Kiszabadulva tudták meg a gyerekek, hogy anyjuk meghalt – kezd kiderülni, mit éltek át az izraeli túszok a Hamász fogságában

Egyelőre kevés információ ismert arról, milyen körülmények között töltöttek el ötven napot a Hamász palesztin terrorszervezet fogságában azok az izraeli túszok, akiket az elmúlt napokban engedtek szabadon Gázából. A legtöbbjüket izraeli kórházakban ápolják, és egyelőre egyikük sem beszélt a sajtóval, hogy személyesen mondja el, mit élt át.

A Hamász hétfőn adta át az október 7-én elhurcolt túszok negyedik csoportját, 11 embert Izraelnek, a Katar közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás részeként. A Hamász iszlamista szervezet fogságából eddig 51 Izraelből elrabolt túsz szabadult ki. Köztük volt egy magyar-izraeli lány és édesanyja:

Később két magyar állampolgárságú kislányt is szabadon engedtek. A gyerekek nem sérültek meg, de anyjuk szerint sok idő kell, mire feldolgozzák a történteket.

Az izraeli hatóságok egyelőre szigorúan ellenőrzik a túszokról szóló információkat, köztük azt, hogy hol, milyen körülmények között tartották őket fogva Gázában. Pszichológusok közben arra hívták fel a figyelmet, hogy a frissen szabadon engedett embereket nem szabad faggatni, mert azzal traumatizálhatják őket. 

Az egyik túsz unokája elmondta, a családot arra kérték, hagyják, hogy nagyszülője csak annyit mondjon el, amennyit szeretne, ne tegyenek föl neki túl sok kérdést, hogy „ne érezze úgy, hogy kötelessége válaszolni”, mert az túl sok lenne a számára.

Egy keveset azért a túszok rokonai már kiszivárogtattak a médiának. A beszámolók szerint sokuk lefogyott az elégtelen táplálkozás miatt, és pár kivételtől eltekintve nem voltak rossz egészségi állapotban. Volt, akiket lakóépületekben tartottak fogva, másokat a föld alatti alagútrendszerben. Egyesek tudtak rádiót hallgatni, mások teljesen el voltak zárva a külvilágtól, és azt sem tudták, hogy szeretteik életben vannak-e, vagy meghaltak.

A 16 éves Noam Or és a 13 éves Alma Or a szabadulásuk után tudták meg, hogy édesanyjuk meghalt az október 7-ei támadásban – mondta el nagybátyjuk a Guardiannek. „Sajnos nem tudták, hogy az édesanyjuk, a testvérem, meghalt.” A férfi hozzátette:

50 nap után először találkozhattak a szeretteikkel, és az első hír, amivel szembesülniük kellett, hogy az anyukájuk már nincs életben.

A két kamaszt egy nővel együtt tartották fogva egy ház egyik szobájában. A rokonoknak elmondták, hogy mit éltek át, de nagybátyjuk erről nem akart beszélni, elmondása szerint azért, mert nem akarta felzaklatni a még fogságban lévő túszok rokonait. Csak annyit mondott, hogy történtek dolgok, amik nehézzé tették számukra a fogság elviselését.

Voltak, akik végig tudták, hogy szeretteik meghaltak. Egy, a gyerekeivel együtt túszul ejtett nő tudta, hogy férje és idősebb lánya meghalt a Hamász támadásában. Volt azonban olyan túsz is, akit jó hírrel fogadtak: Hagar Brodutch azzal a tudattal töltötte el ötven napig tartó fogságát, hogy a férje meghalt, és csak kiszabadulása után tudta meg, hogy a férfi valójában életben van.

Ruth Munder szintén szabadulása után tudta meg, hogy halottnak gondolt férje életben van, és egyike a még fogságban lévő túszoknak. Azt viszont még fogvatartottként, a rádióból tudta meg, hogy fia meghalt az október 7-ei támadásban. A Haaretz cikke szerint a túszok egy része követhette az izraeli sajtót, tehát tudott arról is, hogy mi minden történt időközben.

