Károly herceg is visszataszítónak nevezte Boris Johnson tervét, hogy több tízezer menedékkérőt deportáljanak Ruandába

„Visszataszító” – így nevezte a Times szerint Károly herceg a brit kormány tervét, amelynek értelmében a brit kormány több tízezer illegális bevándorlót és menedékkérőt toloncolna ki Ruandába. Boris Johnson állítása szerint a terv célja, hogy az embercsempészek „üzleti modelljét” sújtsa, a jogvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy kegyetlenség „emberi szeméttelepnek” használni az elnyomó rezsim által vezetett országot.

Az első Ruandába tartó járatot szinte az utolsó pillanatban törölték, mert az ENSZ emberi jogi bírósága úgy határozott: egy arra feltett iraki férfi „visszafordíthatatlan károkat szenvedne”, ha az országba küldenék. Közben Johnson azt is elismerte: a terv értelmében még azok az ukrajnai háború elől menekülők is Afrika közepén találhatnák magukat, akik valamiért nem tudtak legális úton az Egyesült Királyságba jutni.

Nem ez az első eset, hogy a világ másik feléről Afrika közepére szállítanák a menekülteket

Korábban több ország is belekezdett hasonló intézkedésekbe, vagy belengetett olyan terveket, amik ilyen szisztéma szerint szervezték volna ki a menekültválságot egy-egy harmadik világbéli országnak. A Sky News összesítése szerint korábban Ausztrália, Izrael és Dánia is próbálkozott ilyennel. Ausztrália Pápua Új-Guineába és Nauruba küldi a menedékkérőket már 2001 óta, 2013-ban pedig szigorítottak az erről szóló törvényen: azóta automatikusan elutasítják a kérelmét mindenkinek, aki hajón érkezik az országba.

Izrael 2015-ben egy – erős eufemizmussal – „önkéntes kitoloncolás” névre keresztelt programot vezetett be. Ennek értelmében a menedékkérők három lehetőség közül választhatnak: vagy visszamennek oda, ahonnan jöttek, vagy börtönbe kerülnek Izraelben, vagy kapnak 2700 dollárt, és egy repülőjegyet egy afrikai országba, ahol semmi garancia nincs arra, hogy befogadják őket. Dánia pedig 2019 óta ragaszkodik ahhoz, hogy a menedékkérők az EU-n kívül várakozzanak, amíg a hatóságok elbírálják a kérelmüket. Tavaly ők is Ruandával írtak alá egyezményt egy menekülttábor létrehozására.

Járat a semmibe

„Számtalan életet fog megmenteni” – a brit miniszterelnök így jellemezte a tervet áprilisban, amikor bejelentette azt Anglia küszöbén, Doverben tartott beszédében. Ezen a területen szállt partra az elmúlt években több tízezer ember, akik háborúk és reménytelen gazdasági körülmények elől menekültek szerte a világból. Az ENSZ statisztikái szerint 2021 közepén 135 912 menedékkérő tartózkodott az országban, és ugyanabban az évben rekordot döntött a tengeren érkezők száma.

Az ország belügyminisztere, Priti Patel szintén nagy szavakkal beszélt a tervről, amikor aláírta azt a ruandai külügyminiszterrel, Vincent Birutával. Úttörőként hivatkozott a megegyező felekre, és azt mondta, hogy az egyezség „meg fogja változtatni azt, ahogy mindannyian viszonyulunk az illegális bevándorláshoz”.

Miért vállalta ezt Ruanda? Eddig egészen pontosan 120 millió okról lehet tudni: ennyi fontot kap a volt brit gyarmat a migrációs helyzet kezeléséért, plusz fejenként 20-30 ezer fontot az oda küldött emberekért. A kezelés nem azt jelenti, hogy mindenki, akit Ruandába küldenek, automatikusan menedékjogot kap ott: az országban ugyanúgy egyesével bírálják el kérelmeiket, ahogy azt egyébként bárhol tennék.

A ruandai kormány már jelezte is, hogy nem fog befogadni senkit, akinek priusza van, de családokat és gyerekeket sem.

Viszont ígérik, hogy három hónap alatt elbírálnak minden kérelmet, a sikeres jelentkezőknek pedig tartózkodási jogot adnak és szállást biztosítanak. Aki viszont felszáll egy gépre, annak nem lesz joga visszatérni az Egyesült Királyságba, ha Ruandában elutasítják a kérelmét. Amint döntés születik az Egyesült Királyságban arról, hogy valakit Ruandába küldenek, annak csupán öt napja lesz fellebbezni a döntéssel szemben.

