„A hangulat Sztálin utolsó napjait idézi” – Óriási megaláztatás volt Putyinnak a Wagner-lázadás, hosszú távon ő lehet a vesztes

Jevgenyij Prigozsin elszámította magát, de mégis Vlagyimir Putyin orosz elnök került ki meggyengülve a Wagner-csoport rövid, alig egy napos lázadásából, ami olyan gyengének mutatta az orosz kormányzatot, hogy hosszú távon megrendítheti Putyin hatalmát. Ezt állítják a nyugati sajtónak nyilatkozó szakértők, aki nagyrészt csodálkozva nézték, mi történt a hétvégén Oroszországban. 

A Wagner-csoport katonai konvoja már Moszkvát közelítette meg szombaton, amikor a zsoldosvezért visszahívta az orosz főváros felé szinte teljesen akadálytalanul haladó fegyvereseit, akik az orosz védelmi minisztérium felé igyekeztek, hogy ott hatalomváltást hajtsanak végre. 

Bár Putyin a „hazaárulók” példás megbüntetését ígérte, Prigozsin és katonái gyakorlatilag szabadon távozhattak, miután egy homályos megegyezést kötöttek. A Wagner-csoport vezetőjének hollétéről azóta nem lehet tudni. 

Prigozsin elszámította magát

Prigozsin hazardírozott, de elszámította magát, és Putyin hatalmát nem ingatta meg a Wagner-főnök lázadási kísérlete – mondta Marina Miron, a londoni King’s College kutatója. 

A katonai szakértő a DW-nek elmondta, Prigozsin arra számíthatott, hogy a védelmi minisztérium elleni támadáshoz elnyeri az emberek, és ami még fontosabb, a hadsereg támogatását, de ez végül nem történt meg. Azt pedig a magát hazafiként meghatározó nem engedhette meg magának, hogy harcba szálljon az orosz hadsereggel, és orosz katonákat ölessen meg fegyvereseivel.

Hasonló megállapításra jutottak az Institute for the Study of War (ISW) szakértő. Az amerikai hadtudományi intézet elemzése szerint Prigozsin úgy ítélhette meg, csak ezzel a módszerrel őrizheti meg a Wagner-csoportot – amit Moszkva egy korábbi utasítása szerint a védelmi minisztérium irányítása alá akartak helyezni –, és arra játszott, hogy a hadseregből többen is mellé állnak, de „túlbecsülte kilátásait”. 

Miron közölte, hogy Putyin a katonai hírszerzésen (GRU) keresztül ellenőrzi a hadsereget, hogy annak tagjai nem tudjanak katonai puccsot végrehajtani, és a szakértő szerint Putyin kormánya már az elején észlelte volna ennek veszélyét. 

Ha voltak is támogatói a fegyveres erők moszkvai vezetésében, azok nagyon kevesen lehettek, és végül úgy dönthettek, hogy nem éri meg kiállniuk a Wagner vezetője mellett, mert nagyon is jól tudták, hogy mi lenne a sorsuk egy kudarcba fulladt puccskísérlet után.

Az orosz elnöknek sikerült a háttérben megoldania a helyzetet – közölte Miron, aki a Reutersnek nyilatkozva kijelentette, hogy csak ez az egyetlen incidens nem ingatta meg Putyin hatalmát. 

Gyenge a rendszer

Stephan Meiser, a Német Külügyi Intézet (DGAP) oroszügyi szakértője szerint a Putyin-rendszer gyengeségét mutatta meg a lázadás. Bár a végén az orosz politikai élet minden magas rangú tagja kiállt Putyin mellett, egy rövid ideig tanácstalanság lett úrrá a rendszeren, és működtetői nem tudták, hogy mit tegyenek, amikor a Putyin nem reagált azonnal a helyzetre – mondta a szakértő a DW-nek.  

