Hiányolja a havat? Íme néhány ellenállhatatlan úti cél

Az enyhe december és a már-már meleg január után a február azért még hozott egy jelentősebb lehűlést, sőt kisebb havazás is hozzájárult a téli hangulathoz, de lássuk be, a hegyeket leszámítva ez felejthető élmény volt. Vannak azonban a világnak olyan részei, amelyek látszólag fittyet hánynak a globális felmelegedésre, ahol még az elmúlt években is megdőltek a havazáshoz kapcsolódó rekordok, vagy ahol éppenséggel még egy 10 emeletes panelházat is maga alá temetne a fehérség. Vigyázat, ha ön szereti a telet, ellenállhatatlan késztetést érez majd, hogy elutazzon a most felsorolt helyszínekre!

Vágjunk rögtön a közepébe, és nézzük meg azt a hegyet, amely a világ eddigi leghavasabb szezonját tudhatja magáénak. Ahhoz, hogy sok hó hulljon, értelemszerűen szükségünk van felhőkre, hidegre, valamint valamilyen kényszerre, ami a felhőkből kipréseli a nedvességet, történetesen hópelyhek formájában. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez mind adott az Egyesült Államok északnyugati partvidékének közelében. A nedvességet maga az óceán biztosítja, pontosabban azok a légköri folyók, amelyek az év bizonyos szakában egymás után érik el a térséget. Legutóbb ezekről Kalifornia kapcsán hallhattunk, ahol komoly áradásokat okozott az özönvízszerű eső. Mi történne, ha ez a sok nedvesség hó formájában érkezne? 

És mi történne, ha még egy hegy is útját állná az esőfelhőknek? A Mt. Baker közelében élők tudják a választ. Egy vulkánról van szó, amely közel fekszik a St. Helens hegyhez, amely talán szélesebb körben ismert veszélyes kitöréseiről. A Baker egyébként nem túlságosan magas, de azért magyar szemmel szépen megtermett, 3286 méteres – ez viszont csak az egyik oka annak, hogy „hóbiztos”. Abban a térségben gyakran találkoznak az imént említett légköri folyók és a sarkvidéki hideg levegő, amikor pedig a fagypont alá hűlt nedves légtömeg nekiütközik a hegynek, akkor megállíthatatlanul ömleni kezd a hó. Ennek eredménye, hogy rendkívül nagy a hegy gleccsertömege, az alpesiek csak irigykedve nézik, miközben ott olvadoznak az enyhe telek közepette. Ami viszont igazán jól leírja a Mt. Bakeren uralkodó viszonyokat, az az átlagos hóvastagság: 

szezononként nagyjából összességében 16 méter hó hull, de egy rosszabb évben is összejön a 10 méter.

Ez viszont mind semmi ahhoz képest, ami 1998-99 telén történt. Akkor ugyanis egy világrekordra is futotta, ami nem kevesebb, mint 29 méter (1140 inch)!

Miközben nekünk nem 29 méter, de már 2 centi hó is hírértékű, vannak az USA-ban más területek is, ahol nincs hiány a pelyhesből. A Colorado állambeli Silver Lake tartja a 24 óra alatt lehullott legtöbb hó rekordját. 1921 április 15-ére 193 cm borította be a települést, tehát egy átlag ember az ajtón kilépve már semmit sem láthatott a fehérségen kívül. Ezzel szinte teljesen megegyező mennyiség hullott egyébként állítólag 1997-ben New York államban is (nem a városban), de azt végül nem hitelesítették, így a régi rekord maradt érvényben. 

Bárhogy is, egészen elképesztő, hogy ilyen mennyiségek időről időre előfordulnak a tengerentúlon. De egyéb rekordokért sem kell elhagynunk az országot. Egy alaszkai hágó (Thompson pass) tartja a 2 napos havazás rekordját szolid 3 méter 63 centiméterrel, de ez sem a minap történt, hanem még 1955-ben. Már talán kezd unalmassá válni az amerikai mustra, de két elképesztő rekordot még muszáj megemlítenünk. A megjegyzést pedig segíti, hogy mindkettőt egy mérőállomás tartja. A California-beli Tamarack tudhatja magáénak a legnagyobb havi hómennyiséget, ami nem kevesebb, mint 9,9 méter, de itt mérték a legvastagabb hótakarót is (tehát ami egyidejűleg létezett, korábbi, el nem olvadt havazások összegeként), közel 11,5 métert.

