A friss Kossuth-díjas Orbán János Dénes máris kifakadt a baloldali újidiotizmuson, és attól tart, maholnap betiltják a herékhez hasonlító kettőspontot

Bombasztikus interjút közölt az Origo a friss Kossuth-díjas Orbán János Dénessel, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztővel. Megkérdezték például tőle, hogy mit jelent számára a Kossuth-díj, mire a költő közölte, hogy

ó, hát csak úgy csöndeskén, klasszikusan azt, hogy fölértem a csúcsra. Nem fogok sem szerénykedni, sem valami alternatív maszlagot megfogalmazni: nagyon, de nagyon örülök, és megtisztelve érzem magamat.

Az interjúban az is szóba került, hogy valóban elvesztette-e a művészet a társadalomszervező erejét. Orbán erről úgy vélekedett, hogy a művészet egy része nem veszítette el a társadalomszervező erejét, de egy másik része sajnos egyenesen szétzilálja azt.

Nálunk is súlyos a helyzet, hiszen a baloldali művészetben fontosabb az ideológia az esztétikumnál, de Nyugaton már katasztrofális. Gondoljunk a genderőrületre, a woke-ra, a politikai korrektség elburjánzására!

Orbán ezután arról elmélkedett, hogy „mennyire szürreális például a Dead White Dudes, azaz a Halott Fehér Csávók jelensége, ami alatt az értendő, hogy a szélsőbaloldali diákok megtagadják a nyugati kultúra fehér bőrű elméit, Arisztotelésztől Shakespeare-ig, és elnyomott civilizációk nagyságaival akarják behelyettesíteni őket. Ha léteznek olyan elmék, ha nem, mert például az ausztrál őslakosok között, hogy úgy mondjam, roppant ritkák voltak a filozófusok meg a drámaírók…”

És hogy hogyan normalizálódhatnak a dolgok? Hát Orbán János Dénes szerint úgy,

ha nem hagyjuk, hogy ez az újidiotizmus leigázzon bennünket. Ha bátran szembeszállunk ezzel az agresszív csőcselékkel. 

Orbán János Dénes lírájában – írja az Origo – jelentős szerepet játszik a szerelem és az erotika, ennek megfelelően arról is kérdezték őt, hogy vajon tabu-e ma már az egykor örök téma (hiszen korábban arról beszélt, hogy a mai fiatalok már nem, vagy csak alig mernek szerelmes, erotikus verset írni). 

„… én elsősorban szerelmes poéta vagyok, ez a fő témám. Ki is kezdtek már szexizmusért, ugyanis az újidióták szerint, ha versben esdekelsz a múzsa kegyeiért, akkor szexuális tárggyá degradálod őt.”

Manapság tilos dicsérni egy hölgy idomainak szépségét, szemének huncut csillogását, de még az értelmét is, hiszen abba is bele tudnak kötni: na mi van, rácsodálkozol, hogy egy nő is lehet értelmes? Maholnap be fogják tiltani a központozást is, mert a vesszőt fallikus szimbólumnak minősítik, a kettőspontot a herékhez hasonlítják, a felkiáltójelet vagy a kérdőjelet… ki sem merem mondani

– magyarázta a költő, majd hozzátette, micsoda ribillió törne ki, ha például Janus Pannonius kortárs ifjú poéta lenne, és közzétenné a Facebook-oldalán az Optat coitum puellae [Egy leánnyal szeretne lefeküdni] című epigrammáját. „Szétszednék. Bizonyos körökből örökre kiközösítenék. Fiataljaink épp a közösségi média miatt ki vannak téve a meglincselésnek, és hát milyen a fiatal – főképp a mai –, nagyobb benne a megfelelési kényszer, mint a lázadás vágya. Inkább elkerüli a konfliktusokat. Rosszul teszi, épp az ellenkezőjét kellene tennie” – zárta a gondolatsort. 

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor