Donald Trump egyelőre azt se tudja, mit csináljon Kamala Harris ellen

Két hete még úgy tűnt, Donald Trump sima győzelem elé néz a novemberi amerikai elnökválasztáson. A június végén tartott elnökjelölti vitán katasztrofális teljesítményt nyújtó Joe Biden egyre csak lejjebb és lejjebb csúszott a közvélemény-kutatásokban, ahogy a demokraták már nem tudták a szőnyeg alá söpörni a minden idők legidősebb amerikai elnökének fizikai és mentális állapotával kapcsolatos egyre erősödő aggodalmakat.

Közben a nála csak pár évvel fiatalabb Trump az ellene elkövetett merényletkísérlet után energikusan vághatott neki a két hete tartott republikánus elnökjelölő gyűlésnek, ahol hivatalosan is a Republikánus Párt elnökjelöltjévé választották a már szinte győzelmi mámorban úszó republikánusok.

Miközben a republikánusok magabiztos erőt és stabilitást sugároztak, a Demokrata Párton a félelem és a csalódottság lett úrrá, ahogy egyre erősebb és erősebb kételyek merültek fel Biden győzelmi esélyeivel kapcsolatban. Trumpék már-már lehengerlő diadalra kezdtek el készülni, remélve, hogy olyan államokban is megverik a demokrata jelöltet, ahol évtizedek óta nem nyert republikánus jelölt.

Aztán a demokraták egy meglepő lépéssel teljesen felbolygatták az elnökválasztást, és megtervezni sem tudták volna jobban, hogyan zökkenthetik ki Trump elnökválasztási kampányát.

Még tartott a július 15-én, hétfőn kezdődött, négynapos republikánus elnökjelölő gyűlés, amikor megjelentek az első arra utaló jelek, hogy valami készül. A gyűlésről szóló tudósításokat kezdték elnyomni a hírek, hogy a covidfertőzése miatt otthonába visszavonuló Bident egyre több vezető demokrata politikus szólította fel visszalépésre, amit az elnök végül vasárnap meg is tett.

Innentől kezdve Donald Trumpnak egy számára teljesen szokatlannal dologgal kellett szembenéznie: nem róla szóltak a hírek. A republikánus elnökjelölt mindig is a médiafigyelem középpontjában állt, de Biden visszalépése után napokon át másodhegedűssé vált, és egymást követték a hírciklusok, amik nem vele, hanem a demokratákkal foglalkoztak. És még csak nem is azzal, hogy az elnökjelöltjük visszalépése után a káosz lett úrrá a Demokrata Párton. Éppen az ellenkezője történt.

Joe Biden gyorsan leszögezte: támogatja alelnöke, Kamala Harris elnökjelöltségét, aki mögé egymás után álltak be a párt vezető politikusai, és már másnap ő lett a demokrata elnökjelölt, semmivé foszlatva a republikánus reményeket, hogy elhúzódó belharcok után választ magának új jelöltet a Demokrata Párt.

A Biden/Harris-kampány szempillantás alatt Harris-kampánnyá változott, aminek a felpezsdült demokraták alig több mint egy nap alatt százmillió dollárt adományoztak. Ez az összeg egy héten belül már kétszázmillió dollárra nőtt, aminek kétharmada olyanoktól érkezett, akik először adtak pénzt az elnökválasztási kampányra, miközben 170 ezer ember jelentkezett önkéntesnek. A Biden távozását követelő demokrata szavazók örömujjongással fogadták kampányrendezvényein Harrist, aki a rá irányuló nagy médiafigyelmet kihasználva azonnal elnökválasztási üzemmódba kapcsolt, és támadásba lendült Trump ellen.

A republikánusok közben csak kapkodták a fejüket, és sodródtak az árral, mintha egyáltalán nem készültek volna fel erre a lehetőségre. 

Az egész elnökválasztási kampányát Joe Biden ellen hangoló Trump a közösségi oldalán adta ki frusztrációját, arra panaszkodva, hogy milyen sok időt és pénzt áldoztak a Biden elleni küzdelemre, és – ahogy fogalmazott – 

most kénytelenek vagyunk elölről kezdeni az egészet.

