Hova menjünk a múzeumok éjszakáján? A mi tippünk: egy olyan múzeumba, ami jelenleg nem is létezik. A Közlekedési Múzeum 2017 óta raktárakban veszteglő gazdag gyűjteményének néhány ikonikus vasúttörténeti és gumikerekes darabját lehet megcsodálni az Északi Járműjavítóban szeptember végéig – és szombat éjjel is, színes programok kíséretében.
Idén huszadjára rendezik meg országszerte a Múzeumok éjszakáját. Június 25-én, szombaton koncertekkel, tárlatvezetésekkel, interaktív családi programokkal várják 431 hazai intézményben a látogatókat.
A vasárnap hajnalba nyúló Múzeumok éjszakájának több mint 2500 programja közül igazán nehéz választani, hosszasan sorolhatnánk a neves és a kevésbé ismert, de attól még kiváló fővárosi és vidéki múzeumokat, ahova érdemes a hangulatos éjszakai események valamelyikére beugrani. Éppen ezért egy huszárvágással úgy döntöttünk, hogy olyan intézmény kiállításához és programjaihoz csinálunk itt kedvet, ami igazából jelenleg nincs is.
A Közlekedési Múzeum gyakorlatilag 2017 óta nem létezik (ekkor dózerolták le a városligeti épületét) és jó esetben is csak 2026-ban nyílik meg újra tervezett új helyén, a MÁV Északi Járműjavító bontásra és átépítésre váró épületegyüttesében. A múzeum
több mint 120 éve gyarapodó gyűjteménye jelenleg raktárakban pihen, egy egészen kicsiny, de annál jelentősebb vasúttörténeti és közúti kollekció kivételével,
amiből az Északi Járműjavító dízelcsarnokában rendeztek be időszaki kiállítást, mintegy ízelítőt nyújtva abból, hogy milyen lesz a hely hangulata, ha 4-5 év múlva a maga teljességében megnyílik az újragondolt Közlekedési Múzeum.
A kiállítás első etapja 2021 nyarán nyílt meg „Volt egyszer egy Északi” címmel hét ikonikus vasúti járművel és a hozzájuk kapcsolódó vasúttörténeti érdekességekkel. Idén májusban „a történet folytatódik” alcímmel újranyitott a kiállítás a hatalmas dízelcsarnok középső hajójában berendezett gumikerekes szekcióval: itt legendás magyar buszokat és néhány izgalmas autót mutatnak be szeptember 30-ig.
Ezen a részen olyan járműveket lehet látni, amelyek nemrég kerültek a múzeum gyűjteményébe, és átestek már a teljes restauráláson, vagy hamarosan hozzálátnak felújításukhoz, de addig is szeretnék megmutatni az egyedi történetük, funkciójuk vagy formájuk miatt különleges járműveket a nagyközönségnek.
A Közlekedési Múzeum több mindennel készül a Múzeumok Éjszakájára: nemcsak be lehet majd nézni a kiállított járművek belsejébe, motorházába, de lesznek mérnöki ihletésű kézműves programok (építs legóból belsőégésű motort!), kiderül, hogy mi is az a krampácsolás (ki is lehet próbálni), a látogatók bekukkanthatnak az Északi Járműjavító látogatóktól elzárt titkos zugaiba, sőt, megnyitják a területen található titkos hidegháborús óvóhelyet is.
Az alábbi képekkel a kiállításhoz és a múzeumok éjszakájához egyaránt szeretnénk kedvet csinálni, és hamarosan egy másik képes összeállítással is jelentkezünk az Északi Járműjavító titkos szegleteiről.
