New York Times-cikk: Putyin szívesen látna egy Orbán-szerű vezetőt Ukrajna élén

Mi van, ha a Nyugat megint Putyin kezére játszik?

– teszi fel a kérdést a New York Times publicistája. Bret Stephens nem biztos abban, hogy az orosz elnök valóban elszámolta magát, és a józan ítélőképessége is elveszett volna, ahogyan a bírálói láttatni szeretnék. Szerinte ez a nézőpont oda vezet, hogy a Nyugat maga akar valamiféle menekülőutat biztosítani az orosz államfő számára: Putyin elfoglalhat némi területet, az ukránok semlegességet fogadnak neki, az Oroszország elleni szankciók egy részét pedig feloldhatják, ha kiszáll a háborúból.

Bret Stephens egy másik cikket is felidéz a New York Times-ból, amelynek szerzője, Carlotta Gall az 1990-es évek közepén lezajlott első csecsen háborúra emlékezett vissza. A háború elején az elszánt csecsen harcosok valósággal kisöpörték földjükről az orosz páncélosokat, Moszkva megdöbbenését is kiváltva, majd az oroszok rendezték soraikat, és légierejükkel, tüzérségükkel porig rombolták Groznijt. Ezután kollaboránsaikat helyezték hatalomba, letartóztatásokkal és büntetőtáborokkal törték meg az ellenállást.

Ám Bret Stephens azt is felveti, hogy az orosz elnök talán soha nem is akarta meghódítani Ukrajna egészét.

Az invázió álcája mögé bújva Putyin egy óriási rablást hajt végre

– idézi a szerző egy kanadai energiaügyi szakértő, David Knight Legg szavait. E feltételezés szerint az orosz államfőt kevésbé érdekli az oroszajkú népek egyesítése, mint az, hogy biztosítsa országa helyzetét energia-nagyhatalomként: az elejétől kezdve Ukrajna energiahordozókban gazdag keleti részére és a krími tengeri lelőhelyekre, valamint az ukrán partvidék meghódítására összpontosított.

Ha sikerrel jár, akkor egy tengerpart és nyersanyagok nélkül maradt csonka-Ukrajnában a Nyugat problémája marad, hogy segítse az orosz támadás elől elmenekült emberek újbóli letelepedését, és az elnöki széket itt is egy olyan Orbán Viktor-szerű, erősember-szerepet játszó figura foglalhatja el, amilyet a szerző szerint Vlagyimir Putyin szívesen lát szomszédai élén.

Ez Bret Stephens szerint a civilek elleni brutális támadásokat is megmagyarázza: nemcsak az orosz hadsereg felkészületlenségét próbálják ezzel kompenzálni, de nyomást gyakorolnak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre is, hogy egyezzen bele Putyin követeléseibe, a területátadásokba és az ukrán semlegességbe. A Nyugat is keresi a háború lezárásának lehetőségét, főleg ha arról van meggyőződve, hogy a „mentálisan instabil” Putyin kész atomfegyvereket is bevetni.

A szerző azzal zárja írását, hogy bár lehet, hogy a feltételezése téves, de szerinte 

mindig bölcsebb az ellenfelet ravasz rókaként kezelni, mint őrültként.