Hszi Csin-ping megmutatta, hogyan kell modern diktatúrát építeni, és a világ jövője Kínáról szól

Amikor Hszi Csin-ping 2012-ben hatalomra jutott, sok elemző azt hitte, hogy személyében egy liberális reformer kezébe került az egyre jelentősebb nagyhatalommá váló Kína irányítása. Tévedtek.

Az elődeinél sokkal autoriterebb irányba vitte el Kínát az elmúlt 10-12 évben. Tekintélyuralmibb rendszer alakult ki, valamint olyan személyi kultusz jött létre, amire Mao Ce-tung óta nem volt példa az országban

– mondta az rtl.hu-nak Dr. Matura Tamás Kína-szakértő, a Corvinus Egyetem oktatója.

Hogy Hszi Csin-ping mennyire bebiztosította a hatalmát, azt jól mutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt június 16-án kezdődő jubileumi, huszadik pártkongresszusán – egy négy évtizedes szokást felrúgva – várhatóan harmadszorra is őt nevezik ki az ország szinte teljhatalmú vezetőjének.

Kitaszított „kishercegből” véreskezű elnök

Hszi Csin-ping a kommunista pártelitbe született bele 1953-ban. Apja – aki egyike volt a kommunista forradalmárok magas rangú vezetőinek – Hszi születésekor propagandaminiszter volt, öt évvel később pedig már kormányfő-helyettes. 

Aztán kegyvesztettek lettek: apját 1962-ben egy gyárba száműzték dolgozni, majd az 1966-os kulturális forradalom megindulása után börtönbe zárták, féltestévre a folyamatos zaklatások miatt valószínűleg öngyilkos lett, Hszit pedig – aki addig a pártvezetők gyerekeinek fenntartott elit iskolába járt – 15 évesen egy poros kis faluba száműzték átnevelésre.

Hszi mindezek ellenére is be akart lépni a Kommunista Pártba, és az sem szegte kedvét, hogy egymás után hét alkalommal utasították vissza. Végül mégis felvették, miután összebarátkozott egy helyi párttisztviselővel, és ezzel elindulhatott a szamárlétrán felfelé, amit megkönnyített, hogy apját 1975-ben rehabilitálták.

Egy falu párttitkáraként kezdte, majd szép csendben mászott felfelé: 35 évesen már Ningtö város párttitkára volt, utána megyei pártitkár, tartományi kormányzó és Sanghaj pártitkára. Közben az országos politikában is egyre magasabbra jutott a nem túl ambiciózusnak elkönyvelt Hszi, akit 2007-ben már a központi bizottságba is beválasztottak, és megkapta a 2008-as pekingi olimpia szervezését is.

Ekkor már Hu Csin-tao akkori pártfőtitkár és elnök utódjaként kezdték el emlegetni. Nevét még annyira nem lehetett ismerni, hogy az emberek viccelődve csak úgy emlegették, hogy „Peng Li-jüan férje”. Felesége ugyanis az ország egyik leghíresebb énekesnője.

Most már azonban nincs ember Kínában, aki ne ismerné a nevét. 2012-ben megválasztották pártfőtitkárnak és elnöknek, és az akkor még kissé jelentéktelenként jellemzett Hszi hamar bebizonyította, hogy képes kemény kézzel irányítani az országot.

Hszi Csin-ping a hatalma bebiztosítása érdekében az elmúlt évtizedben leszámolt minden potenciális ellenlábasával

– mondta Matura. A leszámolás legfőbb eszköze az elburjánzott korrupció elleni fellépés volt. Hszi hatalomra kerülése után több mint százezren kerültek börtönbe, vagy kaptak halálbüntetést korrupció miatt. A magas szinten lévő párttagok közül azonban leginkább Hszi politikai ellenfelei voltak veszélyben.  

Leszámolt a politikai ellenlábasai korrupciójával, a saját szövetségesinek korrupciójához azonban nem nyúlt

– mondta a szakértő.

