki sem koreografálná meg a film akciójeleneteit. 

Ezzel Stahelsi és Leitch is maximálisan egyetértett, de ők valami másban is biztosak voltak: abban, hogy rendezőként is helytállnának. Nemcsak az akciók, hanem az egész film rendezőjeként.

A hír, hogy két kaszkadőr filmet rendez egy visszavonult bérgyilkosról, aki mégsem tud visszavonulni, érthető módon csak keveseket hozott lázba, és éppenséggel az sem számított breaking news-nak, hogy a főszerepet Keanu Reeves vállalta el. Reeves tíz évvel korábban még szupersztár volt, de a Mátrix-filmek óta néhány szinttel lejjebb csúszott a hollywoodi ranglétrán. Röviden: a 2014-ben bemutatott John Wicknek pont olyan jövőt jósoltak, mint minden olyan filmnek, amit elsőfilmes kaszkadőrök rendeznek már nem olyan divatos akciósztárokkal a főszerepben.

Eleinte senki nem is gondolt folytatásra, a producer már annak is örült, hogy a finanszírozási nehézségek ellenére sikerült befejezni a filmet. A minőségi vérontásra kiéhezett akciórajongók azonban rákaptak Wickre, és azt még a Reeves-be előszeretettel belekötő kritikusok is elismerték, hogy az akciójelenetek koreográfiája elsőrangú, akárcsak a bérgyilkosok világának és John Wick öltönyének kidolgozottsága. Ismét bebizonyosodott: az ördög a sok-sok klisé közti részletekben lakozik.

Dollárok, sushik, percek

A John Wick a 2014-es év hetvenkilencedik legnagyobb bevételét hozta az Egyesült Államokban, ami meglehetősen szerénynek mondható, de a 30 millió dolláros büdzsé így is busásan megtérült, mire a nemzetközi bevételeket is összeszámolták. 

A második részt, amelyben John New York mellett Rómában is ontja a vért, már komolyabb várakozások előzték meg, ami az eredményekben is megmutatkozott: a 40 millió dolláros film 171 milliót termelt. Ezt és a többi folytatást Stahelski már egyedül rendezte meg, míg Leitch olyan filmekkel építette karrierjét, mint az Atomszőke, a Deadpool 2 és a Gyilkos járat.

A Casablancába is kitekintő harmadik John Wick-film meg sem állt 330 millióig, amire Tom Cruise is azt mondaná: megjárja! 

A sikerhez hozzájárult a világ egyik legnagyobb John Wick-rajongója, Halle Berry is, aki maga jelentkezett, hogy hadd szerepeljen a filmben, és a kutyáit is magával vitte a forgatásra. A két belga juhásszal támadó Oscar-díjas színésznő remek húzásnak bizonyult, csakúgy mint a B-filmekből előrángatott Marc Dacascos, aki sushit és embert ugyanolyan szakértelemmel aprított.

A negyedik részben nincs sushi, de van ismét kutya és van vak bérgyilkos. John Wick igazi világutazóvá vált, lassan azok az országok lesznek kisebbségben, amelyekben hősünk nem fordult meg. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy a John Wick-filmek hossza egyre csak nő és csak nő: kezdetben Reevesnek még 100 perc is elég volt, hogy tömegeket gyilkoljon le, a negyedik részben azonban már 169 percre van szüksége egy korrekt bosszúhadjárathoz.

Józan emberi számítás szerint előbb-utóbb lesz ötödik rész is: bármennyire is nagy a kísértés, azért nem lenne rossz a három órán belül maradni.

Nyitókép: Keanu Reeves a John Wick: 4. felvonás premerjén  Los Angelesben Fotó: Jon Kopaloff/Getty Images for Lionsgate