Egyházfők és civilek is tiltakoznak, a szavazók nagy részének sem tetszik az ötlet

Már a bejelentés után széleskörű tiltakozás kezdődött az embertelennek és átgondolatlannak nevezett tervvel szemben. Áprilisban egy közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a britek 42 százaléka ellenzi, 35 százalékuk pedig támogatja a tervet.

A konzervatív szavazóknak tetszett az ötlet, míg a legtöbb munkáspárti és liberális demokrata szavazó elutasította. Érdekes adalék, hogy mind a Brexit-pártiak, mind a Brexit-ellenesek körében nagyrészt nemtetszést aratott a kormány terve. Ahogy lenni szokott, a konzervatív kormány intézkedését inkább az idősek, mint a fiatalok támogatták.

Ez a terv sokat elmond arról, hogy a brit kormány gyarmatosítóként néz Afrikára, és sértő módon nem tartja többnek egy emberi szeméttelepnél

– ez az idézet abból a nyílt levélből származik, amiben több mint húsz brit híresség – köztük számos afrikai gyökerekkel rendelkező – tiltakozott a terv ellen.

A tüntetések rögtön meg is kezdődtek a belügyminisztérium épülete előtt, a canterbury érsek pedig húsvét vasárnapi prédikációjában ítélte el a tervet. Justin Welby azt mondta, hogy az „komoly etikai kérdéseket vet fel”, és szembe megy „Isten törvényeivel”.

Azt is felrótták a kormánynak, hogy éppen Ruanda lett a célország, hiszen a tekintélyelvű országnak nem túl jó az emberi jogi bizonyítványa. Ahogy Yvette Cooper munkáspárti képviselő emlékeztetett, korábban megesett, hogy a rezsim visszazavart menedékkérőket a konfliktus sújtotta Szíriába és Afganisztánba, valamint az éhínség miatt tüntető menedékkérők közé lövetett. A jogvédők pedig a bíróságokon mentek neki az intézkedésnek. Az első Ruandába induló gép elvileg harminc menekültet szállított volna június 14-én.

Végül csak heten szálltak fel a gépre, mert a többi deportálást sikeresen támadták meg a bíróságon. Aztán miután az utolsó pillanatban kiderült, hogy a maradék hét közül egy embert szintén jogtalanul toloncolnának ki, inkább le is fújták az egészet.

Ezzel első körben beigazolódni látszott az a kritika a rendelkezéssel kapcsolatban, hogy az nemcsak etikátlan, de szinte betarthatatlan is. Ez nem lehetett nagy meglepetés a kormány számára, hiszen Johnson már az első pillanattól kezdve arról beszélt: számít rá, hogy jogi támadások is érik a tervet.

Johnson személyes botránya is a terv

A miniszterelnöknek személyesen is kijutott a tiltakozók dühéből: Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője álságosnak tartotta, hogy egy olyan miniszterelnök kardoskodik a terv mellett – folyamatosan hangoztatva, hogy az csak a törvénytelenül érkezőkre vonatkozik –, akinek magának is törvényszegésért kellett felelnie a közelmúltban. A politikust még saját pártjának tagjai is meg akarták buktatni, miután a karanténban többször bulizó kormányfőt a rendőrség pénzbírságra ítélte törvénysértésért.

Ez egy kétségbeesett bejelentés egy olyan miniszterelnöktől, aki el akarja terelni a figyelmet a saját törvényszegéseiről

– fogalmazott Starmer.

Az sem segített a miniszterelnök megítélésén, hogy nemrég igennel válaszolt arra a kérdésre, vajon ukrán menekültek is kerülhetnek-e a Ruandába deportálandók közé. „Ha illegálisan jönnek ide, aláássák azokat, akik legálisan jönnek. Ez őrület. Szóval attól félek, hogy a válasz elvileg igen, viszont elég valószínűtlennek tartom.”

A fokozódó tiltakozás ellenére egyre inkább úgy tűnik, hogy Johnson hajthatatlan a terv megvalósításában. Az első járat törlésének ellenére már elkezdte elutalni az adófizetői pénzt a ruandai kormánynak a terv megvalósítására, az afrikai országban pedig el is kezdtek dolgozni a menekültek fogadásához szükséges infrastruktúrán. Priti Patel pedig arról beszélt: „csalódott” amiatt, hogy a június 14-i járatot törölték az ENSZ ítélete miatt – ám a következő járat előkészületei azonnal megkezdődnek.

Nyitókép:  Vuk Valcic / SOPA Images / LightRocket via Getty Images