A Szovjetunió bukását kimerítően tanulmányozó Hszi Csin-ping arra jutott, hogy a szovjet vezetők nem léptek fel idejekorán és elég keményen az ellenzéki hangok ellen, és ő mindent meg is tett, hogy ez a Kínai Kommunista Párttal ne fordulhasson elő. Míg a nyolcvanas és kilencvenes évektől kezdve a hatalom valamennyire engedékenyebb vált, ez Hszi hatalomra kerülése után megváltozott. Dr. Matura Tamás elmondta:

A párt Hszi vezetése alatt elkezdte használni azokat a technológiai újításokat, amelyek lehetővé teszik a minden korábbinál erősebb kontrollt a lakosság fölött.

Kína egy példátlan digitális megfigyelőállamot hozott létre a mindenhol jelenlévő, arcfelismerő rendszerekkel és mesterséges intelligenciával megtámogatott térfigyelő kamerarendszerek telepítésével. Az interneten a Nagy Tűzfal akadályozza a párt számára kényelmetlen információk áramlását, algoritmusok figyelik a népszerű csevegőalkamazásokat tiltott tartalmak után kutatva, a közösségi oldalak cenzúrázására és megfigyelésére több millió embert kezdek el alkalmazni, és lecsaptak a többmilliós követőtáborral rendelkező, és ezért a hatalomra veszélyesnek ítélt influenszerekre is.

Az állami sajtót a propagandaminisztérium irányítása alá helyezték, nyilvánvalóvá téve, hogy a médiától azt várják, hogy a párt érdekeit érvényesítse. Közben egymás után kezdték el bebörtönözni az újságírókat, valamint kitiltani a korábban valamennyire szabadon dolgozó külföldi tudósítókat – voltak olyanok, akiket országuk nagykövetsége csak kémfilmbe illő módon tudott kimenekíteni Kínából.

Az ismert emberi jogi aktivisták és ügyvédek eltűntek, vagy börtönbe kerültek, de nem menekültek a gazdasági elit túlságosan erőteljessé vált tagjai, sőt a leghíresebb színészek és sztársportolók sem, ahogy az egyetemi professzorok sem. 

Emellett megregulázta a Kínában példátlannak számító szólás- és véleménynyilvánítási szabadságjogokat élvező Hongkongot. A politikai terveiben kiemelt szerepet játszó Hszincsiang tartományban pedig olyan kemény, sokak szerint már népirtásnak tekinthető módon csapott le az ujgur és kazah kisebbség tagjaira, hogy azt többen még a párton belül is túlzásnak tartották. 

A világ jövője Kínáról szól

Hszi Csin-ping hatalomra jutása azonban nemcsak a kínai belpolitikát változtatta meg, hanem a világpolitikát is. Harminc éven át az volt a Kína külpolitikai stratégiája, hogy ne vállaljon vezető szerepet, ne akarjon a fennálló világrenddel szembe helyezkedni. Ez Hszi Csin-ping vezetése alatt megváltozott – mondta Matura Tamás. A szakértő közölte:

A jelenlegi kínai vezetés az előzőekhez képest sokkal ambiciózusabb, vagy egyesek szerint agresszívebb külpolitikát folytat.

Hszi Csin-ping egyik fő célja, hogy megújítsa, megfiatalítsa a kínai nemzetet, és újra nagyhatalommá tegye Kínát – az ország gazdasági erejét kihasználva az elmúlt évtizedben komoly politikai befolyást is szerzett szerte a világon. Ez pedig aggodalommal töltötte el a Nyugatot, ami az utóbbi években kezdett el igazán komolyan foglalkozni a Kína térnyerésével. 

A NATO idén a létrejötte óta először említette meg Kínát a hosszú távú stratégiájáról szóló dokumentumában mint olyan országot, amely kihívást jelent a nyugati világ „érdekeire, biztonságára és értékeire”. Joe Biden amerikai elnök legújabb nemzetbiztonsági stratégiája pedig olyan „vetélytársként” jellemzi Kínát, mint ami „meg akarja változtatni a világrendet”, és ennek végrehajtásához „meg is van a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai hatalma”. 

Közben a Kínához szoros gazdasági szálakkal kötődő európai országok is egyre nagyobb gyanakvással és aggodalommal tekintenek a Hszi Csin-ping vezette országra, köztük olyan közép-kelet-európai országok, amelyek korábban még jó kapcsolatokat ápoltak Pekinggel. 