Az orosz elnök hatalma ugyan most nincsen közvetlen veszélyben, de kiderült, hogy Putyin „kevésbé erős, mint amire számítottunk”, és rendszere „sokkal törékenyebb, mint gondoltuk”, és bármikor történhet egy esemény, ami teljesen megváltoztatja a helyzetet Oroszországban. 

A Wagner-csapatok előrenyomulása Moszkva felé rávilágított az orosz belbiztonsági erők gyengeségeire, és arra, hogy Oroszországnak nincs elég tartalékos katonája a hátországban – írta az Institute for the Study of War (ISW). 

Videó: az oroszok inkább tönkreteszik a saját útjaikat, hogy megállítsák a felkelőket:

Az amerikai hadtudományi intézet „figyelemreméltóként” jellemezte, hogy az orosz belbiztonsági erők nem tudták megakadályozni, hogy egy független fegyveres csoport elfoglalja az orosz hadsereg egyik főhadiszállását, lelőjenek katonai légi járműveket, elérjék az orosz fővárost, ami megtörtént volna, ha Prigozsin nem ad parancsot a visszavonulásra.   

„Ezt nem lehet másként értékelni, mint a működésképtelenség és a gyengeség jeleként” – jelentette ki az FT-nek Jekatyerina Schulmann orosz politológus. 

Mit csinált az orosz hírszerzés?

Az eset rossz fényt vet az orosz hírszerzésre is, aminek a Kreml meglepett reakciójából ítélve nem látták előre ennek veszélyét – írta az ISW. Ez különösen kínos úgy, hogy az amerikai hírszerzés már napokkal korábban tudta, hogy Prigozsin katonai akcióra készül orosz védelmi tisztségviselők ellen, és erről már szerdán tájékoztatták az amerikai fegyveres erők és az amerikai kormány magas rangú tagjait, illetve az amerikai kongresszus vezetőit. 

„Hatalmas hírszerzői kudarcként” jellemezte a Wagner-lázadást Alekszandr Gabujev. A berlini Carnegie Russia Eurasia Center igazgatója az FT-nek elmondta:

A CIA tudta, hogy meg fog történni, miközben a saját hírszerző szerveid nem tudták, vagy nem jelentették.

Óriási alázás

A Financial Timesnak egy orosz oligarcha, aki az 1990-es évek eleje óta ismeri Putyint, kijelentette, hogy Prigozsin akciója „nyilvánvalóan óriási megaláztatás Putyin számára”:

Több ezer ember bármiféle ellenállás nélkül majdnem eljutott Rosztovból Moszkvába, és senki sem tud tenni semmit ellene. Majd Putyin közli, hogy meg lesznek büntetve, aztán mégsem. Ez egyértelműen a gyengeség jele.

Az oligarcha elmondta, az orosz eliten belül sokan beszéltek arról, hogy erőszakkal teli politikai krízis alakulhat ki, miután az ukrajnai háború rosszul kezdett el alakulni Oroszország számára. Ő viszont arra számított, hogy „ha ez elkezdődik, akkor a hadsereg közbelép, de ez nem történt meg, és ez nagy meglepetés”. 

A lázadásnak az ISW elemzése szerint hosszú távú hatása lesz az orosz elnök hatalmára, és „valószínleg jelentős károkat okoz Putyin kormányának”. Prigozsin lázadása „súlyos gyengeségeket tárt fel az orosz kormányban és a védelmi minisztériumban”, jelezve, hogy Putyinnak nincsen monopóliuma az erőszakszervezetek felett, nem tud gyorsan leszámolni a belső fenyegetésekkel, és jól láthatta az összes, a hatalom közelében lévő ember, hogy milyen „lenyűgöző eredményekre” képes egy magánhadsereg az államhatalommal szemben. 

Mihail Zigar, a Kreml belső hatalmi rendszerét jól ismerő orosz újságíró szerint is Putyin hatalmának meggyengülését jelzi Prigozsin lázadása. A New Yorker magazinnak nyilatkozva közölte, olyan érzése van, mintha Putyin már tudná úgy igazán irányítani az országot, mint régebben. 

