A tiszteletre méltó családapa, akiről kiderült, hogy megölte a szüleit és fél évszázada szökésben van

„Az egyik haverom adta nekem az ügyet, amolyan viccféleként. Tudod, az volt a poén, hogy úgyse leszek képes elkapni ezt a fickót” – így emlékszik vissza Matthew Westover nebraskai helyettes marsall arra, hogyan került először látóterébe William Leslie Arnold. Érthető, hogy 2020-ban a hatóságok miért kezelték ilyen könnyedén a többszörös gyilkos ügyét: a férfiról ugyanis 1967 óta semmilyen információjuk nem volt.

Westover azonban úgy döntött, hogy ha már megkapta a fájlt, legalább tisztességből utánanéz az ügynek. Öt órát vezetett, hogy DNS-mintát kérjen a szüleit meggyilkoló Arnold öccsétől, de eleinte ezzel sem ment semmire. Csak két évvel később, 2022-ben jelezte neki a hatósági rendszer, hogy hasonlóságot talált egy másik mintával: egy chicago-i férfi töltötte fel elhunyt édesapja DNS-ét, hogy többet tudhasson meg róla.

Kiderült, hogy a férfi emailje teljesen véletlenül jutott el ahhoz a rendőrhöz, akinek az volt a feladata, hogy elkapja William Leslie Arnoldot – a chicago-i férfi édesapját, aki több mint ötven évig bujkált álnéven a törvény elől.

Ez az a fickó. Nem lehet, hogy ez nem az a fickó

– konstatálta döbbenten Westover a CNN cikke szerint.

Családi veszekedésből kettős gyilkosság

William Leslie Arnoldról először 1958-ban láthattak képeket az újságolvasók. A fiút éppen akkor kapták el Nebraska államban, amikor megmutatta a rendőröknek családi házuk kertjében, hogy hova is ásta el szülei holttesték. Az akkor 16 éves fiú pár hete végzett édesapjával és édesanyjával. Az indítéka az volt, hogy a szülei nem engedték neki, hogy kölcsönvegye autójukat, és elmenjen vele moziba.

A gyilkosság éjszakáján Arnold lelőtte mindkét szülőjét, elvitte az autót, felvette gimis barátnőjét, majd megnézett egy dupla vetítést a moziban. Az egyik alkotás Roger Corman horrorrendező B-filmje, az Undead volt. Arnold csak azután temette el szüleit, hogy azt terjesztette a rokonok és a barátok körében, hogy elutaztak – majd két hétig élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna.

A helyi sajtó újságírója szerint Arnold mintadiák, és tehetséges zenész volt, ám sokat veszekedett szüleivel, akik nem voltak elégedettek a barátnőjével.

A rendőrök csak ezután kezdtek el gyanakodni, és fedezték fel a gyilkosságokat. Arnoldot letartóztatták, és büntetőperbe fogták: a bíró hamarosan életfogytiglani börtönbüntetést ítélt meg számára. Azonban a megrendítő, ám egyszerűen megoldott gyilkossági ügy hamarosan évtizedes, rejtélyekkel teli hajszává vált.

Később egy volt börtönőr „a valaha volt legtisztább szökésként” jellemezte azt, ahogy Arnold meglógott a börtönből 1967-ben, mindössze nyolc év után. A férfi egy társával beszervezett egy cinkost a börtönön kívülről, akivel újsághirdetésekben kommunikáltak. Ő segített nekik maszkokat szerezni, amikkel később átejtették a börtönőröket. A férfiak az Arnold által jól ismert zeneszoba ablakainak rácsát fűrészelték el, majd egy kevésbé őrzött rész három és fél méteres falán másztak ki, egy pólóval letakarva az annak tetején található szögesdrótot.

