Ha segítségre szorulunk...

Furcsa dolog, de sok szempontból Magyarországon vagyunk nehezebb helyzetben, ha segítségre szorulunk. Itt ugyanis gyakran bizalmatlanok az emberek és annyi dolguk, bajuk van, hogy nem érnek rá foglalkozni velünk, ha segítséget kérnénk. 

Persze tudunk azért ellenpéldát is! 

Amikor egy nyomozás során az egyik ellenőrzött hölgyről kiderült, hogy nem őt keressük, ám 2 hét múlva felhívtam, hogy a helyismeretére lenne szükségem, készséggel válaszolt és mondta fejből az adatokat, amiket mi innen, Budapestről még a google segítségével sem tudtunk kideríteni. Pillanatok alatt lett cím, telefonszám egy forgatás megszervezéséhez és még az is kiderült, hogy a forgatási helyszínhez közel remek cukrászda van, ahol meg is kávézhatunk majd a forgatás után. (Vagy előtt.) Máskor a szomszédhoz sikerült csak telefonszámot szerezni, őt kértük meg az üzenet átadására, így sikerült beszélnünk valakivel, aki aztán további információkkal szolgált a keresett személyről. 

De alapvetően itthon inkább szervezetek segítik a munkánkat, leginkább civil szervezetek, bár egy-két cég is a támogatásunkra sietett - ezekről most többet nem árulunk el, mindent a maga idejében. 

Külföldön viszont néha nagyon meglepő módon kapcsolódtak be a munkánkba a helyiek egy-két órára vagy napra, amint megtudták, hogy évek, évtizedek óta elsodródott embereket akarunk összehozni egymással. 

Logikus volt, hogy a tengerentúlon újságírót kérünk meg, amikor elakadtunk egy ügyben. A keresett személy nevét, címét és telefonszámát kiderítettük, de - bár több napig próbálkoztunk - hiába csörgettük a számot. Egy, a környéken élő újságíró fog elmenni a napokban és becsönget az ajtón az üzenetünkkel, vagy levelet hagy ott - nagyon reméljük, hogy így sikerül felvennünk a keresett féllel a kapcsolatot. Mert már megvan az illető, csak épp több ezer kilométer választ el minket tőle. 

Kaptunk segítséget Európában is: egy jó pár éve Magyarországon végzett, ám azóta ott letelepedett hölgy autózott el az általunk megadott címre és mondta el mosolyogva az illetőnek, hogy Magyarországról keresik, nagyon. Így jutottunk hozzá végre élő telefonszámhoz, és beszélhettünk vele. 

Egy egzotikus országban pedig egy olyan magyar lány vesz részt a keresett személy felkutatásában, akinek 30 alkalmazottja van a környéken: ők azt a feladatot kapták, hogy jártukban-keltükben érintsék az összes olyan családnevű embert, amilyet mi keresünk. Mindannyian szívből mellénk álltak, mert egy csodálatos, romantikus keresés részesei lehetnek és izgatottan vesznek részt ebben a kalandban. Egy másik országban a helyi kis rádióba is bemondatják a keresést, hátha valakinek ismerős lesz a név vagy a történet. És talán legmeglepőbb segítőnk egy tengeren túl élő magyar apáca, aki szintén helyiek segítségével próbál információkhoz jutni egy szép, romantikus történet megoldásában. 

Több esetben is segítettek az adott országban élő magas beosztású diplomaták is. Itthon pedig az örökbefogadáshoz értők kapcsolódtak be a történetbe (civil szervezetek, de még egy, a diplomáját ebből író vidéki hölgy is!), és fontos tudnivalókat osztottak meg velünk, hogy képben legyünk. 

A történetek, melyeken dolgozunk, szívszorítóak. Némelyikből egész estés mozifilm is készülhetne: kaland, menekülés, szerelem, politikai helyzet, érthetetlenül viselkedő családtagok, titkok és hazugságok, alkuk és félreértések - mindenféle akadály és ármány felbukkant, hogy a két felet - sikeresen - elválassza egymástól.  

Ha megtaláljuk őket, és össze tudjuk hozni a találkozást, az - a sok segítő miatt - az érintetteken kívül rengeteg embernek okoz majd hatalmas örömöt.  

Lilu pedig már forgat, hisz több esetben is nyomon vagyunk!