Kaiser Ferenc: Annyi tisztet vesztettek az oroszok, hogy alig tudják őket pótolni

Keleten a helyzet változatlan – ezzel a mondattal lehetne leginkább jellemezni az elmúlt évet. Miközben a frontvonalak alig mozdultak, addig – ahogy Erich Maria Remarque művében is – komoly veszteségekkel folyik a háború – mondta Kaiser Ferenc, biztonság- és védelempolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense az rtl.hu-nak.

Ukrán oldalról az év legfontosabb momentuma a nagy ellentámadás, illetve annak az előkészítése volt, ami végül fennakadt az orosz védelmen, mindössze 15 kilométert sikerült haladni déli irányban. A cél az volt, hogy kijussanak az Azovi-tengerhez kettévágva ezzel az Ukrajna déli részén lévő orosz erőket és a Krím felé vezető utakat. Siker lett volna az is, ha legalább a csöves tüzérség lőtávolságába került volna az itt futó vasútvonal, ami az orosz utánpótlás szempontjából nagyon fontos.

A kudarcnak több oka is van. 

Az ukránoknak nem volt mennyisége fölénye, általában egy támadáshoz legalább háromszoros túlerő kell, ez egészen biztosan nem volt meg – mondta Kaiser. 

Ez nem csak az élőerőre volt igaz, hanem a haditechnikai eszközökre is. A sikeres támadáshoz elengedhetetlen egy komoly légi lefogás, a saját erők biztosítása, az ellenség támadása. Az ukránok ezt drónokkal próbálták megoldani, de a hiányzó vadászbombázókat és helikoptereket nem tudták pótolni. (Nem véletlen, hogy F-16-osokat kérnek már régóta az ukránok a nyugati országoktól.)

Egyedül a minőségi fölényt sikerült biztosítani, ami a korszerű nyugati eszközöknek volt köszönhető, pl. a Leopard 2-es, a Challenger 2-es harckocsik, vagy a Bradley lövészpáncélosok, illetve a tüzérségi eszközök. Ez azonban kevésnek bizonyult, ráadásul az oroszok a herszoni kivonulás után az azóta kegyvesztetté vált Szergej Szurovikin tábornok tanácsára nagyon erős védelmi vonalakat építettek ki a várható támadási irányokban. A déli irányt védő három vonalból mindössze az elsőbe sikerült beékelődni, de az áttörést ott sem tudták elérni, ahhoz több tucat kilométeres rést kellett volna ütni az arcvonalon. Kaiser szerint ilyen feltételekkel a cél nem volt reális, viszont nagyon nagy nyomás volt az ukránokon Nyugatról: ha már ennyi fegyvert adtak nekik, akkor „meg kell szolgálni” ezt a támogatást. 

Ha öntik rájuk a felszerelést és azt nem használják fel, akkor nem kapnak a továbbiakban. 

A docens úgy véli, hogy egy ilyen méretű hadművelet indításához nem is volt elég idő felkészülni, ráadásul a heterogén fegyveranyag, brit, német, francia, amerikai, lengyel, cseh fegyverek üzemeltetése logisztikai rémálommá vált.

Az oroszoknak sem sikerült előrelépniük, ráadásul Vlagyimir Putyin elnöknek még a Jevgenyij Prigozsin Wagner-főnök lázadásával is meg kellett küzdenie. Az ukránok is kiépítették – főleg a Donbaszban – a saját védelmi vonalaikat, csak ezt már 2015-től kezdve megtették. Minden egyes város egy erőd, rengeteg aknát telepítettek, számtalan betonerőd, géppuskafészek áll az oroszok útjában. Na meg az oroszoknak sincs meg az elsöprő fölényük. 

Katonából többet tudnak kiállítani, több fegyverük van, de a minőségi fölény az ukránoknál van.

Ami még meglepőbb, hogy az oroszok is kezdenek kifogyni az emberekből. A teljes veszteségük halottakban 80-100 ezer körül lehet, míg súlyos sebesültekben, eltűntekben és foglyokban ennek legalább a háromszorosa. Az ukránoknál ez kevesebb, de ott is súlyos számokat saccolnak a szakemberek: legkevesebb 40 ezer halottat és 120 ezer a súlyos sebesültet.

