A CIA 1500 kubait képzett ki, hogy megdöntsék Fidel Castrót, hatvan órán belül mindannyiukat elfogták

A Playa de Girón-i invázió vagy ismertebb nevén a Disznó-öbölbeli invázió egy CIA által szervezett hadművelet volt, amit 1961. április 17-én kíséreltek meg végrehajtani. A művelet célja az volt, hogy belülről döntsék meg Fidel Castrót, de az amerikai kormány destabilizációs kísérlete csúfos kudarcba fulladt.

Az amerikai titkosszolgálat nem kevesebb mint 1500 Castro-ellenes ellenzékit képzett ki, hogy állítsák maguk mellé a kubai népet és buktassák meg az ország elnökét.

Hatvan órán belül az Egyesült Államok által támogatott és kiképzett kubaiak mindegyikét elfogta Castro hadserege. A akciót még Dwight D. Eisenhower elnöksége idején kezdték el előkészíteni, a megvalósítás viszont már áttolódott John Fitzgerald Kennedy hivatali idejére.

Az amerikai hírszerzés már jóval az invázió előtt figyelmeztette Kennedy elnököt, hogy az akció valószínűleg nem lesz sikeres, mivel a kubai civil lakosság többsége Castro mellett áll. Az akciót ennek ellenére elindították. A CIA terve már ott elbukott, hogy rosszul mérték fel a kubai viszonyokat. Az amerikaiak által kiképzett és felfegyverzett megszállók ellen fegyvert ragadtak azok a civilek is, akikről úgy gondolták, hogy fellázadnának a kommunista rezsim ellen.

Az művelet emellett azért is volt sikertelenségre ítélve, mert a szovjet titkosszolgálatok már az előkészületek idején tudomást szereztek az amerikai kormány tervéről.

A szovjetek program kezdete óta folyamatosan információkkal látták el a kubai vezetést, így a Disznó-öbölbe küldött ellenzékieknek lényegében esélyük sem volt a hatalomátvételre. Az amerikai titkosszolgálat az Egyesült Államokba menekült kubaiak között keresett önkénteseket az akcióra. Az ellenzékieket a CIA Puerto Ricó-i, nicaraguai és guatemalai helyszíneken készítette fel a bevetésre. Az összesen mintegy 1500 emberből álló 2506. dandár

• 14 darab db C–46- és C–54 szállótógépet
• 16 darab A–26 bombázót
• 5 darab könnyűharckocsit és tehergépjárművet
• 8 darab hajót
• valamint 7 darab csónokat kapott támogatásként. 

Az invázió kezdete után Castro a szovjetektől előzetesen megkapott információknak köszönhetően 25 ezer katonát vezényelt az öbölbe, ahol a csapatokhoz csatlakoztak helyiek is. A kubaiak az ellenzéki erőket kvázi betolták az öbölbe, így a művelet megkezdése után mindannyian a hadsereg fogságába kerültek.

Mi értelme volt?

Az Egyesült Államokban a kommunizmustól való félelem csak fokozódott, miután 1959. január 1-jén győzedelmeskedett a forradalom Kubában. Az ország élére kerülő Fidel Castro a rendszerét egyre inkább a kommunista diktatúra irányába vitte el, így nem csoda, ha az Egyesült Államokban úgy ítélték meg, hogy Kuba fenyegetést jelent az ország számára. Az USA álláspontja az volt, hogy az ország közelében egy olyan rezsim van kialakulóban, ami a Szovjetunió felé kacsingat.

Az amerikai vezetés nagy kockázatnak ítélte meg, hogy Kuba segítséget nyújthatna más latin-amerikai országok kommunista forradalmainak.

Amerika és Kuba között Castro győzelme után megromlott a kapcsolat, az USA-nak persze az sem nyerte el a tetszését, hogy az országban elkezdték államosítani az amerikai cégek kubai tulajdonait. Eisenhower elnök még az invázió előkészítési szakaszában elrendelte a kubai ellenállást megszervező paramilitáris szervezetek finanszírozását, hogy destabilizálja Castro kormányát.

A CIA bukása

A művelet csúfos kudarca után a CIA belső vizsgálatot indított, hogy kiderítsék: hogyan mérhették fel ilyen rosszul a kubai társadalom helyzetét. A Lyman B. Kirkpatrick által 1961-ben megírt jelentést a kongresszus 1998-ig titkosította. A titkosszolgálat felügyelője által írt dokumentum számos alapvető hibára, hiányosságra hívta fel a figyelmet.

Kiderült, hogy az akció szinte minden területen meghaladta a CIA akkori képességeit, sem a sikeres gerillaharc támogatását, sem a nyílt fegyveres összecsapásokra való felkészítést nem tudták elégségesen megoldani.

A szervezet nem mérte fel megfelelően a kubai viszonyokat, a megszerzett információkat pedig nem közölték időben, kellő hangsúllyal a vezetés felé. A kubából embigrált magas rangú vezetőket nem vonták be megfelelően a toborzásba, valamint nem ügyeltek arra sem, hogy a személyzet minden tagja alkalmas legyen a harci feladatokra. A beszámolók szerint a szervezet vezetői, Allen Dulles igazgató és Charles Cabell igazgatóhelyettes hevesen tiltakozott a jelentés tartalma ellen, de ennek ellenére 1962 elejére mindkettejük lemondott.

Nyitókép: Castro katonái a kubai Playa de Girónban, miután meghiúsították az USA által támogatott Disznó-öbölbeli invázió – Fotó: Graf / Getty Images