Úgy tűnik, III. Károly van „olyan hülye”, hogy politizáló király legyen

„1992 nem olyan év, amelyre maradéktalan örömmel tekintek vissza. Egyik együttérzőbb tudósítóm szavaival élve annus horribilis volt” – mondta 1992 végén II. Erzsébet királynő a trónra lépésének 40. évfordulója alkalmából tartott beszédében a Guildhallban. 2023-ra ez ismert szállóigévé vált, ám akkor, 1992-ben, 

ez a mondat nemcsak a kritikák, hanem az esendőség elismerését is jelentette.

Harminc éve ugyanis a monarchia még igyekezett más színben feltüntetni magát, addig az uralkodó kifejezetten tartózkodott attól, hogy a beszédeiben bármi személyeset mondjon.

A királynő persze nem együttérzést várt, egyszerűen kénytelen volt reagálni arra, hogy abban az évben három gyereke házassága is tönkrement, megjelent Diana hercegné botránykönyve, valamint leégett a Windsor-kastély egy része, amely tetemes helyreállítási költségekkel járt.

II. Erzsébet egész életében semlegességével és érzelemmentességével próbált egységet teremteni, ám voltak alkalmak – például a fenti eset –, amikor egy-egy gondolatát a beszédeibe szőve megtudhattunk néhány apró részletet arról az emberről, aki a korona nehéz terhét cipelte.

Uralkodása során mintegy száz államfőt fogadott, így II. Erzsébetet nem lehetett azzal vádolni, hogy ne lett volna gyakorlott a kifinomult társalgásban, ám a beszédekkel más volt a helyzet: ezeket a pillanatokat az egész világ leste, és úgy kellett azokat megírni, hogy egyrészt erősítsék a monarchiát, másrészt némi nyugalmat hozzanak az alattvalók életébe. Charles Anson, a királynő korábbi sajtósa a II. Erzsébet: Saját szavaimmal című dokumentumfilmsorozatban idézte fel, hogy milyen aprólékos munka szükséges ezeknek a mondatoknak a kidolgozásához, ugyanis egyetlen rossz szó is bajt okozhat.

Egyszer Manchesterbe utazott, és a beszéde így kezdődött: igazán nagyon örülök, hogy újra itt lehetek. Ő ehelyett azt mondta, »örülök, hogy újra itt lehetek«, mert ha az egyik városban azt mondja, hogy nagyon örül, de nem mondja a következőben is, akkor úgy tűnhet, hogy van kedvenc városa

– magyarázta Anson, aki abba is beavatta a nézőket, hogy az uralkodói karácsonyi beszédhez a királynő már január első napjaiban (!) hozzákezdett, majd később konzultált a családtagokkal, főleg férjével, Fülöp herceggel. A munka aztán szeptemberben gyorsult fel, ekkor a titkár összeállította az első vázlatot. II. Erzsébet amúgy minden évben más témát választott, de a dokumentumfilmben szereplő szakértők, királyi tudósítók és újságírók egyetértenek abban, hogy a királynő erős morális iránytűje, megrendíthetetlen hite Istenben és a kedvességben minden beszéden átszűrődött.

III. Károly már nem lesz ennyire pártatlan

II. Erzsébet uralkodása alatt abban is kitűnt, hogy a lehető legkevesebbet beszélt politikáról, ám az már most nyilvánvaló, hogy fia, Károly sem ebben, sem a személytelenség terén nem követi majd anyját.

Utóbbi talán érthető is, hiszen nehéz volna játszani a száz százalékban méltóságos királyt, amikor minden élő ember tudja róla, hogy 

annak idején az volt a legfőbb vágya, hogy tampon legyen jelenlegi feleségében. 

A magánéleti problémái és a nevéhez fűződő korrupciós ügyek már azelőtt sérülékennyé és esendővé tették a királyt, hogy egyáltalán trónra léphetett. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy jóval több érzelmet engedhet meg magának, mint a néhai II. Erzsébet.

Károly az édesanyja halála utáni napon elmondott, és később a karácsonyi beszédében is több személyes elemet használt. Utóbbit eleve ott rögzítette, ahol édesanyja és édesapja nyugszik. „Itt állok a Windsor-kastélyban, ebben a gyönyörű Szent György-kápolnában, közel ahhoz a helyhez, ahol szeretett édesanyám, a néhai királynő nyugszik drága édesapámmal együtt. Eszembe jutnak azok a mélyen megható levelek, kártyák és üzenetek, amelyeket oly' sokan küldtek a feleségemnek és nekem, és nem tudom eléggé megköszönni azt a szeretetet és együttérzést, amellyel az egész családunk iránt viseltetnek” – magyarázta. Judi James testbeszédszakértő a Daily Expressnek arról beszélt, hogy a király Fülöp hercegre emlékeztető „katonai hangulatban beszélt”, de láthatóan érzelmesebb beszédet mondott, mint az anyja előtte bármikor is. 

