Az anya, aki egyenként levadászta a lányát elrabló kartelltagokat

Miriam Rodríguez az észak-mexikói San Fernando város főterén hajtott át, amikor felfigyelt két fiatal, egyetemistának látszó lányra, akik egy padon ülve nevetgéltek egy laptop képernyőjét nézve. Nem a két fiatalon akadt meg a szeme, hanem a laptopon. Azonnal felismerte: a lányáé volt, akit alig két hónappal korábban raboltak el a Zetas kartell tagjai, váltságdíjat követelve érte.

Az anyuka, aki ekkor már biztos volt abban, hogy lánya nem él, nem a rendőrséget hívta. A kartellel szemben tehetetlen, sőt azzal összejátszó rendőrökben nem bízhatott. Helyettük inkább a mexikói tengerészgyalogság egyik hadnagyának telefonált, tudva, hogy a katonák egészen más módszerekkel dolgoznak, mint a rendőrök, és pontosan azt teszik, amire kiképezték őket: gyilkolnak.

Elrabolva

Rodríguez a véletlennek köszönheti, hogy kapcsolatba került az Alex nevű tiszttel. A nő Texasban dolgozott dadusként egy házaspárnál, amikor lánya, Azalea hajnali négy órakor azzal hívta fel, hogy legkisebb lányát, Karent elrabolták. A húszéves lány a szülővárosában, San Fernandóban autózott január 23-án, amikor pickupok vágtak elé, és fegyveres férfiak ugrottak be mellé az autójába. Rákényszerítették, hogy vigye el őket az otthonába, ahol megkötözték, majd egy véletlenül pont akkor ott megjelenő ismerős szerelővel együtt magukkal hurcolták.

A telefonhívás után pár órával Miriam Rodríguez már egy San Fernandóba tartó buszon ült csendesen sírva. Amikor a közelében ülő idősebb férfi kérdésére elmondta, hogy a Zetas elrabolta a lányát, a férfi egy cetlit adott át neki, rajta a fia nevével és telefonszámával, és hozzátette:

Hadnagy a tengerészgyalogságnál. A neve Alex.

A nő zsebre vágta a cetlit, és csak egy hónappal később vette elő, amikor már tényként fogadta el, hogy soha többé nem fogja viszontlátni a kislányát. A család ugyan kifizette a kért váltságdíjat, nagyrészt egy banktól felvett hitelből állva a nagyjából tízezer dollárnak megfelelő összeget, a pénz átadása után azonban hiába vártak a megadott helyen, Karent nem kapták meg.

Két nappal később már egy fiatal Zetas-taggal találkozott egy étteremben. A férfi azt állította, hogy Karen életben van, és 1600 dollárnyi összegért cserébe el tudja érni, hogy szabadon engedjék. A Sama nevű férfi – Rodriguez a nevét a nála lévő adóvevőn keresztül tudta meg, amin a környéket figyelő társaival beszélt – végül csak a pénzt tette el, de nem segített. Ezután még több pénzt követelő telefonhívást kapott, de a lánya csak nem került elő.

Egy hónappal Karen elrablása után aztán közölte a nagyobbik lányával, Azaleával, hogy Karent már soha többé nem látják viszont, mert már biztosan halott. A remény kihalt belőle, és a helyét a bosszúvágy vette át. Nyugodt hangon közölte Azaleával:

Meg fogom találni azokat, akik ezt tették a lányommal. Megfizetnek érte.

Majd kiment a házból, beült az autójába, és felhívta Alexet. Pár héttel később pedig végignézte, ahogy a Karen laptopját használó két lányt tengerészgyalogosok viszik magukkal.

Miriam olyan küldetésre indult ezzel, amire rajta kívül csak nagyon kevesen vállalkoztak a 2010 óta még a mexikói kartellek között is különösen kegyetlen Zetas kartell irányítása alatt álló San Fernandóban – e bűnszervezet vezetői a mexikói hadsereg különleges egységeinek volt tagjaiból kerültek ki. Az Egyesült Államok felé vezető autópályák és csempészútvonalak mentén, Texastól kevesebb mint 140 kilométerre található város lakosságának egyötöde elmenekült vagy eltűnt, miután mindennapossá vált az utcákon jól láthatóan elhelyezett, megcsonkított holttestek látványa, és olyan sok tömegsírt találtak, hogy pár halott már be sem került az újságba.

A város környékén közben egymás után bukkantak a tömegsírokra. 2010-ben 72, az Egyesült Államokba igyekvő közép-amerikai bevándorló holttestét találták meg, egy évvel később pedig majdnem kétszáz, buszokról leszállított ember maradványait, akiket kegyetlen módszerekkel öltek meg a Zetas kartell tagjai. Mint később kiderült, a helyi rendőrség tagjainak segítségével.

