Hagyjuk már Bruce Willist, az akcióhőst! Íme 5 film az esendő Bruce Willisszel!

A bajszos veterán

Volt, aki olcsónak és hatásvadásznak találta, és egy tévéfilm sziruposságával vádolta (ekkoriban még a tévéfilm szitokszónak számított) Az ellenség földjént. Más bátornak és megrázónak nevezte Norman Jewison vietnámi veteránokról szóló 1989-es moziját.

Egy biztosan kiderült belőle: ha akar, Bruce Willis nemcsak szórakoztató simlis vagy a „Yippee-ki-yay, motherfucker”-t tökéletesen ejtő akcióhős tud lenni, hanem poszttraumás stressztől szenvedő, patkóbajszos kisember is. Ám hiába a megbízható rendező (Jewison az egyik legkiválóbb hollywoodi mesterember volt), a fontos téma, Willis elkötelezettsége és a hatalmas bajusz, Az ellenség földjén nem került be a fontosnak tartott Vietnám-filmek közé. Azokat ekkoriban nem Jewison, hanem (a nemrég az rtl.hu-nak nyilatkozó) Oliver Stone készítette. 

Hiúságok, Hollywood a neved

Willis már túl volt két Die Hardon, Schwarzenegger és Stallone mellett a legnépszerűbb akcióhősének számított a nyolcvanas évek végén, amikor ismét rátört a bizonyítási vágy, hogy komolyabban vegyék, mint holmi renegát zsarut, aki a Nakatomi torony tetején akciózik. Ezt az image-módosítást szolgálta volna Tom Wolfe bestsellere, a Hiúságok máglyája filmváltozata, Willis mellett Tom Hanksszel és Melanie Griffith-szel a főszerepben. 

Wolfe regénye mindenkit kifigurázott (és akkor még finoman fogalmaztunk), aki hatalommal – pénzügyivel, politikaival, társaságival, netán mindegyikkel – rendelkezett a nyolcvanas évek törtető New Yorkjában, rokonszenves karaktert nagyítóval sem találni a könyv oldalain. A hősökhöz szokott Hollywood persze berezelt a cinikus megközelítéstől, és ez bizony nem tett jót a filmnek, de Willis legalább komikusnak hat a részeges és opportunista újságíró kalapos-kabátos alakjában. Nemcsak a film fogadtatása, de a forgatás is pokoli volt, ami állítólag jórészt Willis arroganciájának volt köszönhető.

Gengszter betoncsizmában

Bár a szolid polgári foglalkozást űző figurákra koncentrálunk, mégiscsak az esendő férfiak kategóriába tartozik az a gengszter, akit Willis a Billy Bathgate című filmben megformált. Jelenése rövid, drámai és emlékezetes, igaz, főleg azért, mert az általa alakított gengsztert a betoncsizma nevű rettegett maffiamódszerrel nyírják ki rögtön a film elején. De nem akárki végez vele, hanem a főgengsztert adó Dustin Hoffman, alighanem miatta vállalta el Willis az áruló maffiózó kicsi szerepét. A Willis lábai körül megkötő beton és a hosszú álom (maffianyelven: alvás a halakkal) egyre közelgő lehetősége feszült perceket szül, ami sajnos az egész filmről nem állítható. Igaz, ez már nem Willis felelőssége, hiszen ő már az elején a folyófenéken végzi az említett betoncsizmával a lábán. 

Egy szál semmiben

Vannak azok a ritka, idegnyugtató filmek, amelyek amerikai kisvárosokban játszódnak, ahol állandóan hull a hó, és az örök hóesésben nehéz életű, de kedélyes férfiak pókereznek a városka egyetlen kocsmájának hátsó traktusában. Ha Csehov amerikainak születik, biztosan ilyen kisvárosokról írt volna, de talán jobb, hogy nem amerikainak született, a Senki bolondja című filmben viszont olyan nagy amerikai hősök játsszák a mogorva, de barátságos kisvárosi alakokat, mint Paul Newman és Bruce Willis. 

