Kína szinte titokban építi a világ leghosszabb alagútját, amivel kiszáríthatná a szomszédait

A kínai kormány általában rendkívül büszke a rekordokat döntögető építőiparára. A Kommunista Párt irányítása alatt álló állami sajtó cikkek garmadával szokta reklámozni, ha mondjuk felépítik a világ leghosszabb sivatagi autópályáját, vagy a világ leghosszabb ferdekábeles hídját, most meg éppen azt, ahogyan építik a világ leghosszabb autópályaalagútját. Azonban van egy lenyűgöző mérnöki teljesítmény, amiről a kínai média szemérmesen hallgat, noha egy több mint félévszázados világrekord megdöntésére készülnek: a Föld leghosszabb alagútját építik.

Jelenleg az amerikai New York államban található a világ leghosszabb alagútja, a 137 kilométer hosszú, 1944-ben átadott Delaware Aqueduct, ami New York város vízellátásának a felét biztosítja. Ezt döntheti meg most a Kína nyugati részén található Hszincsiang tartományban jelenleg is épülő Kashuang vízszállító alagút, ami több mint 280 kilométer hosszú lesz, amikor elkészül.

Kínában megszokottnak számítanak az óriási megaépítkezések, de ez a projekt még ott is kiemelkedőnek számít – írta az erről beszámoló South China Morning Post. Az angol nyelvű hongkongi lap cikke szerint a 283 kilométer hosszú alagút egy több mint ötszáz kilométeres földalatti rendszer része lesz, amivel Hszincsiang sivatagos részére akarnak vizet szállítani az Altja-hegységből.

A South China Morning Post egy alagútépítési kínai szaklapban megjelent tanulmányra hivatkozva közölte, hogy a rendszeren egyszerre húsz – egyenként több tízmillió dollárba kerülő – pajzsos alagútfúró gép (TBM) dolgozik, miközben egy átlagos építkezésen csak egy, esetleg kettő ilyen gépet szoktak használni. A lap idézi a projekten dolgozó Deng Mingjiang mérnökprofesszort, aki ritkaságnak számító, lenyűgöző látványként jellemezte fúrógépflottát.

Az építkezés nagyságához képest a hszincsiangi alagútról semmilyen hír nem jelent meg a kínai állami sajtóban – írta a Post. A lap cikke szerint az átadási időre vonatkozó határidőt sem lehet tudni, az pedig titkos információnak számít, hogy pontosan milyen útvonalon halad.

Az alagúton dolgozó mérnökök beszámolójára hivatkozva a hongkongi lap azt írja, hogy június végére az alagútfúrási munkák majdnem hatvan százalékát elvégezték. Az újság szerint a fúrást két éve kezdték, de az alagútépítés szellőztetését biztosító Swedfan svéd cég oldalán található leírás alapján a munka már 2018 óta tart.

Diplomáciai konfliktusba fúrnak

A projektet övező nagy csendre magyarázatot adhat, hogy az alagútrendszeren keresztül az Irtis folyó felső vízgyűjtő területérről gyűjtenék be az Altaj-hegység hóolvadékát. A Hszincsiangban eredő folyó viszont a szomszédos Kazahsztánba, majd Oroszországba folyik tovább, ahol már évtizedek óta aggódnak amiatt, hogy a gazdaságilag mindkét ország számára létfontosságú folyó vízmennyisége jelentősen csökkenhet, ha Kína eltereli azt Hszincsiang száraz, sivatagos területeire.

A Postnak az ügy érzékeny politikai természete miatt csak névtelenül nyilatkozó pekingi szakértő elmondta, hogy a három ország megegyezett arról, hogy a kérdést igyekeznek elrejteni a közvélemény elől. A lap megkereste az orosz és kazah hatóságokat is, de egyikük sem nyilatkozott a vízelvezető alagútrendszerrel kapcsolatban.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi hóolvadékot vennének ki az alagutak az Irtis folyóból, ami négymillió kazah ivóvízét szolgáltatja, valamint elengedhetetlen a mezőgazdasághoz, és a vízierőművek működtetéséhez. Oroszországban pedig az omszki régió vízigényének kilencven százalékát adja az Iris.

A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az előrejelzések szerint 2030-ra a nyári hónapokban akár ki is száradhat az Irtis szibériai szakasza, ha Kína újabb ipari fejlesztéseket hajt végre a folyó alsó szakaszán, Kazahsztánban pedig környezeti katasztrófát okozhat az újabb csatornák, gátak és víztározók létrehozása Hszincsiangban. Az előrejelzéseket még azelőtt készítették, hogy tudni lehetett az alagútrendszer tervéről.

A három ország az elmúlt évtizedekben több kétoldalú megállapodást is kötött a közös vízhasználatról, de szakértők szerint csak egy háromoldalú kormányközi megállapodással lehetne teljesen biztosítani, hogy Kína ne tudja teljesen kisajátítani az Irtis vizét. Az elmúlt években készült elemzések azonban rámutattak, hogy a Hszincsiangot erőteljesen fejlesztő Peking minél több és több vizet térítene el saját területeire a folyóból, ami súlyos diplomáciai feszültséget okozhat a közeljövőben a területen.

Nyitókép: Thomas Peter / Reuters