Hollywood megrágta és kiköpte, szexuálisan zaklatták, de Brendan Frasernek így is volt ereje a visszatéréshez

A kétezres évek elején alig lehetett úgy szörfölni a tévécsatornák között, hogy valahol ne jelenjen meg Brendan Fraser barátságos, bolondos vagy éppen csábító arca, a napokban pedig vastapssal jutalmazta a nagy visszatérését a közönség a Velencei Filmfesztiválon. Pedig Fraser nem most tért vissza, a rehabilitációja már évekkel ezelőtt elkezdődött, bár ennek a csúcsa valóban az új Darren Aronofsky-film, a The Whale, amiben a színész egy 300 kilós angoltanárt játszik. A magyar nézőknek még várnia kell a drámára, de azok a kritikusok, akik részt vettek a bemutatón, máris Oscar-díjas alakításként emlegetik színészi játékát. A már említett videót a tapsviharról pedig Fraser nagy pillanatának nevezik, ami már régóta kijárt volna neki. Íme:

Az izmos testű Fraser tökéletes főszereplő volt az 1992-es Kőbunkóban, az 1997-es Az őserdő hősében, valamint az 1999-es A múmiában, amelynek aztán két folytatása is készült: az utolsó 2008-ban.

Legnagyobb sikerével indult el a lejtőn

Fraserrel a nagyvásznon a Múmia utolsó része óta nem találkozhatott senki. Ennek azonban messze nem az az oka, mint ami a szokásos, eltűnt, de visszatért típusú emberi történeteknek szokott lenni. Fraser nem vonult alkotói szabadságra (noha előtte tervezte), nem csúszott bele semmilyen függőségbe, hanem összetört. 

Mármint szó szerint. 

A színész A múmia-filmekben kaszkadőr helyett maga csinálta az akciójeleneteket, ami miatt ripityára törte a testét, átesett többek között

• egy részleges térdhelyreállító- és gerincrögzítő műtéten,
• több ágyéki gerinc-műtéten,
• és még a hangszálait is operálni kellett.

Ahogy ő fogalmazott egy korábbi interjúban: „Mikor a harmadik múmia-filmet csináltuk Kínában, konkrétan a jeges borogatás és a ragasztószalagok tartottak össze a ruhám alatt. Minden egyes reggel órákat töltöttem azzal, hogy magamra tekerjem azt a sok mindent. Aztán laminectomia műtétre (a gerinccsatorna szűkülete miatti beavatkozás – a szerk.) volt szükségem, majd egy évvel később újabbra”. 

A színész nagyjából hét évet töltött különböző kórházakban, a felépülési idő és a gyógyszerek miatt pedig egyrészt jóval kevesebb munkát tudott vállalni, másrészt már soha többé nem tudott visszatérni az ágyékkötős izompacsirta-testbe – a filmipar pedig szépen lassan elfelejtette. 

2010-ben még ugyan megpróbálta Harrison Ford oldalán az Eszeveszett küzdelem című filmben, és szerepelt kisebb munkákban is, de a bulvárlapokba leginkább széteső házassága, valamint gyerektartási pere miatt került be. Úgy látszott, vezető színészként visszavonhatatlanul eltűnt a reflektorfényből.

Szexuálisan zaklatták

Csak 2018-ban derült ki, hogy a színész nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is összetört a 2000-es évek elején, és Fraser később ezt jelölte meg a bukása elsődleges okának. 2003-ban szexuálisan zaklatta őt Philip Berk, a Hollywood Foreign Press Association (azaz a HFPA nevű, a Golden Globe-díjak kiosztásáért is felelős, azóta számos botrányon átesett, majd lényegében megbukott szervezet) korábbi elnöke. Fraser azt mesélte, hogy Berk belenyúlt a nadrágjába, és a fenekénél kezdett körkörös mozgást végezni az ujjaival. 

Hogy még mindig ki vagyok-e bukva ettől? Teljesen. Hogy mondanom kellene valamit? Abszolút. Próbáltam-e már? Milliószor. Hogy leállítottam volna saját magamat? Igen. Úgy éreztem magam akkor, mint egy kiskölyök. Gombóc volt a torkomban, majdnem sírtam

– nyilatkozta később, és hozzátette, hogy a metoo mozgalom adta meg a bátorságot neki ahhoz, hogy beszéljen a tapasztalatairól. 

Az interjú után egyébként Berk kiadott egy nyilatkozatot, amelyben merő kitalációnak nevezte a Fraser által elmondottakat. Amikor korábban a színész jogi képviselői írásos bocsánatkérést vártak a HFPA-tól, akkor az ilyenkor szokásos fordulattal reagált: „Ha tettem valamit, ami Fraser urat felbosszantotta, az nem volt szándékos és elnézést kérek”.

Fraser akkoriban úgy döntött, hogy nem hozza nyilvánosságra, mi történt, mert képtelen volt megbirkózni azzal, amit érzett az esettel kapcsolatban, ugyanakkor depressziós lett, visszahúzódó, és elkezdte magát hibáztatni a történtekért. A 2003-as eset óta egyébként soha többet nem hívták Frasert egy Golden Globe-gálára sem, ezért a színész joggal sejthette úgy, hogy a HFPA feketelistára tette őt, noha Berk később azt nyilatkozta, hogy nincs közük ahhoz, hogy a színész karrierje hanyatlásnak indult.

A kisebb, szinte láthatatlan munkák után Fraser aztán felbukkant a zseniálisan induló, de végül kifulladó A viszony című sorozat harmadik évadában, valamint a Bizalom és a Doom Patrol című szériákban, tavaly pedig a Semmi hirtelen mozdulat című Soderbergh-filmben. 2018 óta a rajongók egyfajta „Breneszánszról” beszélnek, de a visszatérés szimbolikus ünneplése valóban a velencei vetítésen történt. „Charlie a leghősiesebb karakter, akit valaha játszottam” – mesélte Fraser. „A szuperereje abban rejlik, hogy meglátja a jót másokban, és segít előhozni belőlük. Ebben a folyamatban az üdvösség útján jár” – tette hozzá.

A film várhatóan megosztja majd a szélesebb közönséget (az alkotókat máris kövérfóbiásnak nevezték, amiért nem egy valóban kövér színészre bízták a szerepet), ám az nagyon is egyértelmű, hogy Brendan Fraser végre tényleg visszatért: hamarosan egy Scorsese-filmben, a Killers of the Flower Moonban játszik majd Leonardo DiCaprio, Robert De Niro és Jesse Plemons oldalán. 

Nyitókép: Rocco Spaziani / Archivio Spaziani / Mondadori Portfolio via Getty Images