Nagy bajban a náci és szovjet múltú tiltott lengyel város az oroszok ukrajnai agressziója miatt

Van egy olyan város Lengyelországban, aminek a 90-es évekig a létezését is letagadták. Borne Sulinowóban a szovjet Északi Hadseregcsoport tízezer katonája állomásozott, illetve gyakorlatozott, ezért nem jelezte egyetlen nyilvános térkép sem. Arról már nem is beszélve, hogy nem messze rakétasilók találhatók, ahova a szovjetek atomfegyvereket telepítettek egykor. Persze a mai napig tagadják ezt, sőt a hidegháború idején az Egyesült Államokat vádolták ugyanezzel, míg a csatlós országok esetében erről mélyen hallgattak. A lényeg, hogy a silók környékét a mai napig nem lehet látogatni, halálos veszélyt jelző táblákkal fordítják vissza az embereket.

Miután az oroszok elmentek a lengyelek elkezdték „elfoglalni” a várost, az ingatlanok ehhez elég olcsók voltak, páran ezért láttak lehetőséget a Nyugat-Pomeriániában található településben. A nosztalgia lett a fő csapásirány, méghozzá a szovjet idők visszaidézése. Ennek megfelelően egy T-34-es tank van kiállítva az egyik térre, légvédelmi ágyú figyel az út mellett, de a helyi múzeumban a korabeli lánctalpas platformról indítható légvédelmi rakétákkal is meg lehet ismerkedni.

Az orosz-ukrán háború azonban hazavágta az egész „iparágat”.

Putyin még a nosztalgiát is hazavágta

Pedig szépen felépítették az egészet, egy lengyel üzletember például megnyitotta a Russia Hotelt, amelyet saját és egy barátja orosz katonai egyenruhába öltözött fotóival és Lenin képével hímzett korabeli kommunista transzparensekkel díszített.

Minden nagyon gyorsan megváltozott – mondta Monika Konieczna-Pilszek, a Russia Hotel vezetője, az alapító lánya a New York Timesnak. Az online felületeken arról kezdtek írni az emberek, hogy fel kellene gyújtani a szállót. A tulajdonosok léptek, a hotel nevét megváltoztatták Borne Sulinowo Vendégházra, a folyosóra kifüggesztett szovjet transzparenseket pedig megfordították, hogy Lenin ne legyen látható.

Más vállalkozásokkal is gond van, a Raszputyinról elnevezett kávézó is felejtős lett az elmúlt egy évben,

de búcsút mondhattak az alkoholban úszó, orosz tematikájú céges buliknak is, amelyek korábban nagy sikernek örvendtek.

A helyiekben egyébként nem él olyan hevesen az oroszgyűlölet, mint a lengyel társadalom többi részében. Ők személyesen Vlagyimir Putyint, illetve rezsimjét teszik felelőssé az Ukrajnában történtek miatt, nem pedig úgy általában az oroszokat. Amellett, hogy az oroszok számukra a megélhetést jelentették – nagyon sok turista is jött a térségből, sokan olyanok, akik korábban ott szolgáltak még a szovjet hadseregben –  a saját emlékeik miatt sincs az a felfokozott gyűlölet.

Renata Szmurlo ápolónő, aki egy közeli lengyel városban nőtt fel a zóna közelében, majd az oroszok távozása után családjával Borne Sulinowóba költözött, felidézte ifjúkorát, amikor barátaival együtt biciklizett a katonai ellenőrzőpontok mellett, hogy meglátogassa a város boltjait. Mint a lapnak magyarázta, ezekben a boltokban elfogadták a lengyel fizetőeszközt, de mivel a szovjet tiszteknek szánt készletekkel voltak feltöltve, több árut kínáltak, mint a lengyelek.

Bármennyire is toleránsabbak a helyiek az oroszokkal szemben, egy pizzéria és egy kávézó annak esett áldozatul, hogy a tulajdonos gyanús lett a lakók számára. Az oroszul beszélő kelet-ukrajnai férfi végül megunta, hogy ferde szemmel néznek rá, bezárta a vendéglátóhelyeit és elkezdte azokat hirdetni.

A lengyel Jan Chmielowski szintén a turizmusból él, megvett egy régi német villát, vendégházzá alakította, és elkezdett céges csapatépítő rendezvényeket szervezni, amelyeken a vodkavedelés mellé, szórakoztató showelemként a bunkó szovjet jellegű kiszolgálás és az ál-orosz tisztek által elkövetett ál-fegyveres letartóztatások szerepeltek. Az ukrajnai orosz agresszió után azonban ennek vége lett és most francia tematikájú rendezvényeket szervez pezsgővel, de fegyverek nélkül.

Érdekes, bár a múlt ismeretében érthető, hogy a francia vonalra ment rá Chmielowski nem pedig a németre, még úgy is, hogy az utóbbinak sokkal komolyabb hagyományai vannak a településen. Mielőtt a szovjetek Sztálin-barokk laktanyakomplexummá fejlesztették a várost, az a németeké volt, sőt a tiltott város alapjait ők rakták le. Azoknak az időknek az emlékei a városban található villák, amelyek aztán orosz tisztiszállások lettek.

Amikor a város Németországhoz tartozott, Hitler is meglátogatta. 1938-ban vonattal ment oda, hogy megtekintse az akkor még titkos katonai gyakorlóteret, amelyet az erdőben alakítottak ki, hogy a náci parancsnokok a villámháborús taktikát gyakorolhassák, amelyet utána sikerrel alkalmaztak. A főút elnevezései gyönyörűen szimbolizálják az elmúlt 80-90 év vérzivataros történelmét:

Adolf Hitler Strasse a náci időszakban és Sztálin út 1945 után. Ma Függetlenség utcának hívják a főutat.

Egy volt tanár meglehetősen lesújtóan beszélt az 5 ezer lakosú városról. „Ha csak a fákat és az épületeket nézzük, minden rendben van, de ha ismerjük a hely történetét, a hideg futkos a hátunkon” – mondta. A helyi múzeumot vezető Dariusz Czerniawski szerint lehet, az lenne a legjobb, ha lerombolnák az egész várost, ugyanakkor azt már maga is elismerte a New York Timesnak, nem sok értelme lenne, ráadásul kevés olyan helyet találni a világon, amit a XX. század két legbrutálisabb totalitárius rendszere épített.

Az orosz offenzíva után a múzeumot is támadás érte. Néhány lakó azt akarta elérni, hogy az orosz egyenruhába öltöztetett figurákat dobják ki, de ezt a múzeum vezetője elutasította, mint ahogy azt is, hogy a bejárattal szemben álló, szovjet tervezésű tankot elszállítsák. Többen már azzal fenyegetőztek, hogy el fogják pusztítani, de Czerniawski erre azt mondta, hogy lehet, hogy a T-34-es szovjet találmány, de lengyel gyártmány a harckocsi, egy varsói múzeumból vitték oda.

Része a történelmünknek. Lehet, nem az a dicsőséges történelem, amelyet szeretnénk, de a miénk

– mondta.

Nyitókép: Szovjet-lengyel harckocsi a Borne Sulinowo-i múzeum előtt. Fotó: NurPhoto/Getty Images/Michal Fludra.