Az életüket kockáztatták a gyógyításért – 15 éve ölték meg az Orvosok Határok Nélkül három munkatársát

2008. január 28-án Szomáliában egy autóban utazott Victor Okumu kenyai orvos, Damien Lehalle francia koordinátor és egy helyi sofőr, Billan. A csapat épp a szomáliai Kismayo nevű városba tartott, amikor ráfutottak egy aknára.

A robbanás következtében Okumu, Lehalle és Billan is meghalt, mindhárman az Orvosok Határok Nélkül (Franciául: Médecins Sans Frontières; MSF) nevű segélyszervezet munkatársai voltak.

A szervezet munkatársai ellen elkövetett merénylet napján meghalt Hassan Kafi Hared újságíró is, vele szintén akna végzett, amikor egy sajtótájékoztatóra sietett a Kismayótól északra található Siyad nevű faluban, közölte a Szomáliai Újságírók Országos Szövetsége.

Kiderült, hogy mindkét robbanás esetében távolról irányított, célzott aknatámadásról volt szó.

Mindössze három évvel később, 2011. december 29-én két Orvosok Határok Nélkül-önkéntest öltek meg Szomáliában. Az 53 éves belga Philippe Havet koordinátorként dolgozott 2000 óta a szervezetnél, számos országban, köztük Angolában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Indonéziában, Libanonban, Sierra Leonéban, Dél-Afrikában és Szomáliában teljesített szolgálatot. A másik áldozat egy indonéz orvos, Andrias Karel Keiluhu volt. A 44 éves férfi a hazájában kezdte az MSF-nél a pályafutását, majd Etiópiában, Thaiföldön és végül Szomáliában segített rászorulókon. Havet-t és Keiluhut állítólag egy volt munkatársuk lőtte agyon.

Az elmúlt évtizedekben a segélyszervezet számos orvosát és egészségügyi dolgozóját gyilkolták meg azokban a fejlődő országokban, ahova az MSF azért utaztat szakembereket, hogy olyanoknak biztosítsanak megfelelő orvosi ellátást, akik alapesetben soha nem jutnának efféle szolgáltatáshoz.

Pontosan mit csinál az Orvosok Határok Nélkül?

Az 1971-ben alapított Orvosok Határok Nélkül az egyik legrégebb óta működő, legkiterjedtebb hálózattal rendelkező segélyszervezet a világon. A független segélyszervezet olyan térségekben nyújt orvosi segítséget, ahol valamilyen oknál fogva krízishelyzet alakult ki. Jellemzően háború, járványok és egyéb természeti katasztrófák sújtotta országokban tevékenykednek. Emellett fontos még, hogy olyan területeken is segédkeznek, ahol a nagy földrajzi távolság vagy egyéb okok miatt a helyi közösségek nélkülözik a megfelelő egészségügyi ellátást.

A szervezetnél javarészt orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi szakmák képviselői dolgoznak, de sok sofőrt és egyéb koordinációs munkatársat is foglalkoztatnak. A francia kezdeményezés székhelye a svájci Genfben található, a szervezet kiterjedt nemzetközi hálózata 19 részlegből áll. Évente nagyjából közel 3000 orvos, ápoló és szülésznő csatlakozik a szervezethez a növekvő igények miatt, de sokan vesznek részt a toborzásban és a logisztikai feladatokban is. Emellett vannak pénzügyekkel és sajtókapcsolatokkal foglalkozó embereik is. A szervezet költségvetésének nagy részét, mintegy 80 százalékát különböző felajánlások adják, de az ENSZ különböző egészségügyi szervezetei is támogatják az Orvosok Határok Nélkült. A fennmaradó költségeket különböző gazdasági szervezetek és kormányok állják.

A szervezet az egész világon, több mint 70 országban tart fenn egészségügyi központokat.

Ezeken a csomópontokon nemcsak betegeket látnak el, de helyi szakembereknek nyújtanak továbbképzési lehetőségeket is. A gyógyítás és a továbbképzés mellett vállalják helyi kórházak és egészségügyi központok felújítását, sok helyen mobil klinikákat alakítanak ki, máshol menekülttáborokat látnak el orvosi felügyelettel. Emellett az ivóvízzel és egyéb higiéniás problémák orvoslásával is foglalkoznak.

Ha segítenek, miért támadják őket?

Ahogy korábban említettük a szervezet nemzetektől – és ami fontosabb, kormányoktól – függetlenül végzi a munkáját. A függetlenség olyan fontos az MSF számára, hogy az alapítói okiratukban is rögzítették: a segélyszervezet csak ily módon végezheti a munkáját.

A segélyszervezet önkéntes munkatársai tevékenységüket a semlegesség elve szerint, pártatlanul, részrehajlás nélkül végzik, munkájukat nem befolyásolhatják politikai, gazdasági vagy vallási tényezők: csak ez teszi lehetővé a hatékony humanitárius segítségnyújtást

– idézi az Orvosok Határok Nélkül alapokmányát a szervezet Wikipédia-oldala.

A belépéskor az önkéntesek kötelezettséget vállalnak, hogy betartják a szervezet szabályait, és a munkájukat az egyetemes orvosi etika és a szakmai erkölcs szerint végzik. A szervezet munkatársai a világ azon pontjaira utaznak, ahonnan a pokoli körülmények vagy éppen a háború miatt tömegek menekülnek. Ezeken a helyeken gyakran tapasztalható katonai aktivitás is, mint ahogy gyakoriak a terrortámadások és a merényletek is. Az Orvosok Határok Nélkül többek között ezért is igyekszik megkülönböztetni magát minden kormányhoz vagy hadsereghez kötődő szervezettől, mert a területeken, ahol az önkéntesek a munkájukat végzik, a kormányhoz köthető szervezetek tagjaira valósággal vadásznak a helyi fegyveresek.

A szomáliai esetek kiragadott példák voltak, de Etiópiától Szíriáig számtalan helyen gyilkoltak már meg olyan orvosokat és önkénteseket, akik a helyieknek próbáltak meg segítséget nyújtani.

A szervezethez csatlakozó orvosok és egyéb szakemberek tisztában vannak ezzel a veszéllyel, a belépéskor nem véletlenül írnak alá olyan papírokat is, amelyeken tisztázzák: az esetleges károk, sérülések vagy halálesetek kapcsán nincs joguk maguknak vagy a hozzátartozóiknak kártérítést, kompenzációt vagy juttatást kérni azon felül, amit a szervezet megengedhet magának.

A szervezet emellett kénytelen olyan hatalmat gyakorló csoportokkal is egyezséget kötni, mint az Al-Káida. Egy 2014-es interjúban Joanne Liu, a szervezet egyik vezetője elmondta, hogy mivel sok helyre ők visznek be gyógyszereket, ezért kénytelenek mindenféle hatalommal tárgyalni:

Mindenhol fizetünk valakinek, a kormányzó hatalomnak – ez lehet egy kormány, vagy valamilyen másfajta hatóság, de biztosan van ott valaki. Ez van, ha a terepen akarunk dolgozni.

Nyitókép: illusztráció; Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images