Bántalmazás, agymosás és az ukrán identitás teljes eltörlése – ez vár az oroszok által elhurcolt gyerekekre, ami miatt körözést adtak ki Putyinra

Sok ezer szülő nem tud arról a háború sújtotta Ukrajnában, hogy hol lehet a gyereke, vagy ha mégis tudja, aligha lehet nyugodt. Az ukrán kormány több mint 19 ezer gyereket azonosított, akiket Oroszországba, vagy orosz megszállás alatt álló területekre hurcoltak el, de vannak, akik szerint a valós szám közelebb áll a 150 ezerhez.

Oroszország azt állítja, azért viszi el a gyerekeket a háborús zónákból, hogy megvédje őket, de semmi nyoma annak, hogy bármit tennének azért, hogy visszakerülhessenek a szüleikhez. 

Ehelyett átneveléssel és orosz családoknak való örökbeadással igyekeznek eltörölni ukrán identitásukat. 

Emiatt emelt vádat a Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyin orosz elnök és Maria Lvova-Belova gyermekjogi biztos ellen, aki maga is örökbe fogadott egy ukrán gyereket.

A gyerekek szülei is átélik az orosz megszállás következményeit, az otthonuk elvesztését, a bombázások megpróbáltatásait. Voltak, akik önszántukból küldték el gyerekeiket a Krímre nyári táborba, azzal a meggyőződéssel, hogy két hét múlva hazatér, és magukat hibáztatják. Más gyerekek egyszerűen eltűntek.

Közel, és mégis távol

A New York Times által bemutatott történetek között van a 15 éves Artyemé, aki tavaly szeptemberben a Harkiv megyei Kupjanszkban lévő iskolájába ment, azokban a napokban, amikor az ukránok visszafoglalták a várost. A továbbtanulásához szükséges iratokat akarta elhozni, és aznap már nem ment visszafelé busz, ezért ottmaradt éjszakára. 

Másnap orosz katonák jelentek meg, és teherautókra tették a diákokat.

Miután Artyem nem tért haza, az anyja elindult Kupjanszkba, hogy megkeresse, de a heves harcok miatt visszafordult. Hetekig nem volt áram és telefon az otthonában, a rendőrség segítségét kérte Artyem megtalálásához. Ezek után kapott telefonhívást a fiútól, akinek sikerült kölcsönkérnie egy mobilt, és elmondta, hogy iskolatársaival, 7-17 éves gyerekekkel együtt az orosz megszállás alatt álló Perevalszkba vitték őket, ahol egy bentlakásos iskolában vannak. Artyem csak néhány órányi autóútra volt az anyjától, de a háború miatt lehetetlen volt oda eljutni.

Olha Mazur Herszonban még nehezebb helyzetben volt. Fia, a 16 éves Szasa autista, nem beszél. Egy fogyatékos gyerekek számára fenntartott otthonban élt a Dnyipro folyó túlpartján, Oleskiben. Utoljára tavaly nyáron látta a fiát, amikor Herszon orosz megszállás alatt volt, és egy orosz igazgatót tettek az intézet élére. Azután a hidat lebombázták, és nem tudott odamenni. Novemberben az interneten látott egy listát azokról a gyerekekről, akiket az oroszok elvittek a Krímre, és köztük volt Szasa. Arról viszont senki nem tájékoztatta, hogy mi van a gyerekével, és sehogyan nem léphetett vele kapcsolatba.

Több gyerek ugyanakkor, akinek sikerült kapcsolatba kerülni szüleivel, azt mondta: az oroszok elengedik őket, de csak akkor, ha a szüleik személyesen mennek értük. Ilyen feltételt szabni ugyanakkor rendkívül cinikus lépés annak tudatában, hogy nagyon kevés szülőnek van arra lehetősége, hogy egy ilyen utat megszervezzen.

Fűt-fát ígérnek

A kilátástalan helyzetben lévő szülőknek a Save Ukraine nevű humanitárius szervezet nyújt segítséget, amelyet 2014-ben azért hoztak létre, hogy segítsen a háború elől menekülőknek. Most Lengyelországon és Fehéroroszországon át utaztatják a kétségbeesett szülőket Oroszországba, átsegítve őket az ellenséges hatósági ellenőrzéseken, hogy több hónap után hazavihessék a gyermekeiket. Legutóbb Minszkből Moszkvába tartva kilenc órán át hallgatták ki a csoportot a repülőtéren a hatóságok.

A Save Ukraine segítsége felbecsülhetetlen azoknak, akik visszakapták gyermekeiket, de aligha fogják tudni megoldani a helyzetet, a több tízezer elhurcolt gyerekből ugyanis tavaly mindössze 95-öt tudtak hazahozni. Legutóbbi küldetésükön 31 gyereket hoztak el a megszállt Krímről, illetve az oroszországi Voronyezsből, Rosztovból és Belgorodból. A missziót tragédia árnyékolta be: egy velük utazó nagymama meghalt az út során. Ő két gyermekért ment volna, akiket az oroszok nem engedtek haza ezek után.

Mikola Kuleba, a Save Ukraine vezetője, aki korábban az ukrán elnök gyermekjogi biztosa volt, a Time-nak beszélt a 14 éves Konsztantyinról, akit Herszon környékéről vittek átnevelőtáborba. Szülei közül már csak az apja él, aki nagyon beteg, ezért 18 éves nővére ment érte, akinek hosszasan kellett győzködnie testvérét, hogy menjen vissza. 

Konsztantyin ugyanis nevelőszülőkhöz került, akik elhitették vele, hogy az „ukrán nácik” meg fogják ölni, amiért Oroszországban volt, az orosz állam viszont oktatást, lakást, pénzt ígért neki.

Kuleba szerint nagyon sok ukrán gyerek van Oroszországban, akik nem tudják, hol lehetnek a szüleik, az is előfordulhat, hogy fogva tartják őket, vagy meghaltak. Sokan nagyon szegény családból valók, sokszor irataik sincsenek – a Save Ukraine a dokumentumok beszerzésében is segít a szülőknek. A szervezet gyakran a hazahozott gyerekektől értesül más elhurcolt gyerekekről, akiknek szüleit megpróbálják felkutatni.

A hazatért gyerekek közül többen számoltak be bántalmazásról, büntetésekről, arról, hogy az orosz himnuszt énekeltették velük és kétségbeestek, miután megmondták nekik, hogy ha fél évig nem mennek értük a szüleik, akkor árvaházba, vagy örökbe adják őket. Az autista Szasának is romlott az állapota, anyja azt mondja, hogy az autóból sem mer kiszállni, ami korábban nem volt rá jellemző.

A Save Ukraine vezetője elmondta, hogy tavaly Vlagyimir Putyin jogszabályt írt alá, ami az örökbeadás megkönnyítése céljából leegyszerűsíti az orosz állampolgárság megadását és a gyerekek vezetéknevének megváltoztatását, ezután lényegében eltűnnek szem elől. Sokak szerint népirtás a gyerekek ukrán identitásának eltörlése.

Nyitókép: Facebook / Save Ukraine