A két férfi ezután szétvált, a rendőrség pedig hajtóvadászatot indított ellenük: négy államot fésültek át helikopterekkel, repülőgépekkel, járőrökkel és rendőrökkel, ám nem akadtak a nyomukra. Csupán annyit tudtak meg később, hogy a szökésben lévő Arnold buszra szállt Omahában, majd Chicagoban leszállt. Innentől évtizedekig csak pletykák mentén folyt a nyomozás: lehetett arról is hallani, hogy Arnold Dél-Amerikába menekült, ám erre nem volt semmilyen bizonyíték. Később a kaliforniai Geoff Britton rendőrfőnök az ügy megszállottja lett, de ő sem jutott előbbre – egészen addig, amíg nem találkozott Westoverrel 2020-ban.

Titkokkal teli kettős élet

Arnold fiának emailje után kiderült, hogy édesapja a John Damon nevet használta egészen 2010-ben bekövetkezett haláláig – 69 évesen hunyt el, és Ausztráliában helyezték végső nyugalomra, több ezer kilométerre a bűntette és a börtöne helyszínétől. A rendőrök azonban még a nyomozás tavalyi, végső szakaszában is különösen óvatosan jártak el, mivel még holtában se bíztak a szökés mesterében – mi van, ha csak ismét kereket oldott, és identitást váltott? Westover így emlékezett vissza: Ha annyira okos, hogy elkerülte a rendőrséget ötven éven keresztül, hogy legyünk biztosak abban, hogy nem csak eljátszotta a halálát, és meghamisította a fotókat?

Csak akkor vette biztosra azt, hogy Arnold már halott, amikor a chicago-i hatóságok megerősítették a halotti bizonyítványa eredetiségét. Egészen eddig még a saját fiának sem árulta el, milyen információk vannak a birtokában a halott férfiról. „Bűntudatom volt emiatt. Mármint itt van ő, a rendelkezésemre bocsátja az információit, míg én rejtegetem előle a kulcsot, ami a rejtélyt nyitja” – mondta.

Végül azonban ő volt az, aki szembesítette a férfit – akinek identitását a mai napig védik a hatóságok – édesapja valódi múltjával. Ez egy videóhívás keretein belül történt meg, ahol Westover egyszerűen, kertelés nélkül elmondta a férfinak, hogy az apja megölte a saját szüleit.

Arnold későbbi élete tetteihez képest szinte döbbenetesen unalmasnak, átlagosnak is nevezhető. Kiderült, hogy a férfi pár hónappal szökése után kezdte használni az álnevét, és eleinte egy étteremben dolgozott. Itt találkozott későbbi feleségével, akivel négy közös gyerekük született. Később Cincinnattibe, Miamiba és Los Angeles-be költöztek, majd 1978-ban elváltak. Arnold ezután nyakába vette a világot: a kilencvenes években először Új-Zélandra, majd Ausztráliába költözött, és közben másodszor is megházasodott.

Westover arról beszélt, hogy bizonyos értelemben meg is könnyebbült amiatt, hogy nem tudta még életében elkapni Arnoldot – hiszen miután megismerte a családját, nem igazán lett volna gyomra megszervezni a férfi kiadatását és börtönbe vetését az Egyesült Államokban. Britton rendőrfőnök is azt mondta: Számos alkalommal beszéltem a családtagjaival. Egy fantasztikus családról van szó. Arnoldról pedig így vélekedett:

Úgy érzem, hogy végül sikerült egy olyan szülővé válnia, amilyen lenni akart, vagy amilyeneket magának is kívánt volna. Az alapján, amit láttam, jó családapa volt. Néhány igazán nagyszerű gyereket nevelt fel.

Arnold fia pedig így összegezte érzéseit az üggyel kapcsolatban. „Nincs olyan címke a DNS-teszteken, ami arra figyelmeztet, hogy talán nem fog tetszeni az, amit kiderítesz velük. De nem bánom meg, hogy megtettem, és örülök, hogy végre megtudtam az igazságot édesapámról. Sokkoló tudni, hogy az élete egy szörnyű bűnténnyel kezdődött, de a hagyatéka sokkal több ennél. Azt szeretném, hogy egy jó apaként és egy gondviselőként emlékeznének rá, aki megszerettette velem a zenét, és arra ösztökélt, hogy a legjobb ember legyek, aki lehetek”.

Hozzászólna?

Nyitókép: US Marshals Service