A 424-es sorozat egyik megmaradt példánya. A MÁV legendás univerzális gőzmozdonyából 1924 és 1958 között 365 darab épült, az itt látható 424.001-es lassan százéves lesz. 1997-ig a zágrábi pályaudvaron volt kiállítva, 1998-tól 2016-ig a Közlekedési Múzeum egykori városligeti épülete előtt volt látható, majd a Tatai úti Vasúttörténeti Parkba került. A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak ikonikus mozdonya 2021 óta a Magyar Műszaki és Közlekedési múzeum időszakos kiállításán fogadja a volt Északi Járműjavító dízelcsarnokába lépő látogatókat – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huBalra: egy hathengeres Ganz-Jendrassik dízelmotor 1934-ből. Jobbra: egy V55 villanymozdony modellje – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu
A dízelcsarnok sarkában a MÁV H-START BDdf 318-as vezérlőkocsija bújik meg, egyelőre még a látogatóktól elzárt részen, de messziről így is meg lehet gusztálni. A vonat idén februárban tette meg utolsó útját Miskolc és Tiszaújváros között, a jövőben a múzeum gyűjteményét gyarapítja – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA kiállítás sztárja kétségkívül a MÁV 242.001 áramvonalas art deco gőzmozdonya, ami 1967 és 1998 között a püspökladányi állomáson volt kiállítva. A MÁVAG 1936 és 1940 között összesen 4 darab 242-es gőzmozodnyt gyártott, amiket az emberek kinézete miatt Koporsónak is hívtak, illetve Szellemként is emlegették, mivel olyan gyorsan suhantak át a vidéken, hogy pillanatok alatt eltűntek a szem elől – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA mozdony Budapest és Biharkeresztes, Miskolc illetve Kassa között továbbított nemzetközi gyorsvonatokat. Az egyetlen megmaradt példányt, a 242.001-est 1967-ben selejtezte le a MÁV, évtizedekig a szabad ég alatt rozsdásodott Püspökladányban, majd a MÁV Nosztalgia Kft. műhelye Istvántelken 2000-ben gyönyörűen felújította – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu
A Szellem nemcsak gyönyörű formájú, de villámgyors is volt, ez a mozdony tartja a magyarországi gőzmozdonyok sebességrekordját 161 km/órával – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA Ganz-MÁVAG 1954 és 1971 között gyártott M44-es dízel tolatómozdonyából kettő is látható a csarnokban. Az M44 a magyar járműipar legsikeresebb mozdonytípusa, több európai ország is vásárolt belőle (Lengyelország több mint százat), hiába fejeződött be ötven éve a gyártás, napjainkban is használják sokfelé – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huAz Árpád (Tas) sínautóbusz a kiállítás vasúti szekciójának másik főszereplője, ebből a járműből 7 darab épült összesen a 20. század első felében – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu
A Ganz által gyártott, 110 km/órás sebességre képes dízelüzemű gyorssínautóbusz 1934-ben kevesebb mint 3 óra alatt tette meg a Budapest-Bécs közti utat – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huAz 1930-as évek két nagy riválisa, a Ganz Árpádja és a MÁVAG Szelleme – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huTökéletes színpárosítás az Árpád sínbusz mögé helyezett DKW F7 Meister-Klasse. Az Audi elődjének számító Auto Union AG kis családi autóját mindössze két éven át gyártotta a DKW, de így is csaknem 80 ezer készült belőle. Mára viszont alig maradt fenn belőle néhány darab Európában. A kiállításon szereplő modell 1937-ben készült, és most először láthatják a múzeum látogatói – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huEgy pazarul felújított Ikarus 311-es. Ebből a magyar busztípusból 1963-tól 1972-ig mintegy 1607 darabot szereztek be a hazai közlekedési vállalatok. Az Ikarus gyár kivételes exportsikereit is ezzel a típussal alapozta meg: a Német Demokratikus Köztársaság (avagy Kelet-Németország) közel 900 darabot míg Bulgária 400-at vásárolt belőle. Az itt látható, a múzeum által nemrég vásárolt Ikarus 311.24 típusú autóbusz 1971-ben készült, érdekessége, hogy 1982-es leselejtezéséig termelőszövetkezeti buszként munkásokat szállított – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huEgy csodás Citroën DS Pallas, elképesztően jól áll neki az ipari környezet – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu1974-es