Ha az interneten igazán havas helyek után kutakodunk, hamar feltűnik, hogy két térségre szűkül a kör. Az egyiket, Észak-Amerikát az imént már alaposan körbejártuk, de a másik is a Csendes-óceánhoz kötődik: Japán. Egészen biztos, hogy a szigetország alkalmasabb téli, mint nyári olimpia rendezésére, a hóágyúkat ritkán kell bekapcsolni. Japán nincs túlságosan északon, de éppen megfelelő a pozíciója ahhoz, hogy kemény téli szezonokat jegyezzen. 

Mi ennek az oka? Míg az USA-ban többnyire a mérsékelt övi ciklonokhoz köthetők a nagy hóviharok, addig itt egy másik jelenségről van szó. Bár a ciklontevékenység is számottevő, de nem konkrétan a hideg- vagy melegfrontok hozzák a nagy havazásokat, hanem a légörvények mögött áramló hideg levegő jut nagy szerephez. A hideg általában a nagy mélyhűtő, Szibéria felől érkezik, azonban mielőtt elérné az országot, átkel a Japán-tengeren. Ott megszívja magát nedvességgel, így kialakulhatnak a hózáporokat adó felhők. Ezek a felhők jellegzetes sávokba, „felhőutakba” rendeződnek, ami azt jelenti, hogy egymást követik az intenzív havazással járó záporok, amelyek ráadásul még egy komoly hegyláncnak is nekiütköznek. Minden adott ahhoz, hogy maga alá temesse a hó a szigetet. 

Aomoriban például évente átlagosan 7-8 méter hó hull, ezt tartják a leghavasabb városnak, de bőven akadnak még települések, ahol nem ismeretlen a hólapát, vagy épp az olyan hókotró, amely még az extrém, több emeletnyi akadállyal is felveszi a harcot. Még akár viszonylag alacsonyan, 4-500 méteren is előfordul több méteres hótakaró, erre az elmúlt 2 évben is láttunk példát. Japánban tehát ahhoz hasonló jelenség játszódik le, mint ami az Egyesült Államokban a Nagy-tavak környezetében is időről időre jelentős hókáoszt okoz, de itt még nagyobb léptékben.

De mi lesz itthon?

Ehhez képest mi várható nálunk? Hamarosan vége a meteorológiai télnek, és úgy tűnik, az utolsó felvonás végére még tartogat egy kis izgalmat számunkra az időjárás. Szombaton markáns hidegfront érkezik, érzékelhető lehűléssel és csapadékkal, ennek pedig napokig tartó hatása lesz. Nagy az esélye, hogy az ország déli harmadán, felén utoléri majd a sarkvidéki hideg a front csapadékát, aminek köszönhetően halmazállapotváltás következhet be azokon a tájakon. Szombaton erre egyébként még azért csak mérsékelt az esély, de vasárnap, amikor a front megtorpan és szinte visszafordul, a déli megyékben akár látványos havazás is kialakulhat. A talaj persze most már sokat melegedett, ezért a hó megmaradása síkvidéken legalábbis nagyon kérdéses, de így is okozhat nehézségeket. 

A havazás mennyisége és kiterjedése az úgynevezett lefűződő légörvény miatt még kérdéses, de érdemes úgy készülni, hogy találkozhatunk még téli útviszonyokkal. 

A hideg és csapadékos idő hétfőn véget ér, lassú melegedés kezdődik, így március első napjai már valamivel barátságosabb időt tartogatnak, de az elmúlt jó néhány év tapasztalatai alapján még azért ne tegyük messzire a télikabátot, és a téligumi cseréje sem annyira sürgető. Ahhoz pedig egyáltalán nem kell jóstehetség, hogy kijelentsük, a fentebb felsorolt őrületes rekordok közelébe biztosan nem kerülünk.

Nyitókép: Az Aomorit és a Towada-tavat ősszekötő út 2022. március 29-én. Fotó: Kyodo News via Getty Images