Rizs és kenyér

Az eddigi információk alapján úgy tűnik, hogy a túszok nagy többsége lefogyva, de jó fizikai állapotban szabadult a Hamász fogságából. A sajtónak nyilatkozó rokonok elmondása szerint csak kevés ételt kaptak, és az sem volt túlságosan tápláló. A 72 éves Adina Moshe unokaöccse a CNN-nek elmondta, hogy az idős nő „kissé gyenge”, miután több mint hét hetet töltött úgy, hogy „csak rizst és babkonzervet adtak nekik enni”. És hozzátette: az utóbbihoz nem nyúltak, mert „nem akartak gyomorrontást kapni”.

Karen Munder és édesanyja rokonaik elmondása szerint a rendszertelen étkezés miatt majdnem kilenc kilót fogytak. Ők volt, hogy napokon át semmi mást nem ettek, csak pitát és rizst. Hasonlóan jelentősen lefogyva tért vissza Izraelbe a 85 éves Yaffa Adar, aki unokája elmondása szerint folyamatosan számolta a napokat, és szabadulásakor pontosan tudta, hogy ötven napot volt fogságban.

Volt, aki azonban súlyos állapotban szabadult ki. A 84 éves Alma Avraham a rokonai és kezelőorvosai elmondása szerint kritikus, életveszélyes állapotban került ki a fogságból, miután nem kapott megfelelő kezelést már meglévő egészségügyi problémájára. Lánya szerint „nem kapta meg az életmentő gyógyszereket”, de azt nem tudni, hogy pontosan milyen betegségben szenved az idős asszony.

Alagutakban és házakban

A túszokat különböző helyeken tartották fogva – derült ki a rokonok beszámolóiból. A 72 éves Adina Moshe heteket töltött el „a külvilágtól teljesen elvágva” egy sötét alagútban. A szeme teljesen elszokott a napfénytől, így kell egy kis idő, amíg újra alkalmazkodni tud a naphoz – mondta el unokaöccse.

A Munder család tagjait a föld alatt és felett is fogva tartották, de azt nem tudták megmondani, hogy pontosan hol – mondta az izraeli sajtónak egyik rokonuk. Volt, amikor fegyveres őrök voltak mellettük, máskor nem volt teljesen egyértelmű számukra, hogy kik az őreik, akik között időnként héberül beszélők is feltűntek. Volt, hogy egymás mellé rakott műanyag székeken kellett aludniuk, mint egy orvosi váróteremben, és csak úgy tudtak vécére menni, hogy kopogtak a bezárt ajtón, és várták – gyakran órákon át –, hogy kiengedjék őket.

Volt, aki megszökött

Egy orosz-izraeli kettős állampolgár – az egyetlen férfi, akit szabadon engedett a Hamász, elmondásuk szerint azért, hogy kifejezzék hálájukat Moszkva támogatásáért – nagynénje elmondta, hogy a 25 éves férfinek sikerült több napra megszöknie a fogságból, miután az izraeli légierő lebombázta az épületet, ahol raboskodott. Roni Kriboy a nagynénje elmondása szerint megpróbált eljutni a gázai határra, de nem járt sikerrel, és pár nappal később civilek elfogták, és átadták a Hamásznak.

A 9 éves, aki naplót írt

Ohad Munder a fogsága ideje alatt élte át a 9. születésnapját, barátai a szabadulása után megtartottak a születésnapi buliját a kórházban. Egyikük elmondta, hogy a fiú naplót írt a fogsága alatt, de azt ott hagyta Gázában, mert édesanyja nem akarta, hogy a Hamász tagjai megtalálják nála. Közölte azt is, hogy a Hamász gyerekeket vitt be hozzá, hogy legyen kivel játszania.

Testileg ép, de sokkban

Hila Rotem-Shoshani szintén fogságban töltötte a születésnapját, csak ő a tizenharmadikat – őt a vele együtt fogva tartott édesanyja nélkül adtak át Izraelnek. Nagynénje elmondta, hogy a kislány, bár lefogyott, fizikailag jó állapotban, de még sokkban van. A lány a nagynéni elmondása szerint nem mutat sok érzelmet, és az elmúlt hetekről úgy beszél, mintha csak egy film jelenete lenne. Nagybátyja hozzátette, hogy a lány nem mert hangosan beszélni:

Folyamatosan azt mondták nekik, hogy csak sugdolózzanak, és maradjanak csendben, szóval mindig mondom neki, hogy most már felemelheti a hangját.

Nyitókép: Schneider Children's Medical Center of Israel/Handout via REUTERS