Az aranykoporsótól a helikopterrel menekített halottig – ezek voltak a világ legnagyobb és legdrágább temetései

A hagyományteremtő

A hatalmas tömegeket vonzó köztemetések modern hagyományát a Napóleon legyőzőjeként ismertté vált Wellington hercegének londoni búcsúztatása teremtette meg 1852-ben. Viktória királynő minden korábbinál nagyobb eseményt akart csinálni a tábornagy temetéséből, amire két hónapon át készültek a halála után.

Négy órán át tartó gyászmenetét több mint másfél millióan néztek végig Londonban. Wellington első hercegét fenyőből készült koporsóba rakták, amit egy ólomkoporsóba zártak, azt pedig egy tölgyfából faragott koporsóba tették, és végül az egészet egy mahagónikoporsóba helyezték. 

Ezt egy csak az erre az alkalomra készített bronzhintón, tízezer katona kíséretében szállították a Szent Péter székesegyházba, ahol tízezer meghívott nézhette végig, ahogy a brit haditengerészet legendás alakja, Horatio Nelson admirális mellé temették.

2600 kilométeres vonatút

Alig 13 évvel Wellington hercegének temetése után nagyjából hétmillió amerikai tudta megtekinteni Abraham Lincoln koporsóját és testét, miután a merénylet áldozatává vált amerikai elnököt egy több mint 2600 kilométer hosszú, két hétig tartó vonatúton szállították Washingtonból az Illinois állambeli Springfield városába.

A kilenc kocsiból álló szerelvény több mint négyszáz településen haladt keresztül, és 11 nagyvárosban meg is állt. Lincoln koporsóját több helyen is felravatalozták, levéve a koporsófedőt, hogy a bebalzsamozott testet is meg lehessen tekinteni. Volt, ahol még hajnali három órakor is több mint tízezren gyűltek össze a vasútállomáson, hogy láthassák az elnök holttestét szállító vonatot.

A temetés, amire a világ legtöbb vezetője gyűlt össze

II. Erzsébet hétfői temetésére nagyjából kilencven ország állam- és kormányfője, valamint több mint húsz uralkodó érkezett Londonba, ami miatt példátlan biztonsági intézkedéseket kellett bevezetni. Hasonló volt a helyzet 2005-ben Rómában, II. János Pál pápa temetésén, amit akkor úgy jellemeztek, mint a világ vezetőinek legnagyobb találkozóját.

A Vatikánban tartott temetésen, amire négymillió gyászoló érkezett a helyszínre, 75 ország vezetője, nyolcvan volt és akkor hivatalban lévő államfő, tíz uralkodó, valamint 15 vallás vezetője vett részt.

Ezt a rekordot később Nelson Mandela temetése tudta csak felülmúlni. A rasszista apartheid rendszer elleni küzdelem vezéralakjának temetésére 120 ország vezetője érkezett Johannesburgba 2013-ban. A temetésen Magyarországot Orbán Viktor kormányfő képviselte. 

Halálra taposták egymást a gyászolók

Még II. János Pál pápa temetésénél is többen gyűltek össze egy másik vallási vezető, Ruholláh Homeini 1989-ben tartott temetésére az iráni Teheránban. Az 1979-es iráni forradalom vezéralakjának temetésén az akkori becslések szerint tízmillió ember nézte meg a gyászmenetet, és nagyjából hárommillióan voltak ott csak a temetésen.

A Guinness Rekordok Könyve szerint a lakosság arányát nézve ezen a temetésen jelent meg a legtöbb gyászoló, az ország lakosságának egyhatoda.

A tömeges gyász kaotikus jelenetekkel járt: legalább nyolc ember fulladt meg a tömegben, vagy taposták halálra, és nagyjából ötszázan sérültek meg. A gyászolók megrohanták a holttestet szállító autót a menetben, és letépték Homenei testéről a fehér leplet, amit darabokra téptek, hogy mementóként magukkal vigyék. Végül a hatóságok katonai helikopterrel mentették ki a testét, hogy a temetőbe szállítsák, ahol olyan sokan voltak, hogy alig tudtak vele leszállni. 

