Élete fogását vette meg a raktárvadász, aki egy arisztokrata örökségét kaparintotta meg egy véletlenül ki nem fizetett raktár elárverezésén

Egy amerikai raktárvadász elsőre talán fel sem fogta, micsoda kincsekre bukkant, amikor tavasszal kevesebb mint háromezer dollárért megvásárolta egy New York-i önkiszolgáló raktár tartalmát. Ha követi a híreket, akkor viszont mostanra már pontosan tudhatja, milyen jelentős érték került a birtokába:

Egy német arisztokrata öröksége, köztük egy íróasztal, amin a Hitler elleni merényletkísérlet, és a náci vezér elleni összeesküvés titkos történetét írta meg az egyik, később kivégzett résztvevő.  

A raktár bérlője, Christian Agostino von Hassel március 24-én tudta meg, hogy öröksége „eltűnt”, egy e-mailből, amiben a raktárt üzemelő cég közölte vele, hogy „sikeresen kipakolta raktárát”, hozzátéve, hogy „további szép napot” – írta az esetről beszámoló New York Times. Mint később megtudta, ott tárolt értékeit egy nappal korábban vásárolta meg egy árverésen egy Boleslaw Karvay nevű férfi, 2850 dollárért (egymillió forint).

A lap cikke szerint csak az íróasztal majdnem 40 ezer dollárt, azaz mai árfolyamon számítva több mint 14 millió forintot ér. De a bútordarab jelentősége nagyobb, mint amit pénzben ki lehet fejezni, főleg von Hassel számára. Az ugyanis generációk óta családja tulajdonában volt, és a német történelmet írták rajta. És soha eszébe sem jutott volna eladni.

A legendás tengernagytól a náciellenes összeesküvőig

Az asztalt a 19. század végén kapta meg apósától von Hassel dédapja, Alfred von Tirpitz főtengernagy, a német hadtörténelem egyik legjelentősebb alakja, aki a modern német haditengerészet atyjaként vonult be a történelembe. Jó kapcsolatát II. Vilmos császárral kihasználva olyan hadiflottát hozott létre, ami fel tudta venni a versenyt az akkor a tengereken egyeduralkodónak számító brit királyi flottával. Az első világháború alatt fő szorgalmazója volt a korlátlan tengeralattjáró-hadviselésnek, de – miután az uralkodóval való viszonya megromlott – 1916-ban lemondott és visszavonult.

Íróasztala 1930-as halála után lányához, és így vejéhez – Agostino von Hassel nagyapjához – került, aki egyben a tengernagy személyi titkára is volt. A nagy tekintélyű porosz arisztokrata családba született Ulrich von Hassel a két világháború között a német diplomáciai kar egyik legtapasztaltabb, tekintélyes tagjává vált, és a Weimari köztársaság utolsó római nagyköveteként szolgált, míg 1938-ban vissza nem hívták a posztjáról.

Bár 1933-ban belépett a náci pártba, megvetéssel és gyűlölettel nézte Adolf Hitler és a náci vezetés hatalomgyakorlását, és a második világháború kitörése után csatlakozott a Goerdeler-csoport néven ismertté vált konzervatív ellenállási mozgalomhoz, ahol a külügyminiszteri posztot szánták neki a náci rezsim megdöntése után. 

Bár a Gestapo már 1942-ben nyomozott ellene, a zsidók tömeges lemészárlását „hihetetlenül szégyenteljesnek” tartó Ulrich von Hassel folytatta részvételét az ellenállásban. 

A Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett sikertelen bombamerénylet miatt letartóztatták, majd szeptemberben két napig tartó tárgyalás után bűnösnek találták, és még aznap fel is akasztották a berlini Plötzensee börtönben.

Miközben a nácik hatalmának megdöntésén fáradozott, az apósától kapott íróasztalon írta meg személyes naplóját, amiben megörökítette az ellenállási mozgalom és a Hitler elleni merényletkísérlet történetét. A napló lapjait, amik, ha rossz kezekbe kerültek volna, a biztos halált jelentették volna számára, felesége csempészte ki Svájcba, illetve teásdobozokba zárva ásták el bajorországi birtokukon.

Az íróasztal később a fiáé lett, aki apja mellett szintén aktívan részt vállalt az ellenállásban. Wolf Ulrich von Hassell apja nyomdokait követve diplomataként dolgozott a második világháború után, és a hetvenes években Nyugat-Németország ENSZ-nagyköveteként felügyelte országa visszatérését a nemzetközi közösségbe. Ekkor egész családja vele költözött az Egyesült Államokba – az íróasztalt pedig 1982-ben, anyja halála után érkezett meg hozzájuk southamptoni otthonukba.  