Matura elmondása szerint Európa még nem döntötte el, hogy mennyire kell küzdeni Kína ellen, és leginkább arra vár, hogy az új német kormányzat milyen pozíciót vesz fel. Az Európai Unió vezető politikusainak nyilatkozatai ugyanakkor abba az irányba mutatnak, hogy készek szembeszállni Pekinggel. 

Az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrel októberben az EU „rendszerszintű riválisaként" jellemezte Kínát, egy hónappal az után, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az unió helyzetéről szóló beszédében kiemelten foglalkozott a Kína jelentette veszéllyel, hangsúlyozva, hogy az EU-nak keményebben kell fellépnie Pekinggel szemben, és hatásosabban kell akadályoznia befolyásszerzését a világban.

A brit hírszerzés, az MI6 vezetője tavaly az Egyesült Királyságot fenyegető egyik legnagyobb veszélynek nevezte Kínát, míg a kiberbiztonsággal és lehallgatásokkal foglalkozó brit hírszerzési szerv, a GCHQ vezetője pár nappal a Hszit várhatóan „megkoronázó” pártkongresszus előtt a világ legfontosabb nemzetbiztonsági problémájaként értékelte Kína megerősödését, ami „meg fogja határozni a jövőnket”.

Tajvan a célkeresztben

A konfliktus, ami a legnagyobb veszélyt hordozza magában, Tajvanhoz köthető. Az Egyesült Államok támogatását és valamennyire a védelmét is élvező szigetországot Peking nem tekinti önálló államnak, hanem Kína részének tekinti, és Hszinek személyesen is fontos célja, hogy a területet visszaszerezze az országnak.

Ő szeretne lenni az, aki befejezi Kína megfiatalítását, és újra nagyhatalommá teszi az országot, és ehhez Tajvan is kell

– mondta Matura Tamás. A szakértő szerint Kína katonailag még nem áll készen a szigetország elleni támadásra, és „józan számítás szerint nem várható közvetlen katonai konfliktus ebben az évtizedben”, de a következő évtized már „nagyon veszélyesnek tűnik”. Egy tajvani háborúnak pedig katasztrofális következményei lennének a világgazdaságra – tette hozzá. 

A gazdaság lehet a veszte

Célja eléréséhez azonban hatalmon is kell maradnia, és bár pozícióját megerősítette a párton belül vele szembenálló érdekcsoportokkal szemben, van egy sebezhető pontja. A gazdaság helyzete, ami nagy részben a Hszi Csin-ping nevéhez fűződő, kompromisszummentes zéró-covid stratégia miatt jelentős gondokkal küzd.

Közvélemény-kutatások híján azt nem lehet pontosan tudni, hogy a kínaiak hogyan vélekednek Hszi Csin-ping teljesítményéről, de informális kutatások szerint a gazdasági helyzet romlása jelentősen megtépázhatja társadalmi támogatottságát. A helyzet pedig nem túl kedvező számára.

A GPD idén a vártnál kisebb mértékben nőhet, köszönhetően nagyrészt az ingatlanpiaci válságnak, valamint a zéró-covid stratégia miatti gyárbezárásoknak, amit az állam által megregulázott technológiai szektor visszaesése, és a külföldi befektetések csökkenése is erősít. Közben az emberek életét a fogyasztói árak emelkedése, valamint a növekvő munkanélküliség nehezíti, de különösen az ingatlanpiac összeomlása lehet az, ami időzített bombaként fenyegeti Hszi hatalmát. 

A kínaiak vagyonának nagyjából 70 százaléka ugyanis ingatlanokban van, azok ára pedig az elmúlt évben folyamatosan csökkent, ez pedig már most társadalmi elégedetlenséghez kezd vezetni. Matura Tamás kijelentette:

A középosztállyal kötött társadalmi szerződés az elmúlt negyven évben az volt, hogy ti nem szóltok bele abba, hogy mi hogyan kormányzunk, mi pedig nem szólunk bele abba, hogy ti hogyan gazdagodtok. Ezt rúghatja fel a jelenlegi helyzet, és ennek következményei beláthatatlanok.

Nyitókép: Hszi Csin-pinget mutató képeket néz egy látogató a pekingi Kommunista Párt Múzeumban, 2022. október 13-án. Fotó: Kevin Frayer/Getty Images