Bár még elnök és életben van, a hatalom közelében lévő különböző frakciók már „a Putyin utáni Oroszországra készülnek”, és hangulat „Sztálin utolsó napjait idézi”. 

Fejek fognak hullani

Alekszandr Gabujev szerint Putyin most „szorosabbra fogja húzni a gyeplőt”, és az orosz elit félhet az orosz elnöktől, aki most már nagyon is jól tudja, hogy milyen veszélyek fenyegetik a hatalmát. A szakértő az NPR-nak nyilatkozva közölte, hogy a Putyin-rezsim még joban elnyomóvá fog válni, és az orosz elnök „azzal fog kompenzálni, hogy még keménykezűbb lesz”.

Hasonló véleményen volt Stephan Meiser is, aki szerint a puccsveszélytől tartó Putyin „még paranoiásabb lehet”, az orosz rendszer tagjai „még kevésbé vannak biztonságban”, és félhetnek a meggyengült és ettől talán még veszélyesebbé vált orosz elnöktől, aki hatalma biztosítása érdekében növelheti az elnyomást. Mihail Zigar újságíró szintén erre utalt a New Yorkernek adott interjújában, közölve, hogy Putyin követheti a török elnök példáját, aki tömeges letartóztatásokra és a sajtó megregulázására használt fel puccskísérleteket.

A következő hetekben személycserék várhatók Moszkvában, mert „valakinek el kell vinnie a balhét amiatt, hogy nem fojtották el csírájában a lázadást”, és az nem Putyin lesz – mondta Thomas Graham. Az amerikai Council on Foreign Relations (CFR) külpolitikai intézet Oroszország-szakértője szerint a Kreml különböző frakciói egymásra fognak mutogatni, hogy erősítsék saját pozíciójukat, és gyengítsék riválisaikat. 

Putyin a nép miatt aggódhat

Putyint leginkább az orosz nép reakciója ijesztheti meg – írta Leon Aron. Az American Enterprise Institute (AEI) kutatóintézet orosz-szakértője szerint az eseményre úgy fognak visszaemlékezni, mint ami megmutatta, milyen rozoga a Putyin-kormány támogatottsága. Aron a Politico című lapnak megjelent véleménycikkében kijelentette:

A puccsokat és forradalmak nem az dönti el, hogy mennyien támadják meg a palotákat, hanem az, hogy mennyien mennek megvédeni azokat. A közöny az összeesküvők segítője.

Aron kiemelte, hogy a hadsereg felső vezetői, a kormányfő, a párvezetők és Moszkva polgármestere sem állt ki és védte meg nyilvánosan Putyint, de az orosz nép közönye volt a leginkább szembeötlő. Az oroszokat látszólag nem érdekelte, hogy sikeres lehet egy puccskísérlet.

Vagy – a Kreml számára még ijesztőbb módon – örömmel fogadták annak lehetőségét, mint a rosztovi lakosok, akik boldogan üdvözölték a Wagner-katonákat, és „ahelyett, hogy Putyin arcképét, vagy orosz zászlókat lobogtattak volna, vizet és cukorkákat vittek a lázadóknak”. „Nem jelent túl sok jót a Kreml számára” az sem, ahogy a lázadás vége után a rosztoviak fújolták az orosz rendőröket, .  

Videó a felkelők által megszállt orosz városból: az emberek szelfiznek a tankokkal:

Phillips O'Brien szerint a Wagner-lázadás „extrém megaláztatás” volt egy kikezdhetetlen hatalomra épülő diktatúra számára, és „nehezen látni, hogy vissza lehet zárni a kétely szellemét a palackba”.  A skóciai St Andrews Egyetem stratégia tanulmányok professzora kijelentette:

Prigozsin rövid távon veszített, de hosszú távon valószínűleg Putyin a vesztes.

Nyitókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök a lakossághoz intézett televíziós beszéde közben Moszkvában 2023. június 24-én. Fotó:TI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Gavriil Grigorov