Szórakozásból lőttek szitává egy veteránt, mert „tudni akarták, milyen érzés feketét ölni”

Silas Coleman azt hitte, elmaradt bérét fogja megkapni, amikor beült egyik munkatársa autójába, és elindultak Detroitból egy vidéki kunyhóhoz, ahol több férfi és feleségeik italoztak. Azonban amikor odaértek, és meglátták őt, a férfiak azonnal előkapták a fegyvereiket, és lőni kezdtek a 42 éves veteránra.

Mondani akart valamit, de csak gurgulázó hangok jöttek elő a torkából

– vallotta később egyikük. Coleman azonban nem halt meg. Szaladni kezdett, a férfiak pedig utána. Végül utolérték, és szitává lőtték. Majd visszamentek folytatni az italozást. 

A gyilkosságnak nem volt különösebb oka. Csak „szórakozásra” vágytak a hétvégi buli közben, és tudni akarták „milyen érzés feketét ölni”.

A rendőrség rablógyilkosságnak nyilvánította az esetet, és megoldatlan ügyként könyvelték el. Csak egy évvel később, egy másik gyilkosság miatt indított nyomozás után derült ki, hogy Colemant egy titokzatos csoport, a Fekete Légió mulatozó tagjai végezték ki.

Az elfeledett terrorcsoport

A fehér felsőbbrendűséget hirdető, katolikus- és bevándorlásellenes Fekete Légió, aminek a becslések szerint több mint százezer tagja volt, és legalább ötven gyilkosság köthető a nevéhez, mostanra szinte teljesen kikopott az amerikaiak emlékezetéből. Annyira, hogy még az amerikai történészek nagy része sem tud róla. 

Pedig a harmincas években nehezen lehetett találni embert, aki ne hallott volna róla: az országos sajtó egymás után írta róluk a cikkeket (a New York Times például csak 1936-ban 86-ot), és két hollywoodi filmet is forgattak róluk – az egyikben Humphrey Bogart játszotta a főszerepet.

Az 1920-as években egy ohiói orvos, William „Doc” Shepard által alapított szervezet eredetileg a Klu-Klux-Klan katonai ágaként jött létre, Fekete Gárda néven. Tagjai a klán fehér csuklyája és lepelruhája helyett feketébe öltöztek, ruhájukat pedig keresztebe rakott lábszárcsontokkal és koponyával díszítették. 

A Gárda olyan sikeres lett, hogy népszerűsége féltékenységet szült a klánon belül, és ezért kizárták őket. Az önállósodott szervezet ezután gyorsan terjedni kezdett az amerikai autóipar központjának számító Michigan és Ohio államokban, főleg a negyven százalékos munkanélküliséggel küzdő Detroitban és környékén, ami a gazdasági világválság idején teli volt délről érkezett szegény fehér munkásokkal, akiknek az Európából érkezett bevándorlókkal kellett megküzdeniük a munkahelyekért. 

A harmincas évek közepére már százezren voltak. A tagság nagy részét munkásosztálybeli fehérek alkották, de a fehér társadalom minden rétege képviseltette magát, köztük a hatalom, az elit tagjai is. A légionáriusok között politikusok, tisztségviselők, önkormányzati képviselők, polgármesterek, bírók, ügyészek, rendőrök és börtönőrök is voltak. Erős volt a gyanú, hogy Detroit rendőrkapitánya is közéjük tartozott.

Szerettek azzal dicsekedni, hogy magas helyeken vannak barátaik

– mondta el a Lansing City Pulse című lapnak a légióról könyvet író Tom Stanton.

Emellett élvezték a szakszervezetekkel szemben ellenséges viszonyt ápoló autóipar nagyjainak támogatását is, akik rendszeresen használták a harciasan szakszervezet-ellenes légió tagjait sztrájkok letörésére és a munkások jogaiért küzdő szervezetek megfélemlítésére. Célpontjaik között voltak szakszervezeti épületek, egy munkástábor, valamint baloldali csoportok épületei és könyvesboltjai. Továbbá katolikus templomok is, amiket felgyújtottak.

A hadsereg mintájára megszervezett Fekete Légió a legnagyobb titokban működött (egymást titkos kézjelekkel és jelszavakkal ismerték fel), és megfélemlítéssel tartotta kordában tagjait, akik gyakran nem önként, hanem fenyegetés hatására csatlakoztak. Tagjait a beavatási szertartáson – ahol térdelve kellett tenniük a Fekete Esküt, miközben a hátukra fegyvert szegeztek – szigorú titoktartásra eskették, meglebegtetve, hogy a legszörnyűbb kínzások várnak rájuk, ha elárulják a szervezet tagjait.

A gyilkosság, amely véget vetett a légiónak

A légió végül szinte pillanatok alatt tűnt el a történelem süllyesztőjében, egy közmunkás, a 32 éves Charles Poole megölése miatt. A katolikus férfit a légió egyik tagja (hamisan) azzal vádolta, hogy rendszeresen üti protestáns feleségét, és egyszer annyira megverte, hogy a terhes nő elvetélt. 1936 májusában egy gyűlésen a Fekete Légió egyik vezetője, Harvey Davis feltüzelte a tagokat, akik azonnal elkezdték keresni a férfit, majd elcsalták magukkal, és agyonlőtték.