Szóval, a hó esik, Newman pedig ellopja Willis hókotróját, amit aztán Willis visszalop, mert kibékíthetetlen ellentét feszül a két férfi között, de mégsem olyan kibékíthetetlen, hogy amikor Willist hűtlenkedéséért kidobja az asszony (Melanie Griffith), ne pihenhetne meg Newman kanapéján. A hó hull, és hullanak az életbölcsességek is, de az esti póker nem maradhat el, és a film legemlékezetesebb jelenetében nemcsak Willis veszíti el a ruháját, de a szeretőjét játszó színésznő is, a városka ügyvédje pedig a műlába nélkül kénytelen hazamenni. Ilyen film ez a Senki bolondja, hosszú és fűtetlen téli estékre tökéletes.

Jelenetek egy házasságból

Születtek már remek filmek a válást fontolgató házasfelek nehéz napjairól (legutóbb például Adam Driver és Scarlett Johansson hozott ki sokat a témából, lásd Házassági történet), de amikor Bruce Willis és Michelle Pfeiffer próbálkozott ugyanezzel, a sztárok legelkötelezettebb rajongóin is erőt vett a kétségbeesés. Pedig papíron a Velem vagy nélküled sok jót ígért, hiszen Rob Reiner rendezőnek köszönhető minden idők egyik legjobb hollywoodi romantikus vígjátéka, a Harry és Sally. Ha valaki, akkor ő igazán tudhatja, miért mehet tönkre egy 15 éves házasság, és egyáltalán, miért nem értheti meg egymást férfi és nő (már Karinthy is megmondta: hiszen mind a kettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit). Ám hiába Reiner és a párkapcsolati bölcsességek, hiába Willis és Pfeiffer minden igyekezete, a Velem vagy nélküled minden perce örökkévalóságnak tűnik. 

Utolsó villanások

Most már sosem fog kiderülni, hogy Bruce Willis és Woody Allen nyerő párost alkottak-e volna, de egy darabig úgy tűnt, megvalósul a közös munka: Allen Willisre osztotta a Café Society egyik szerepét, a forgatás el is kezdődött, ám nem sokkal ezután már arról szóltak a hírek, hogy Willis otthagyta a produkciót. Magyarázatként két változat keringett: 

Willis azért lépett le, mert közeledett a debütálása a Broadway-n, illetve Willis azért lépett le, mert nem tudta elmondani a szövegét.

Ma már tudjuk, Willisnél afáziát diagnosztizáltak, és végül emiatt vonult vissza idén, de azt nem tudjuk, hogy ez volt-e az oka annak, hogy 2015-ben az Allennel való munka kútba esett. A hivatalos verzió szerint a közelgő színházi premier volt a távozás oka, és a premier meg is valósult: 2015-ben Willis Stephen King Tortúrájában lépett színpadra a Broadway-n. 

A kritikák nem feszítették keresztre, az egyszeri kuriózumoknak járó elnézéssel írtak róla, mintha Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger próbálta volna bevenni a Broadway-t. 

Valószínűleg Edward Norton kellett hozzá, hogy Willis feltűnjön az Árva Brooklynban, Norton régóta dédelgetett második rendezésében: kicsi szerep volt, a végzet hamar elérte Frank Minnát, ezt a jobb sorsra érdemes, magánnyomozó-irodát működtető brooklyni férfiút, de ha csak néhány percig volt is jelen, jó volt látni, ahogy Willis súlyos léptekkel sétál az ötvenes évek brooklyni utcáin. 

Ezek után már csak olyan filmek jöttek, amiknek már a címe is mindent elmond: Halál éjfél után, A bosszú ára, Túl a holtponton…

Nyitókép: Bruce Willis és Edward Norton az Árva Brooklyn forgatásán – Fotó: Pierre Suu/GC Images