Hullanak az orosz tisztek

A szakértő szerint az oroszoknál van egy íratlan társadalmi szerződés az elit és az emberek között. Nem az átlag orosznak kell a frontra menni, hanem a távol keletieknek, a közép-ázsiaiaknak, a kaukázusiaknak, illetve a börtönök „lakóinak”. Nem lehet megjósolni Kaiser szerint, hogy mi történne egy teljes mozgósítás esetén, mivel az oroszok jó része biztos nem akar meghalni a vezetés birodalmi álmaiért. Jól látszott, hogy a hűség nem tart sokáig, ha gond van a felső vezetésben, amikor Prigozsin megindult Moszkva felé a zsoldosaival, nem sokan akartak velük szembeszállni. Moszkva papíron akár 4 millió embert is be tudna hívni, gyakorlatilag nagyon kockázatos lenne ezt meglépni, mert azzal az íratlan szerződést felrúgnák, de fegyverrel és más felszereléssel sem tudnák őket ellátni, ásóval rohamozva meg ritkán lehet állásokat bevenni.

Moszkva most inkább toboroz, például Nepálból gurkákat, de frontra küldenék a munkásnak Oroszországba érkező kubaiakat is. Kaiser szerint erre pénze van az oroszoknak, de ahogy nőnek a veszteségek, egyre több kérdés merül fel: például, hogyan tudják pótolni a tiszteket? 

Eddig bizonyítottan 3277 tisztjük halt meg, de a valós szám ennél sokkal több lehet. 

Nagy hiány van már most főleg a lövész (gyalogos) tisztekből és nem csak a fronton, hanem a kiképzőtereken is.

Hasonló problémák jelentkeztek már az ukránoknál is, de az ő katonáikat kiképzik a németek, britek, amerikaiak, franciák vagy a lengyelek, vagyis a legmodernebb elvek szerint történik mindez. Az oroszok számára csak Fehéroroszországban van erre lehetőség és finoman szólva sem lehet tudni, ez milyen minőségben történik meg. Kaiser rámutatott, a belarusz haderőnek nincsenek nemzetközi tapasztalatai, nem vesz és nem vett részt szinte semmilyen nemzetközi műveletben. Morálisan és más szempontból sem túl ütőképes, mivel egy autoriter rezsimet véd, ami egyedül Moszkva támogatásával élte túl a legutóbbi elcsalt választásokat. Sokatmondó, hogy 2022-ben a védelmi költségvetésük mindössze 820 millió dollár volt. Magyarország tavaly ennek több mint a háromszorosát költötte a honvédelemre.

Az idei évben az ukránok a legjelentősebb sikereket a Fekete-tenger térségében tudták felmutatni, ahol az orosz flottát a Krím félszigeten található óriási hadikötőből, Szevasztopolból egészen a Kaukázus tövében található Novorosszijszkbe sikerült űzni. Több támadást is végrehajtottak a Storm Shadow robotrepülőgépekkel, illetve a saját gyártmányú Magura, Sea Baby és Toloka úszódrónjaikkal. Az oroszok elveszítettek a háború előtt a Fekete-tengeren összevont 10 nagy partraszálló hajójukból kettőt, további kettő pedig súlyosan megrongálódott, aminek az az eredménye, hogy most már nem tudnak végrehajtani egy deszant-hadműveletet Odessza környékén, vagy attól nyugatabbra, amivel meg tudnák osztani az ukrán haderőt.

A tengeri győzelemnek egy másik hozadéka, hogy az orosz flotta több száz kilométerrel messzebb került az ukrán célpontoktól és ez minőségi változást hozott a légvédelemben. Miután kilövik a Kalibr robotrepülőgépeket a hajókról, azokat hamarabb észlelheti a nyugati felderítés, így több idő van felkészülni az ukrán légvédelemnek, ami életeket ment.

Az ukránok az elmúlt időszakban egy másik frontszakaszon is több akciót végrehajtottak, Herszon régióban egy tengerészgyalogos-dandár átkelt és egy hídfőt hozott létre a Dnyipró bal partján, beékelődve az ottani orosz védelmi vonalakba. Kaiser Ferenc szerint azonban nehezen lehetne egy nagyobb támadás kiindulópontja a hídfő, mivel ahhoz 3-4 nehézfegyverzetű dandárt kellene bevetni, amihez pontonhidak kellenének, amit az oroszok egészen biztosan lebombáznának. Ha sikerülne is a megfelelő erőt átdobni, akkor is nagyon nehéz lenne az utánpótlást megoldani, ráadásul a mocsaras vidék nem alkalmas nagyobb hadműveletek végrehajtására. Az ukránok célja itt mindössze az orosz erők lekötése lehet.

Nyitókép: Reuters/Thomas Peter