Kulka János: Minek félnék?

Bruce Willis nemrég bejelentette, hogy visszavonul.

Olvastam. Szegény, afáziás ő is… Jó színész, kedvelem.

Van kedvenc Bruce Willis-filmed?

A Die Hard. És Tarantino filmje, a Ponyvaregény.

Melyik Die Hard?

Az első.

Többször is beszéltél róla, hogy a sztrókodból felépülve depresszióval küzdesz. Ismerek olyanokat, akik a nehéz időszakokban a kedvenc Die Hard filmjüket nézik újra, ami rendszerint az első és a harmadik rész, vagy a Jóbarátok nyújt hasonló vigaszt, esetleg a Sztárom a párom. Mindenkinek más. Van olyan film, könyv, zene – akár Bruce Willis-es, akár nem –, ami kapaszkodót nyújt?

Sorozatokat nézek, de függő nem vagyok. Talán egy kicsit. Újságot olvasok, könyvet nem. Regény? Nem. Olvasom a híreket a neten. Bajor Gizi leveleit olvastam. És a Marilyn Monroe-életrajz is jó volt. Nagyon jó. Merész. Gyerekkorom óta szeretem Marilyn Monroe-t. Van, aki forrón szereti – ezt láttam először. Annyira jó! Kallódó emberek. Giccs, de Marilyn csodálatos benne. Szomorú ember volt, de jó színész. Régen vettem egy nagy Monroe-plakátot Londonban. Fekete estélyi, félrehajtott fej. Csodálatos. Valamelyik költözéskor veszhetett el. Bajor Gizi, Marilyn Monroe, tragikus sorsú nagy színésznők.

Volt, hogy munka közben a színészkollégáidon láttad, hogy rossz irányba megy az életük?

Andorai Péter. Játszottam vele Pécsett, a Becket, vagy Isten becsületében. Annyira jó volt benne. De szomorú volt. Nagyon szomorú. A tartásán is láttam. Magára zárta az öltözőajtót. Bezárkózott. Nem beszéltünk.

Írni nem szoktál?

Nem.

Nem kerestek, hogy írd meg az önéletrajzodat?

Volt ilyen. Nem akarom. Mert minek? Nagyot fordult a világ. 2-3 éve nem ilyen volt.

2-3 éve még nem volt pandémia. Megviselt a kényszerű bezárkózás?

Á, dehogy! Nagyon jó volt. Üres az utca, nagyon jó! Szabadabban éreztem magam, mint most. Most este viszem ki a kutyát.

Színészek gyakran írnak önéletrajzot, nemrég jelent meg az Utódlásból ismert Brian Cox memoárja és Will Smith-é is. Még a pofon előtt írta. Láttad az Oscaron elcsattant hírhedt Will Smith-i pofont?

Láttam. Bulvár. Felfújt dolog. Minek? Lehet, hogy megbeszélték.

Te kaptál vagy adtál pofont valaha is?

Soha.

El tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy kiossz egyet?

Nem. Nagy bennem a megfelelés. Mindig így volt. Kényszeresen.

Ha játszol, nincs megfelelés?

Az más. Ott ki tudok ebből jönni. A Cseresznyéskertben adtam egy jó nagy pofont Bárnai Péternek. Én Firsz vagyok, ő Lopahin. Szobaszínház, rendes pofont kell adni. Az előadás végén mindig megsimogattam Pétert, mondtam, hogy bocsánat. Nem, jó volt, jó volt – ezt mondta.

Jól esett a pofon színészileg?

Jól, persze!

Bár írni ezek szerint nem írsz, egy írásodat sokan ismerik: azt a nyílt levelet, amit Orbán Viktorhoz intéztél jó néhány éve, amikor Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a Keresztény Színházi Fesztiválon a „buzilobbit” emlegette.

Jó volt megírni, merész voltam.

Azóta volt, hogy annyira felháborított valami, hogy elgondolkodtál egy újabb nyílt levélen?

Volt, persze. De nem írok. Látom, félnek az emberek.

Te is félsz?

Fenéket! Hát, minek félnék?

Az országgyűlési választás egybeesett az érvénytelenül zárult úgynevezett gyermekvédelmi népszavazással. Szavaztál?

Igen. Szörnyű. És részt vettem Kovács Patríciával a szivárványcsaládos kampányban. Nem sokszor ment le az a reklám.

Sokan rajzoltak is a szavazólapra, az érvénytelen szavazás mellett így fejezték ki tiltakozásukat. Szép művek születtek.

Én nem rajzoltam.

Viszont festesz.

Eluntam a festést. Ő Eszter (a falon függő festményre mutat – K.G.), az anyám. Én festettem.

Nem egy vidám kép.

Nem, de erről ne…

A sztrók után egy néma szereppel tértél vissza a színpadra. Készülsz új előadásra?

Az Árvácskában nem beszélek. Élvezem. Tegnapelőtt játszottam. Nagyon jó… A színpadon vagyok, némán kukkolom az előadást. Másra most nem készülök.

Hívnak?

Nem.

Nagy drámája volt a hazai színházi világnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem kormányzati lerohanása. Hogyan érintett?

Szörnyű volt. Tüntettem a Vas utcában. És? Mit ér egy tüntetés? Az írmagját sem hagyták meg. Ódry Színpad? Nincs többé. Szörnyű.

Ha olyan kollégával kerülsz munkakapcsolatba, aki aktívan részt vállalt a hatalom oldalán az SZFE bekebelezésében, szóvá teszed? Vagy inkább hallgatsz, mert jobb a békesség?

Jobb a békesség. A játszma forgatásán találkoztam Szarvas Józseffel. Szia, szia, hogy vagy, hogy vagy? Zavarban volt. Szia, a Vidnyánszky hogy van? Ennyit kérdeztem. Ennyi volt a beszélgetés. Szörnyű.

Ha már túl mérgező, ki tudod zárni a politikát az életedből?

Ukrajna, Mariupol. Szörnyű, mi történik. Nem, nem tudom kizárni.

Van, aki attól fél, hozzánk is elérhet a háború.

Én nyugodt vagyok, de a gyerekeket féltem.

A játszmában, amelyet hamarosan bemutatnak, főszerepet játszol. Több főszerepre is lenne energiád?

Kis főszerep ez. 22 napot forgattam. Nagyon jó volt. Rövid szövegeim voltak. Szervusz. Tessék. Holnapután… És voltak kismonológok. Megtanultam. Egyszer rontottam el a szöveget. Bele kellett néznem a papírba. Mint a Marlon Brando A keresztapában. Mindenhova kiírták a szövegét, csak el kellett olvasnia. Marilyn Monroe se volt egy egyszerű eset. 25-ször vették fel, pedig csak egy fiókot kellett kihúznia. Itt azért nem tartunk. És játszom az Átjáróház című filmben. Egy boncmestert. Igazi ördög, mint Woland a Mester és Margaritában.

Játszottad is…

Szegeden. Rég volt, jó volt. Szikora János rendezte. Előrejöttem a színpadon, egészen a nézőtérig. Szikora mérte, három percig csak álltam, és csak néztem, annyira jó volt, annyira. Egy pisszenés sem hallatszott.

Nyitókép: Nagy Attila Károly/rtl.hu