A Trump-kampány és a republikánus politikusok kapkodva kezdték el támadni Kamala Harrist, de napokon át csupán teljesen általános, bármelyik demokratára ráhúzható üzeneteik voltak, miszerint a karrierjét ügyészként kezdő, majd szenátorrá választott Harris „eszement radikális baloldali”, egy „marxista”, aki „tönkreteszi az országot”, „őrült San Franciscó-i liberális értékeket kényszerít az amerikaiakra”, újszülötteket gyilkolna, és utálja a zsidókat, valamint „buta, mint a föld”. Még egy igazán hatásos gúnynevet sem tudtak kitalálni rá, pedig ebben Trump különösen tehetséges.

A központi narratíva hiányából fakadó űrt közben több republikánus politikus és konzervatív megmondóember rasszista ízű nyilatkozatokkal töltötte ki, hiába szólaltak fel ez ellen vezető republikánus politikusok. Azt állították, hogy a fekete apától és indiai anyától származó Harris csak azért lett alelnök, mert egy kisebbséghez tartozó nő (ahogy azt az egy időben Orbán Viktor és aztán Trump tanácsadójaként dolgozó, magyar származású Sebastian Gorka mondta, „az egyetlen képesítése, hogy vaginája van és a megfelelő bőrszíne), és megkérdőjelezték, hogy valóban amerikai állampolgár-e.

Ezek a támadások azonban csak segíthetik Kamala Harrist, akinek egy videókonferenciás adománygyűjtő eseményen 90 ezer fekete nő 1,5 millió dollárt, egy másikon pedig 160 ezer fehér nő 8,5 millió dollárt gyűjtött össze. A republikánus pedig így egy olyan választói réteget idegeníthetnek el maguktól, akik győzelemre segíthetik a demokrata jelöltet.  

A demokraták emellett azután változtatták meg elnökjelöltjüket, hogy Trump egy olyan alelnökjelöltet választott maga mellé JD Vance személyében, aki Biden ellen lett volna hatásos, de Harris – egy fekete és indiai származású nő – ellen már kevésbé. Trump szinte biztosan egy olyan alelnökjelöltet választott volna Harris ellen, aki meg tudja szólítani a nőket és a kisebbségi szavazókat, akikre Biden távozása után hirtelen jóval nagyobb szükséges lenne a győzelemhez.

A kezdő politikusnak számító Vance-nek – aki a fehér amerikai munkásosztály válságáról írt memoárjával vált híressé, és két éve választottak meg szenátornak Trump támogatásával – gyorsan előkerültek olyan régi nyilatkozatai, amik még inkább elmarhatják a nőket a republikánusoktól. Arról beszélt – többször is –, hogy „gyermektelen macskás nők” irányítják az országot, olyanok, mint például Harris (akinek két mostohagyereke van).

Vance-ről érdemes még tudni, hogy mielőtt Trump feltétlen hívévé vált, Adolf Hitlerhez hasonlította őt, valamint illegálissá tenné az egész országban az abortuszt, még nemi erőszak és vérfertőzés esetén is. Korábban nevetség tárgyává is vált furcsa és erőtlen beszédei miatt, és ezt a képet csak erősítette az AP amerikai hírügynökség, ami egy később törölt tényellenőrző cikket tett közzé egy interneten terjedő mém valóságtartalmát ellenőrizve, azzal a címmel, hogy „Nem, JD Vance nem szexelt egy kanapéval”.

Furcsa páros

Miközben Trumpék nem találták a megfelelő jelzőt Harris ellen, a demokraták Tim Walz, Minnesota állam demokrata kormányzójának, és Harris egyik lehetséges alelnökjelöltjének köszönhetően rátaláltak egy szóra, amivel hatásosan tudják támadni a két republikánus jelöltet: weird, azaz kínosan furcsa. Ezt Harris kampánya és több demokrata politikus is továbbvitte, azt emlegetve, hogy Trump kezd egyre „öregebb és furcsább” lenni, és a republikánusoknak csupa bizarr ötleteik és nyilatkozataik vannak. Ez pedig olyan egyszerű, de hatásos üzenet, amivel az elnökválasztási kampányra csak most igazán odafigyelni kezdő bizonytalan és fiatal szavazókat tudják megszólítani.

A támadások egyelőre sikeresnek tűnnek. A közvélemény-kutatások, amik eddig Trump magabiztos előnyét mutatták, már azt jelzik, hogy Kamala Harris behozta a demokraták lemaradását, és komoly esélyei vannak a végső győzelemre. 

Nyitókép: Stephanie Scarbrough/Pool via REUTERS/File Photo