A Csönded vagyok első versszakát postai üzenetben kapta Bereményi Géza

Egy 17 éves korában elhunyt fiútól kapta egy rejtélyes postai üzenetben Bereményi Géza a ’90-es évek egyik legszebb és legtöbbet hallgatott Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok első versszakát. 

A Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Kultúra Podcastok sorában A dal a miénk címmel indított új sorozatot – szúrta ki a Blikk. Az első részben Cseh Tamás Csönded vagyok című ikonikus dalának történetét mutatták be, erről Bereményi Géza mesélt. 

„Kaptam egyszer valamelyik lakhelyemre Pesten egy borítékot, és abban volt egy féloldalas levél meg egy másik papír. Egy házaspár írta: »Üdvözöm, mi XY szülei vagyunk – a nevére már nem emlékszem –, és a mi fiunk 17 éves korában meghalt, és a halála előtt arra kért minket, hogy ezt a papírt juttassuk el önnek«. A papíron ezt állt:

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek,
Mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Se aláírás, se semmi. A szülők azért küldték ilyen későn, mert fél évbe telt, mire megtudták a címemet… Nem írták, hogy a többi a maga dolga, de lehetett érezni, hogy ezt ők sem értik. Én magam azt se tudtam, hogy ez a négy vagy öt sor nekem szólt, nekem üzente? Ez volt az első gondolatom, utána több is eszembe jutott. Egy volt biztos: hogy ezt rám bízta, ő nekem küldte el, mit tudnék én kezdeni vele. Rájöttem, hogy egy dalnak lehetne az első versszaka. Könnyű volt folytatnom mert megadta a ritmust. Azt gondoltam, hogy az a megbízatás, hogy folytassam. Kedvem is támadt hozzá, és rögtön eszembe is jutott a folytatás, mert nem csak a ritmust adta meg, hanem a szöveget is lehetett folytatni mindjárt, úgyhogy folytattam. Mikor legközelebb találkoztunk Tamással, odaadtam neki, hogy ez a dalszöveg. Nem akartam megmondani, hogy mivel kapcsolatos, meg hogyan, hiszen nekem küldték, ez nem az ő dolga volt. Valahogy Tamásnak szintén olyan a ritmusa meg a rímképe, hogy azonnal szerzett egy dallamot rá, s betette a többi közé” – elevenítette fel Bereményi Géza a régi történetet.

Nyitókép: MTI / Cseke Csilla