Közben az emberrablások annyira megszokottá váltak, hogy a bankok külön hitelt adtak a váltságdíjak kifizetésére. A Zetas kartell ugyanis ezekből a pénzekből finanszírozta háborúját a nagy hatalmú Gulf kartell ellen. Az elraboltak közül azonban több ezren soha nem kerültek elő. Hivatalosan eltűntként tartják nyilván őket, de szinte biztosan megölték őket olyan, mindentől távol eső farmokon, ahova a Karen laptopjával elfogott két lány is vezette a tengerészgyalogosokat.

Mészárlás

Pár órával azután, hogy Miriam telefonhívása után magukkal vitték a Margarita és Jessica nevű lányokat, az anyuka már a katonákkal együtt ment be egy farmra. Amit megjelentek, az ott lévő Zetas-tagok lőni kezdtek rájuk. 

A sajtóban akkor megjelent hírek szerint a tengerészgyalogosokra járőrözés közben kezdtek el tüzelni, az összecsapásban hat kartelltag halt meg, és három elrabolt embert mentettek meg.

Hogy valójában mi történt, arra csak 2023 őszén derült fény, a New York Times újságírója, Azam Ahmed könyvéből, amiből a lap szeptember végén közölt részleteket. A tűzharcban ugyanis csak négy kartelltag halt meg, a két másik áldozat Margarita és Jessica volt.

Miután a hely átkutatása közben több holttestet is találtak, köztük három nőét, akik közül az egyik terhes volt, a két lány beismerte, hogy közük volt megölésükhöz. Jessicát ekkor térdre kényszerítették, majd egy lövéssel kivégezték. Margaritával pedig közölték, hogy kezdjen el futni: ha elér a farm szélén lévő erdőig, akkor elengedik. Nem jutott el odáig.

Közben Miriam Rodriguez elkezdte átvizsgálni a helyet, és megtalálta Karen sálját, valamint az üléspárnát, ami a lánya autójában volt.

Elszánt nyomozás

Az emberrablók megölése csak megerősítette elhatározását, hogy elfogja a lánya elrablásában részt vett embereket, kezdve a Sama nevű férfival, akiről a lányával együtt elrabolt, majd szabadon engedett szerelő megerősítette neki, hogy vezetője volt az emberrablóknak. Fél évvel Karen elrablása után bukkant a nyomára a Facebookon: közös fotón szerepelt egy lánnyal, aki egy népszerű helyi fagylaltozólánc egyenruháját viselte.

Ekkor elkezdte megfigyelni a lánc üzleteit a közeli Ciudad Victoria városban. Órákon át várakozott mindegyik előtt, és több hét után az egyikben meglátta a lányt. Újabb pár hét megfigyelés után Sama is felbukkant, és Miriam hazáig követte őket. 

Másnap álruhába bújt: haját levágta és átfestette, hogy a férfi ne ismerje fel, majd belebújt régi egyenruhájába, amit még az egészségügyi minisztérium dolgozójaként viselt. Magához vette már lejárt minisztériumi igazolványát, végigjárta az utcát, és a házakba becsöngetve kamu felmérést végzett az ott lakó emberekről. Így megtudta a férfi nevét, születési dátumát és lakcímét is. Azonban hiába ment az információval a hatóságokhoz, mire hetekkel később végre le akarták tartóztatni a férfit, már nem lakott ott.

Sama Facebook-oldala azonban igazi kincsesbányának bizonyult a számára. Annak alapján szép lassan feltérképezte a férfi ismerőseit, és Zetas-tagok sorának tudta meg a nevét, telefonszámát és fényképét. Az összegyűjtött információval azonban hiába házalt a városi, állami és szövetségi hatóságoknál, mindenhonnan elküldték. Miriam tudta, csak akkor van esélye, ha talál olyan rendőröket, akik hajlandók neki segíteni: nincsenek a kartellek zsebében, és nem fásultak bele a bűnbandák elleni, reménytelennek látszó küzdelembe.

Végül egy barátján keresztül megismerkedett egy szövetségi rendőrrel, aki hajlandó volt odafigyelni rá. Amikor megmutatta neki, hogy mi mindent sikerült összegyűjtenie, a rendőrnek leesett az álla. A névtelenséget kérő parancsnok a New York Timesnak 2020-ban elmondta:

Elképesztő volt, hogy teljesen egyedül dolgozva milyen sok információt és részletet gyűjtött össze. Minden kormányzati szinten próbálkozott, de mindenhol rácsapták az ajtót. Karrierem legnagyobb megtiszteltetése volt, hogy segíthettem neki levadászni az embereket, akik elrabolták a lányát.