A rekordtartó, akiről nem is hallott

A legtöbb gyászoló egy temetésen világrekordját azonban egy saját hazáján kívül nem igazán ismert indiai politikus, C.N. Annadurai tartja, akinek temetésére 15 millióan gyűltek össze 1969-ben, Csennai városában. A rendkívüli szónokként ismertté vált népszerű tamil politikus az ország délkeleti részén található Tamilnádu állam vezetőjeként halt meg 59 évesen. 

Csennaiba különvonatokon és hétezer teherautóval érkeztek a gyászolók, olyan sokan, hogy a város nem volt felkészülve a fogadásukra, és sokan éhezve voltak kénytelenek az utcán aludni.

A világ első „celebtemetése”

„A világtörténelem egyik legkiemelkedőbb temetése” – így jellemezte a Chicago Tribune a világhírű francia író, Victor Hugo 1885-ös párizsi temetését, míg a New York Times úgy, mint „az egyik legnagyobb parádé, amint Franciaország valaha látott”, és amit csak Wellington hercegének temetése közelített meg.

Bár Hugo egyszerű temetést akart magának, elnöki rendelettel állami temetést tartottak neki. Koporsóját a Diadalívnél ravatalozták fel, és a Panthéonban temették el, abban a kriptában, ahol Alexandre Dumas és Émile Zola is nyugszik. 

A Notre-Dame-i toronyőr és a Nyomorultak írója olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy gyászmenetét több mint kétmillióan, főleg egyszerű közemberek nézték végig Párizsban – többen, mint amennyien akkoriban a francia fővárosban laktak. A legenda szerint a bulizást és szexet igencsak kedvelő Hugo tiszteletére a temetés olyan nagy buliba torkollt, hogy kilenc hónappal később megugrott a született gyerekek száma.

A sportoló, aki állami temetést kapott

1994. május 5-én megállt az élet a brazíliai Sao Paulo városában, és nagyjából hárommillió ember ment ki az utcákra, hogy megnézze az ország nemzeti hősének számító autóversenyző, Ayrton Senna gyászmenetét. A Forma–1-es pilóta halála miatt a brazil kormány háromnapos nemzeti gyászt hirdetett, állami temetést tartottak a tiszteletére.

Senna holttestét a szokásoktól eltérően nem a poggyásztérben, hanem az utastérben szállították vissza szülőhazájába Olaszországból. Koporsóját a repülőtéren egy tűzoltóautó fogadta, és azon vitték végig a városon, miközben több száz jármű követte. A felravatalozott sportoló előtt több mint kétszázezren hajtottak fejet, a gyászolók órákat álltak sorba, hogy pár másodperce a koporsója előtt tiszteleghessenek.

Aranykoporsó az aranykoporsóban

A világ legdrágább temetéseiről szóló listák első helyére szokták tenni a világtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb hadvezérének tartott Nagy Sándor gyászmenetét, ami mai pénzben számolva hatszázmillió dollárt, azaz nagyjából 240 milliárd forintot emésztett fel. A hódításaival egészen Indiáig eljutó makedón király mindössze 32 éves volt, amikor időszámításunk előtt 323-ban máig ismeretlen okból meghalt Babilonban.

Gyászmenetére két éven át készültek. A testét egyes források szerint mézbe rakva tartósították, mások szerint egyiptomi szakemberek balzsamozták be, majd aranyszarkofágba helyezték, amit egy újabb aranyszarkofágba raktak. Ezután egy aranyból készült kocsira rakták, aminek tetejét ión oszlopok tartották, és 64 öszvér kellett a mozgatásához. Az máig rejtély, hogy a sírja hol lehet.  

Nagy Sándor számára nem volt ismeretlen a méregdrága temetés. Legjobb barátja – és egyben állítólagos szeretője –, Hefaisztion számára pazar temetést rendezett, amikor a tábornok Babilonban meghalt. Nagy Sándor több mint ötven méter magas halotti máglyát építtetett a számára, aminek 11 szintje volt, és többségüket aranyból készült szobrokkal díszítették. Végül az egészet felgyújtották, miután a városfalat lebontva bevitték Babilonba. A becslések szerint a temetés mai értéken számolva nagyjából nyolcvanmilliárd forintba kerülhetett.

Nyitókép: A II. Erzsébet brit királynő temetésére összegyűlt tömeg Londonban. Fotó: Rasid Necati Aslim/Anadolu Agency via Getty Images