Testvérség конец/кінець – hogyan különböztessük meg az oroszt és az ukránt?

Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban többször is hangoztatta az ukrán és az orosz nép „történelmi összetartozását”, ezt az összetartozást orosz oldalon sok egyéb mellett szeretik a két ország nyelvének hasonlóságával magyarázni. Az ukránok az orosz álláspontot hevesen ellenzik, szerintük a két nép nem egy és ugyanaz, bizonyítékul többek között éppen a nyelvi különbségeket hozzák fel.

Akárhogy is, egyértelmű, hogy mindkét oldal narratívájában hangsúlyos a nyelv kérdésköre. 

Az orosz-ukrán háború kitörése után a nemzetközi sajtóban hirtelen kérdésessé vált, hogy milyen nyelvi szabályok vonatkoznak az ukrán városokra. Sok esetben az orosz kiejtés és írásmód terjedt el a sajtóban (például az ukrán szabályok szerint írott Harkiv helyett sokszor használták az oroszos Harkov írásmódot).

Sokan azt feltételezik, hogy az egymástól elkülönült nyelvek valamiféle megosztottságot jelentenek különböző népcsoportok között, de a valóság általában ennél jóval összetettebb.

Az ukrán és az orosz nyelv is a szláv nyelvcsalád része. A közép- és kelet-európai rokon nyelvek közül ebbe a csoportba tartozik még a lengyel, a szlovák, a cseh és a bolgár is. Ezer évvel ezelőtt az orosz és ukrán területeken beszélt nyelv nagyon hasonló volt, nagyjából úgy viszonyultak egymáshoz, mint egy azonos nyelv különböző dialektusai. 

Az eltérések aztán különböző történelmi körülmények hatására felnagyítódtak. Az ukrán a lengyel és a litván népek közelsége miatt rengeteg ottani nyelvi sajátosságot szívott magába az elmúlt évszázadokban. Ezzel szemben a mai Moszkva környékén élő népcsoportok az északi és a keleti területeken élőkkel egyesültek, és ebből a laza szövetségből alakult ki nyelvi szempontból Oroszország központi része.

Mire a 18. században Oroszország újra ellenőrzése alá vonta az ukrán népcsoportot, addigra a két különböző nyelvet beszélő nép már nem volt olyan szoros kapcsolatban, mint az azt megelőző évszázadokban.

A két nyelv között tehát elég nagy lett a különbség a szókincs, a hangzás és a nyelvtan tekintetében is.

Testvérség конец/кінець?

Bár a két nyelv között vannak komoly, érzékelhető különbségek, összességében még mindig elmondató, hogy testvérnyelvekről van szó. A mai orosz és ukrán nyelv szoros rokonságban áll egymással, sokkal szorosabb a kötelék e két nyelv között, mint mondjuk az ukrán és a lengyel nyelv között. Mindkét nyelv cirill betűket használ, igaz, vannak kisebb eltérések. Az oroszok által használt karakterkészletből négy ukrán betű hiányzik (ґ, є, і, ї), az ukránból pedig négy orosz betű (ё, ъ, ы, э).

Az orosz és az ukrán nyelv kevesebb mint ezer éve indult külön útra, és bár sok tekintetben radikálisan eltér az egyik a másiktól, még mindig nagyon hasonlítanak.

A hasonlóságok ellenére sem tekinthetők egy nagy, közös nyelv két dialektusának, mivel ahhoz, hogy dialektusokról beszélhessünk, már túl sok különbség alakult közöttük. Az egyik gyakran idézett adat, hogy az ukrán és az orosz nyelv szókincse 62 százalékban megegyezik. Összehasonlításképp: ez az arány nagyjából megfeleltethető az angol és a holland nyelv közötti hasonlóságokkal. Egyes nyelvészek szerint ha tágabb értelmezési tartományban vizsgáljuk a két nyelv szókincsét, és nemcsak az alapszavakat nézzük, akkor a közös szókincs aránya már csak 55 százalékos.

Neil Bremel, a Sheffieldi Egyetem szlavisztika tanszékének professzora szemléletes példával mutatja be a két nyelv közötti hasonlóságokat.

Ha egy ukránul nem beszélő orosz vagy egy oroszul nem beszélő ukrán a másik ország nyelvén íródott szöveget olvas, akkor átlagosan nyolcból öt szót fog érteni. Próbáljunk meg úgy elolvasni és értelmezni egy szöveget, hogy nyolc szavanként letakarunk három szót.

– magyarázza Bremel a Conversationben megjelent cikkében.

Továbbá nagyon megnehezítik még az értelmezést azok a szavak, amelyek hasonlóan íródnak mindkét nyelvben, de egészen mást jelentenek. Jó példa erre az ukránban használatos pytannya (kérdés) kifejezés, ami nagyon hasonlít az orosz pytanie (kísérlet) szóhoz.

Oroszul vagy ukránul beszélnek a buszon?

Egy sem oroszul, sem ukránul nem beszélő embernek nem könnyű megkülönböztetnie egymástól a két nyelvet, de ha jól fülelünk, akkor észrevehetünk kiejtésbeli eltéréseket. Kiejtés szempontjából az ukrán nyelv valamivel egyszerűbb abban az értelemben, hogy szinte mindent úgy ejtenek, ahogy leírják. A молоко, vagyis a tej szó mindkét nyelven azonos alakban íródik, de a kiejtésük más. Az oroszban az első két „o” betűt „a” hangzóként ejtik (malako), míg az ukránban egyszerűen csak kimondják az írott alakot változtatás nélkül (moloko).

Összességében elmondható még, hogy az ukrán nyelvben több lágy mássalhangzó van, az oroszban viszont nincs „г” hang, ami egy elnyújtott „h”-nak felel meg.

Testvérek, de nem ikrek

Az orosz és az ukrán hasonlóságának köszönhetően a két nép tagjai könnyedén képesek megtanulni egymás nyelvét, de minden hasonlóság ellenére különálló nyelvként érdemes őket számon tartani. Ukrajnában a népesség közel 30 százaléka beszél oroszul, köszönhetően nem utolsósorban a Szovjetunióban rendszersített kötelező orosznyelv-tanulásnak.

Bár kevesen tudják, de Ukrajnában beszélnek egy orosz-ukrán hibrid változatot, a szurzsikot is.

A szurzsik nyelv akár közös nevező is lehetne az orosz-ukrán háború idején, mivel a szurzsik kifejezés nemcsak az orosz szókincsre és az ukrán nyelvtanra épülő nyelvet jelöli, hanem egyes vidékeken azokat a gyerekeket is így hívják, akik vegyes, orosz-ukrán házasságból születtek.

Nyitókép: Juliana Kuznyecova / Facebook