Tragikus sorsok és kalandos életek nyomában a világ körül

Még csak egy hónapja hangzott el a "Keresem a családom" első felhívása arról, hogy írjanak nekünk, hívjanak minket azok, akiknek van olyan családtagjuk, akit a sors elszakított, akik szerepelnének az RTL-en ősszel induló műsoromban. Olyan történeteket vártunk, amelyben testvérek keresik egymást, gyermekek a szüleiket és szülők gyermekeiket, olyanokat, akiről nem tudják, merre van és él-e még egyáltalán. A jelentkezések száma minden képzeletet felülmúlt!

Ez alatt az egy hónap alatt több mint 700 megkeresés érkezett hozzánk online és telefonon! Nemhogy a kevés sztori lett a gondunk, hanem az, hogy minden egyes esetet át tudjunk nézni, hogy képesek legyünk annyi történettel foglalkozni egyszerre, amennyivel csak lehet. Az értekezleten sorról sorra mentünk végig a neveken, próbáltunk a rövid szövegek mögé látni, és sokszor libabőrösek lettünk azoktól a rejtélyektől, titkoktól, amelyekbe a jelentkezők beavattak minket.

Testvér keresi örökbe adott ikertestvérét, nevelőintézetben hagyott gyermek keresi vér szerinti édesanyját, unoka keresi más országban élő nagyszüleit, középkorú nő keresi külföldi édesapját, egymástól elszakadt vagy épp egymástól eltitkolt féltestvérek keresik egymást, feleség keresi távoli országba költözött férjét, aki gyermekei apja. És ezt csak egy pár eset. Kutatunk itthon, Amerikában, Kubában, a Távol-Keleten, Európa számos országában, Oroszországban, Afrikában - érkezett ausztráliai megkeresés is - nincs is talán olyan pontja a világnak, ahol ne keresnének valakit. Van, akit már 20-30-40 éve!

Néha egészen sok dolgot tudnak a keresett személyről, épp csak nem találják, mások szinte csak egy sóhajt, egy imát küldenek felénk, hogy ugyan szinte semmit nem tudnak az illetőről, csak annyit, hogy létezik, de szeretnék megtalálni őt.

Egy-egy értekezlet után mélységes mély tragédiák, kalandos életek és ezer kilométerekre elszakadt családtagok kavarognak a fejünkben.

Vannak, akik azután, hogy felvettük velük a kapcsolatot, újult erővel vetik bele magukat a keresésbe, átforgatják a családi iratokat, régi fiókokat néznek át, anyakönyvi kivonatot szereznek, fotót küldenek, és mindenben segítenek minket, nagyon akarják, hogy (ha már ők megakadtak) mi rájuk bukkanjunk. És mi minden ilyen esetben újult erővel vesszük fel a fonalat és nézzük meg az új szálat - hisz talán épp ez vezet nyomra minket.

Mások szinte csodát várnak, elküldték a levelüket, és most tőlünk várják a megoldást.

Szóval keresünk.

Azt ígértük, hogy ha elszakított a sors, akkor mi megtaláljuk. Igyekszünk. És már meg is találtunk pár embert - de erről nem itt és nem most fogunk beszéli. Kövessék a blogunkat, és találkozzunk ősszel az RTL-en a "Keresem a családom" műsorban, hisz elérkezett a megbocsátás ideje. Mi megtaláljuk őket - Önök pedig nyissák ki a szívüket.