évjárat, minden részletében isteni, azaz inkább istennői autó (a DS típusjel a francia déesse, istennő szóból ered) – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA mosonmagyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyár Ildikó kerékpárja a 30-as, 40-es évekből, páratlanul szép állapotban – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huFehér hollónak számít ma már ez az 1968-as gyártású Csepel D-450-es, ami a maga korában a legelterjedtebb teherautó volt. Az ötvenes évek közepétől a hetvenes évekig gyártották, ez a polgári változatú Csepel teherautó egyike a nagyon kevés megmaradt példánynak – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huAz egyetlen működőképes Rába Tr 3,5 autóbusz Európában. A győri gyárban készült 42 személyes busz prototípusa 1948. július 20-án kezdte róni az utakat, a jármű érdekessége, hogy nem volt rajta elkülönített vezetőfülke. Ezeket a kis tengelyterhelésű buszokat hegyvidéki vonalakra tervezték, Budapesten az ideiglenes Kossuth hídon jártak – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huIgazi kuriózum a szovjet MTB-82-es trolibusz. 1946 és 1961 között gyártották a Tusinói Gépgyárban, az MTB egyébként annyit tesz, mint московский троллейбус, azaz Moszkvai Trolibusz. Az MTB-82-esből 53 darabot vásárolt hazánk, utolsó példányait a 60-as évek közepén vonták ki a budapesti forgalomból – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huEgy 38,5 tonnás Rosenbauer Dragon FOAM-2 reptéri tűzoltóautó, egyenesen Ferihegyről. A vízzel és habbal is oltani képes egyedi gyártású osztrák jármű 1996-ban állt szolgálatba és közel 22 évig dolgozott a magyar nemzetközi repülőtéren – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA MÁVAG gyár LO 3500-as alvázára épült tehergépkocsiból se sok maradt fenn: ez az egy. A MÁVAG 1926 és 1944 között gyártotta ezt a 3,5 tonnás, 55 km/órás sebességre képes teherautót. A közönség ezen a kiállításon láthatja először ezt a ritka példányt, amelynek restaurálása hamarosan megkezdődik – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huAki még nem unja a szép piros járműveket, annak itt egy 1959-es Škoda Octavia Super, ami elég gyakori autótípus volt Magyarországon is a 60-as, 70-es években. A szemnek kifejezetten kellemes, jellegzetes formavilágú Octaviát 1959-től 1971-ig gyártotta a cseh autógyár, a bő egy évtizedes ciklus alatt 360 ezer darabot építettek különféle változataiból – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA kiállítás közúti részének minden bizonnyal legkedveltebb darabja lesz ez a gyönyörűen restaurált Ikarus 66-os. Az itt látható Farost egy méhészetből mentették meg 2016-ban, azóta a gondos felújításnak köszönhetően visszanyerte eredeti állapotát, üzemképességét és az oldtimer minősítést is megkapta. A múzeum Ikarus 66-osa a legnépszerűbb és legszebb magyar autóbusztípus utolsó tíz legyártott példányának egyike – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huA háttérben a moszkvai trolibusz, előtérben egy GAZ-M21 Volga, a kettő közt pedig egy ma is üzemképes GAZ-12 ZIM hatszemélyes szovjet limuzin, a közepesen fontos főnök elvtársak és pártfunkcionáriusok szolgálati gépkocsija. Ebből a típusból összesen 100 darab érkezett Magyarországra 1952-59 között, a 70-es évek végéig a középszintű állami és pártvezetők szinte kivétel nélkül ilyen autókkal közlekedtek – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.huBúcsúpillantás a MÁV Északi Járműjavító impozáns dízelcsarnokának acél tetőszerkezetésre és Árpádra – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu
Nyitókép: egy szinte teljesen hibátlan, gyári állapotúnak tekinthető Dacia 1300-as, ami mintha tegnap gördült volna ki a román autógyárból. A francia Renault gyárral kötött licencszerződés alapján 1969-től gyártott Dacia 1300-asból Magyarországon az 1980-as évek végén már több mint százezer futott. Ma már viszont alig akad az országban a Renault 12-es modell alapján készült román autóból, többségüket felszívta a román használtautópiac. A múzeum birtokába került példányt 1979-ben gyártották – Fotó: Nagy Attila Károly / rtl.hu
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