Sama és a többiek

Ennek a rendőrnek a segítségével sikerült végül elkapni Samát 2014. szeptember 15-én, a mexikói függetlenség napján. Ehhez egy óriási véletlen is kellett. A férfi a barátnőjével és szüleivel Cuidad Victoriában ment ki a város központjában tartott ünnepségre, közben megálltak egy üzlet előtt, ahol Sama felpróbált pár kalapot. Az üzlet tulajdonosát úgy hívták, Luis Héctor Rodriguez. Miriam Rodriguez fia volt.

A férfi azonnal felismerte benne Karen elrablóját. Gyorsan bezárta a boltot, majd követni kezdte Samát, miközben felhívta édesanyját. A nő összekötötte a szövetségi rendőrrel, aki pár rendőr társaságában letartóztatta az emberrablót. A halálra rémült Sama a kihallgatás alatt, amin ott volt Miriam Rogriguez is, beszélni kezdett, neveket és lakcímeket mondott, és részleteket Karen elrablásáról. Majd elmondta, mit tud a lány haláláról.

Azt mondták, hogy szörnyű módszerrel ölték meg, de részleteket nem árultak el arról, hogy pontosan hogyan tették.

A rendőröket végül egy 18 éves fiatal vezette el a farmra, ahol korábban Miriam titokban részt vett a tengerészgyalogosok rajtaütésében. A hatóságok több holttestet is kiástak, de a helyszínelők azt állították, hogy Karent nem találták meg. Egy évvel később mégis azonosították az elrabolt lány maradványait.

Miriam elszántságát csak növelte a biztos tudat, hogy lányát megölték, és folytatta a vadászatot. Az évek alatt szép lassan becserkészte az emberrablás elkövetőit. Volt, hogy heteken át szobrozott látogatási idő alatt egy börtön előtt, várva, hogy megjelenjen az a nő, akiről megtudta, hogy az egyik emberrablóval jár. Miután letartóztatták, kiderült, hogy párszor az ő házából érkeztek a váltságdíjat követelő telefonhívások.

Máskor templomba kezdett el járni egy kisvárosban, miután megtudta, hogy egyik ott élő emberrabló hirtelen hívő lett. A férfit a rendőrök a kápolnában vették őrizetbe, döbbent családja szeme láttára. Máskor egy ház előtt ült hetekig autójában, pohárba pisilve, mert megtudta, hogy egyik célpontja dadusként dolgozik ott egy családnál. Egy férfit pedig saját maga fogott el egy texasi határátkelőnél lévő hídon, ahol virágárusként dolgozott. 

A férfi menekülni próbált, amikor meglátta, de Miriam Rodriguez pisztolyt nyomott a hátába, közölte vele, hogy „ha megmozdulsz, lelőlek”, és egy órán át várt így a rendőrök megérkezésére.

A bosszúhadjáratával helyi hőssé váló nő – aki közben mozgalmat indított azoknak a családoknak a megsegítésére, akiknek a szeretteit elrabolták – kivívta az emberek csodálatát és a hatóságok tiszteletét. Munkássága azonban a Zetas figyelmét is felkeltette.

Miriam Rogriguez nagyon is jól tudta, milyen veszélyes, amit tesz, és még a kezdet kezdetén a lányának elmondta, hogy addig folytatja, amíg meg nem hal. Ez a pillanat 2017. május 10-én, anyák napján jött el. A nő – aki akkorra már 9 embert juttatott börtönbe – tudta, hogy veszélyben van, és rendőrségi védelmet is kért, miután egy nagyobb rabszökés közben meglépett Karen egyik elrablója is. De nem kapta meg: a hatóságok csak nagy néha küldtek a háza felé küldtek egy-egy járőrautót.

Az akkor 57 éves nő este 10 óra után éppen megérkezett otthonához, és autójából kiszállva befelé botorkált begipszelt törött lábával, mankóra támaszkodva, amikor egy fehér Nissan pickup állt meg mellette, a benne ülő szökött fegyencek pedig 13 lövéssel megölték. A rendőrség pár hónappal később kettőt elfogott közülük, egyet pedig megölt, de azt máig nem derítették ki, hogy ki rendelte el megölését.

Miriam bosszúja még halála után is utolérte lánya gyilkosait. Majdnem egy hónappal a nő megölése után Veracruz államban az általa összegyűjtött információk alapján letartóztattak egy taxisofőrként dolgozó nőt, aki nemcsak részt vett Karen elrablásában, hanem verte és kínozta is: kezénél fogva felkötötte, és bokszzsáknak használta.

Hozzászólna?

Nyitókép: San Fernando Missing Persons Activists Collective