Kultúra

Nyolc dolog, amit nem tudtál a 80 éve bemutatott Casablanca Oscar-díjas magyar rendezőjéről

Dévai LászlóDévai László

2022. november 26. 8:08

Kertész Mihály élete nemcsak abból állt, hogy elkészítette a filmtörténet egyik legtöbbet idézett filmjét – nagy pillanatokban és sötét fordulatokban egyaránt bővelkedett. Milyen szerepe volt a Tanácsköztársaságban, és mikor hagyta el az országot? Hogy állt az angol nyelvvel a legendás munkabírású rendező, és milyen volt a hangulat a forgatásain?

80 éve a mai napon mutatták be az amerikai mozikban a Casablanca című filmet, ami azóta a filmtörténet egyik legismertebb romantikus drámájává vált. A főszerepeket Humphrey Bogart és Ingrid Bergman játszották, a rendező pedig az a Michael Curtiz volt, aki 1926-ban még Kertész Mihályként érkezett meg az Egyesült Államokba, hogy szerencsét próbáljon.

Kertész a negyvenes évek Hollywoodjának egyik legismertebb rendezőjévé vált, a Casablancáért 1943-ban megkapta az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia legjobb rendezőnek járó Oscar-díját is.

A világraszóló sikerfilmet jegyző Kertész Mihály élete kis túlzással kalandosabb, mint bármelyik munkája, a Magyarországról előbb Ausztriába, majd Németországba, később pedig az Egyesült Államokba emigráló filmes sztorija tele van meglepő, olykor sötét fordulatokkal. Nyolc érdekes tényen keresztül mutatjuk be, Kertész hogyan jutott a budapesti Gyár utcából egészen Hollywood csúcsára.

Nyolc dolog, amit nem tudtál a 80 éve bemutatott Casablanca Oscar-díjas magyar rendezőjéről
Joan Crawford 1964-ben a Mildred Pierce-ben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, a filmet Kertész Mihály rendezte, aki szimbolikusan átadta az aranyszobrot a színésznőnek.

1. Kaminer Manó

Kertész Mihály 1886-ban, Kaminer Manó néven született egy zsidó családba Budapesten, a Gyár utca 12. szám alatt. Édesapja Kaminer Ignác szobafestő volt, édesanyja a nagyváradi születésű Nathan Aranka. A fiatal fiú mindössze 17 éves volt, mikor elszökött otthonról, és beállt egy vándorcirkuszba. 1905-ben úgy döntött, hogy megváltoztatja a nevét, egy évvel később pedig diplomát szerzett Budapesten a Színiakadémián. 

2. Olimpikon

A 26 éves Kertész nemcsak tehetséges színész volt, hanem kiváló sportoló is, az 1912-es stockholmi olimpián a vívócsapat tagjaként képviselte Magyarországot. 1913-ban úgy döntött, hogy a filmművészetet választja, ezért tanulmányútra utazott Dániába, hogy Nordisk stúdiójában dolgozzon segédasszisztensként és rendezőként. Színészként is kipróbálta magát a skandináv országban, az Atlantis című 1913-as filmben szerepelt. A pletykák szerint mivel Kertész nem beszélt dánul, sokáig siketnémának tettette magát.

3. Hazatérés

Kertész pályafutása során több mint száz filmen dolgozott, a nagy részüket Hollywoodban jegyezte, de rengeteg magyar némafilm is az ő nevéhez fűződik. Ilyen többek között a Házasodik az uram, a Bánk bán, A tolonc és a Jön az öcsém című propangandafilm is, amelyre később még visszatérünk.

4. Kun Béla

Kertész Mihály életének alighanem legsötétebb oldala a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe. Kertész az első világháborúban katonaként szolgált a magyar hadseregben, 1919-ben pedig ő is bekerült Kun Béláék Művészeti Bizottságába és Színészvizsgáló zsűrijébe. Kertész nem holmi vonakodó mellékszereplő volt, önként fellépett propagandaműsorokban, mindemellett a vezetés mellett agitáló propagandafilmet (Jön az öcsém) is készített.

 

A fiatal rendező minden, ma már igencsak rossz megítélésű feladatot elvállalt, ő felügyelte például a május elseji ünnepségekről szóló híradófelvételeket is. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába menekült, később pedig Németországba került, ahol a kétes múltja ellenére újra fel tudta építeni magát a filmiparban.

5. A rabszolgakirálynő (Die Sklawenkönigin)

Az áttörést és a hollywoodi lehetőséget A rabszolgakirálynő című film hozta meg Kertésznek. A történelmi dráma forgatására a Warner Bros. stúdió alapítói, a Warner testvérek is kilátogattak. Jack L. Warnert lenyűgözte Kertész víziója, a forgatás után ezt nyilatkozta a magyar rendezőről:

A padlón feküdtem, annyira letaglózott Kertész kameramunkája. Azok a felvételek, azok a kameraszögek, színtiszta zsenialitás!

6. Nem mondott nemet

A Warner Bros.-hoz kerülve Kertész Mihály minden felkérésre igent mondott, igazi iparos volt, akire bármilyen filmet rá lehetett bízni. Mai szemmel nézve embertelen mennyiségű filmet készített, évente 6-7 mozit adott le, a kíméletlen tempó miatt hamar a stúdió kedvenc rendezője lett. Ez a tempó ráadásul nem ment a minőség rovására, minden munkára megszállott módon készült. Egy western miatt képes volt hónapokon keresztül tanulmányozni Texas állam történelmét, de volt, hogy heteket töltött egy Los Angeles-i börtönben, hogy pontos képet tudjon adni a kaliforniai alvilágról.

7. Érett az Oscar-díj

A Warner Bros. létrehozott egy külön részleget a magyar rendezőnek, hogy egyszerre több filmet is gyárthasson, így maximálisan ki tudták aknázni Kertész munkamániáját. Kertész a Casablanca előtt több Oscar-díjas filmen is dolgozott, az egyik legsikeresebb a Blood kapitány volt, amit nem kevesebb mint öt Oscar-díjra jelöltek.

8. Alig beszélt angolul

Azt gondolná az ember, hogy Kertész kénytelen volt megtanulni folyékonyan angolul beszélni, a valóság ezzel szemben az, hogy a magyar szakember tört angolsággal kommunikált egész életében a színészeivel és az asszisztenseivel. Mindent értett, amit neki mondtak, de tökéletesen soha nem tanulta meg a nyelvet. A Casablancáért Oscar-díjat kapó Kertész Mihály a nyelvi nehézségek ellenére kifejezetten zsarnoki munkamódszerekkel dolgozott, a beszámolók szerint a hangulat nem volt a legjobb a Casablanca forgatásán sem, kis túlzással több filmes munkatárs is beleőszült a rendező gyenge angoljába, de az sem segítette a munkát, hogy az amerikai cenzorok több háborús propagandát és kevesebb romantikát szerettek volna a filmbe.

Nyitókép: ullstein bild / Getty Images

 

#Kultúra#Casablanca#film#Kertész Mihály#tanácsköztársaság#kun béla#ma

Címlapról ajánljuk