És jóval messzebbre merészkedik a politikai csatamezőn is, mint édesanyja. Tavaly szeptemberi portrénkban is azt írtuk róla, hogy II. Erzsébet mindig pártatlan attitűdjéhez képest Károly kifejezetten politikus alkat: „a Politico által megszólaltatott szakértőnek ugyan nincsenek kétségei afelől, hogy Károly demokratikusan és törvényesen uralkodik majd, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a király vajon megpróbálná-e a felhasználni az íratlan alkotmányban betöltött szerepét, hogy nagyobb befolyást gyakoroljon a Downing Street politikájára és gondolkodásmódjára” – írtuk akkor. Walesi hercegként Károly ugyanis egy csomó kérdésben elég komolyan foglalt állást, ráadásul korábban minisztereknél is lobbizott, ha számára fontos ügyekről volt szó. 70. születésnapján egyébként nekiszegezték a kérdést, hogy uralkodóként is ugyanolyan aktivista maradna-e, mint hercegsége alatt volt. Károly akkor rövidre zárta a kérdést:

Nem vagyok olyan hülye.

Első királyi beszédében is jelezte, hogy feladja a koronával össze nem egyeztethető feladatait és aktivista-projektjeit. Hozzátette: tudja, hogy ez a fontos munka mások megbízható kezében fog folytatódni. Csakhogy a király első külföldi látogatása alkalmából Németországban járt, ahol beszédeket is mondott, a Politico pedig ezúttal úgy fogalmazott:

első tengerentúli látogatásán brit uralkodóként III. Károly király nem sokat tesz annak érdekében, hogy eloszlassa azt a vélekedést, hogy a szíve mélyén odavan a politikáért.

Károly először is a politikusok széndioxidkibocsátás-csökkentésre tett „létfontosságú” erőfeszítéseit méltatta, dicsérte Németország „rendkívüli nagylelkűségét” az ukrán menekültek befogadásában, szemrehányást tett Putyinnak, és igyekezett javítani a brit-német kapcsolatokon. 

A német elnök hivatalos rezidenciáján III. Károly arról beszélt, hogy a két országot összekötik a globális egészségügyre és a zéró kibocsátásra való törekvéseik, valamint a demokratikus értékek védelme, másnap pedig a Bundestagban üdvözölte Németország azon „bátor” lépését, hogy katonai támogatást nyújt Ukrajnának. Az orosz agressziót mélyen elítélte, majd arról is mondott pár szót, hogy az alternatív energiaforrásokra való áttérés „létfontosságú az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés mindannyiunk előtt álló egzisztenciális kihívása elleni küzdelemben”. Károly első királyi portréfestménye egyébként szintén tartalmazott egy finom utalást a klímavédelmi aktivizmusára (a bal csuklójára egy Amazonas-őslakostól kapott karkötőt festettek). 

Bár a külföldi sajtó alapvetően úgy értékelte, hogy III. Károly németországi látogatása nagyot lendített a Brexit-feszültséget követően a két ország közti kapcsolat erősítésén, a témáról a király egy szót sem szólt: nem utalt sem a Brexitre, sem a viharos megosztottság éveire. Ez azonban nem akadályozta meg a lapokat abban, hogy történelminek nevezzék a király – félig németül elmondott – beszédét. 

A Sky News gyorsan megjegyezte: a király ugyan a politika fölött van, de a gondosan kidolgozott beszéd arról szólt, hogy bár az Egyesült Királyság jelenleg az EU-n kívül van, ettől még Európa szövetségese. A lap hozzáfűzte, hogy a brit uralkodót ugyan potenciálisan a „puha hatalom” forrásának tekinthetik, ezzel a beszéddel – és önmagában azzal, hogy első külföldi útja nem valamelyik nemzetközösségi országba vitte, hanem Európába – kemény üzenetet küldött. És még csak meg sem koronázták!

A II. Erzsébet: Saját szavaimmal már megtekinthető az RTL+-on.

Nyitókép: Yui Mok – WPA Pool / Getty Images