Az íróasztal végül 2009-ben, anyja – a műkritikusként és képzőművészeti riporterként nevet szerzett, a von Studnitz porosz katonai nemesi családból származó Christina von Hassel – halála után került a most hetvenéves Christian Agostino von Hassel birtokába.

Nemes tengerészgyalogos

Christian Agostino felmenői között a diplomaták mellett katonákat – anyai nagyapja Bogislav von Studnitz altábornagy volt, aki Párizs elfoglalása után ideiglenes a francia főváros katonai kormányzója lett, majd „gyanús autóbalesetben" halt meg 1943-ban – is találni, de az arisztokrata az Egyesült Államokba érkezve a katonakarrier mellett döntött, és 1974-ben, 21 évesen az amerikai tengerészgyalogságnál kezdett el szolgálni. Háborús tudósító, majd hírszerző tiszt lett.

Ebben a szerepben járt Szomáliában, Irakban, Afganisztánban és Libanonban, ahol ott volt a több mint kétszáz amerikai tengerészgyalogos halálával végződő bejrúti robbantás helyszínén is. A Times-nak elmondta, hogy több küldetéséről még most sem beszélhet, mert máig titkosítva vannak.

A Columbia Egyetemen újságíró és európai történelem szakon végzett von Hassel a katonai karrier után egyetemi oktatóként terrorelhárítást tanított, illetve nemzetbiztonsági tanácsadóként dolgozott ügyvédi irodáknál és nagyvállalatoknál. Emellett 17, főleg történelmi és hadtörténeti témájú könyvet írt, egyebek mellett a tengerészgyalogságról, Patton és Sherman amerikai tábornokokról, vagy a katonai konyha történelméről, amit a Washington Postnak adott interjúja szerint azért írt meg, mert „éveken át igazán rossz kajákat kaptam az amerikai hadseregben”.

Elvesztett örökség

Két évvel azután, hogy megkapta örökségét, köztük a szívéhez közel álló íróasztalt, a tárgyak egy részét egy Queens-ben található önkiszolgáló raktárba helyezte el, mert New York-i lakásában egyszerűen nem fértek el. A New York Times cikke szerint köztük volt legalább ezer darab könyv, többségük a család címerével ellátott bőrkötéses kötet, amik közül több még dédapja, von Tirpitz tengernagy könyvtárából származott. Emellett perzsa szőnyegek, egy japán szamurájpáncél, valamint ajándékok, amiket von Hassel a tengerészgyalogságnál töltött ideje alatt kapott.

Von Hassel éveken át fizette a havidíjat, de idén januárban egy betegség miatt kiment a fejéből, és elfelejtette a 335 dollárt befizetni. 

A raktárt üzemelő Extra Space Storage szóvivője a New York Times-szal egy e-mailben közölte, hogy a cég igyekezett felvenni a kapcsolatot a férfival, akinek februárban tértivevényes levelet küldtek a raktár felszámolásáról, amit a lapnak elküldött másolat szerint a portás vett át. A szóvivő szerint emellett öt alkalommal is telefonáltak neki. Von Hassel a lapnak azt állította, nem kapott semmilyen hívást.

A New York-i törvények szerint a díjfizetés elmaradása esetén a fizetési felszólítás kézhezvétele után harminc nappal elárverezhetik a cégek a raktárak tartalmát, és ezt az Extra Space Storage végül meg is tette: a portás február 21-én vette át a levelet, 31 nappal később pedig el is árverezték von Hassel örökségét.

Azt, hogy ki vette meg, végül a férfi ügyvédje derítette ki. Von Hassel még aznap fel is hívta a Boleslaw Karvay nevű férfit, aki azonnal rácsapta a telefont, amikor megtudta, hogy ki keresi. Karvay nem válaszolt a Times telefonhívásaira és e-mailjeire, amikor pedig a lap egyik riportere felkereste otthonánál, senki sem nyitott ajtót a kopogására.

Von Hassel a Times cikke szerint mostanra nagyjából elfogadta tényként, hogy elvesztette kincseit, de azért folyamatosan figyeli az internetes aukciósoldalakat, reménykedve, hogy valahol majd csak felbukkan az íróasztal, ami közelről figyelhette a német történelem fontos pillanatait.

Nyitókép (illusztráció): David Swanson / Bloomberg via Getty Images