Poole megölését azonban már nem úszták meg. A detroiti rendőrség nyomozást indított a gyilkosság miatt, és pár hét múlva letartóztattak több tagot is, akik közül az egyik, Dayton Dean a tárgyaláson máig tisztázatlan indíttatásból megszegte titoktartásai esküjét, és mindent elmondott a Fekete Légióról, amit csak tudott. Az ő vallomásából derült ki az is, hogy a légió tagjai ölték meg szórakozásból a fekete veterán Cole-t is.

Hogy pontosan hány embert öltek meg, soha nem derült ki, de a becslések szerint legalább ötven gyilkosság írható a számlájukra. Volt, hogy teljesen találomra lőttek le feketéket. Egyikük volt James Armour acélmunkás, aki hazafelé sétált 1935. február 16-án este Ecorse városában, amikor három férfi ugrott elő a sötétből, és rálőttek. A férfi több hónapon át volt kritikus állapotban a kórházban. Hogy mi történt, az csak a Poole-gyilkosság után derült ki Dean vallomásából.

A férfi elmondta, hogy egy másik fekete férfi – a polgármester egyik munkatársa – után kutattak, de nem találták meg, és már hazafelé autóztak Detroitba, amikor meglátták Armourt az utcán, és ekkor Davis közölte:

Meg akarok ölni egy niggert.

Megálltak, odasétáltak hozzá, Davis pedig egyszer rálőtt, majd amikor a 34 éves fekete munkás összeesett, továbbálltak. A golyó a férfi fém uzsonnásdobozát találta el, és a gellert kapott lövedék a gerincébe fúródott.

Dean vallomása szerint a tóban, aminél Coleman holttestét megtalálták, még további holttestek voltak, de a rendőrség hiába akarta lecsapolni a tavat, hogy kiemeljék a testeket, a tó tulajdonosa ezt nem engedte. A tó a híresen antiszemita és rendíthetetlenül szakszervezet-ellenes Henry Ford autómágnás tulajdona volt, akiről felmerült, hogy szintén a Fekete Légió tagja volt.

A gyilkosságok, megfélemlítések és gyújtogatások mellett azonban sokkal gonoszabb terveket is szőttek zsidók és feketék elleni tömegmészárlásokról.

Népirtási tervek

Az egyik módszer az lett volna, hogy hastífuszjárványt indítanak el a zsidó negyedekbe szállított tej és túró megmérgezésével. Az ötletgazda Arthur Lupp volt, Detroit város tejellenőre, aki a város közegészségügyi hatóságának bakteriológusával, Charles T. McCutcheonnal együttműködve akart tífuszt okozó baktériumokat fecskendezni a zsidó negyedbe szállított tejtermékekbe.

A légió vezetője, Brett Effinger közben egymillió zsidót akart meggyilkolni szerte az Egyesült Államokban. Terve szerint időzítővel ellátott dobozokat rejtettek volna el Jom Kippur idején az amerikai zsinagógákban, és a szerkezetek egyszerre engedtek volna ki mérgező gázt (egyes források szerint mustárgázt, mások szerint hidrogén-ciánt). A dobozból volt egy működőképes prototípusa is, amit állítása szerint a légió tagjai készítettek az amerikai hadsereg vegyifegyver-gyártó üzemében, a marylandi Edgewood fegyvergyárban.

Effinger másik terve a detroiti feketék lemészárlásáról szólt. A város egyes negyedeire „négerkvótát” állapított meg, a terv pedig az volt, hogy a parancs kiadása után a légionáriusoknak az előírt gyilkossági kvótát kell teljesíteniük, válogatás nélkül mészárolva le a fekete lakosokat.

A szervezet a Poole megölése miatt indított per kezdete után az országos sajtó kereszttüzébe került, és a közfelháborodás hatására gyorsan összeomlott. A Poole-gyilkosság miatt a légió 11 tagját ítélték el, többségüket életfogytig tartó börtönbüntetésre, és rajtuk kívül még további 37 tag jutott a rácsok mögé.

A vezetők közül azonban senki sem került börtönbe. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója nem nagyon igyekezett, hogy nyomozást indítson a légió ellen, a helyi politikai vezetés és a washingtoni Kongresszus sem kezdett vizsgálatokba, így sok esetben csak a gyanú maradt fent, hogy az igazságszolgáltatás, valamint a politikai és üzleti élet befolyásos alakjai közül kik voltak a Fekete Légió tagjai. Ahogy Stanton mondta a WBUR michigani közszolgálati adónak:

Nagyon sok ember úszott meg gyilkosságokat.  

Virgil F. Effinger, aki ellen két eljárást is indítottak a légió vezetése miatt, de végül szabadon távozhatott, 1955-ben, 82 éves korában pszichiátriai osztályon halt meg, ahol élete utolsó éveit töltötte, és egy szegények számára fenntartott szükségtemetőben temették el. Doc Shepard, a Fekete Légió alapítója élete utolsó éveiben igazságügyi korboncnokként dolgozott Belmont megyében, és portréja még 1979-ben is kint volt a helyi rendőrség falán.

Nyitókép: Bettmann Archive/Getty Images