Olyan ciklonjárás lesz a héten felettünk, hogy semmi nem marad szárazon

Mediterrán ciklonok és úgynevezett peremhullámok sorozata veszi célba Közép-Európát a következő egy hét során. A hétfő mondhatni még csak a bemelegítés, ennél szebb időre viszont nem igen számíthatunk a napokban. Több-kevesebb csapadék gyakorlatilag minden nap várható az országban, és már szándékosan nem csak esőt írunk. 

A friss adatok alapján kedden, csütörtökön, majd pénteken vagy szombaton – ebben még nagy a bizonytalanság – eshet kiadós mennyiség, ami azt eredményezi, hogy ha most kitennénk a kertbe egy hagyományos felmosóvödröt, az egy hét múlva már szinte teljesen megtelne. Persze a földek és kisebb vízfolyások is így tesznek majd – mármint megtelnek, nem pedig vödröt pakolgatnak –, ezért ha áradásra nem is, de pocsolyákra és sárra mindenképp számíthatunk, ha letérnénk az aszfaltozott útról. 

A nagy csapadék azonban semmiképp sem azt jelenti, hogy mindig, mindenhol esik majd. Több hullámban érkezik az égi áldás, ami egyszer az ország egyik, másszor a másik részét érinti. 

Ennél viszont konkrétabb kijelentéseket is lehet tenni, mégpedig az esetleges havazással kapcsolatban. A hideg ezúttal nyugat felől érkezik, így nagyobb eséllyel a hegyekben és a Dunántúlon lehet halmazállapot-váltás. Országos, kiadós és az évszakhoz hű havazásra tehát egyelőre nem fogadnánk nagy összegben, mert a hőmérséklet még nem süllyed tartósan és sok helyen mélyre, sőt, csak a hét utolsó napjaiban közelíthetjük meg a 30 éves átlagot. Komolyan vehető esélye annak, hogy nagy területen kifehéredjen a táj, csak a hétvégén van, de több napos időtávon mediterrán ciklonok esetében ennél több részletet egyelőre nincs értelme mondani, ennek okáról itt írtunk korábban.

Az első látásra cseppet sem vonzó időjárási helyzetre pontos leírás van a szakmában: zonálisból meridionálisba fordul az áramlás. Eddig úgynevezett zonális áramlás jellemezte a kontinens időjárását, ez azonban most kicsit módosul, és

ezentúl a légtömegek nem nyugat felől, az Atlanti-óceánról érkeznek, hanem a közelebbi Földközi-tengerről. 

A zonális áramlás egyébként egy végtelenül egyszerű jelenségre utal. Közismert, hogy a nyugati szelek övében lakunk, tehát a levegő nagy általánosságban nyugatról kelet felé áramlik. Amikor távolról ránézünk a meteorológiai térképekre, és azt látjuk, hogy a frontok nyugat-keleti irányban, viszonylag gyorsan követik egymást, akkor zonalitásról beszélünk, mert ilyenkor a légtömegek a saját zónájukban, övezetükben, éghajlati övükben maradnak. Amikor viszont az áramlás inkább észak-déli irányúvá válik, nagy hullámzások jelennek meg, akkor meridionalitást emlegetnek az előrejelzők, hiszen ilyenkor a légtömegek közelítőleg a meridiánok, azaz a délkörök mentén mozognak. 

A kétféle áramlási rendszerhez merőben más időjárás kapcsolódik, ami télen válhat igazán látványossá. Míg zonális áramlási viszonyok közepette Magyarországon szinte kizárt a klasszikus téli idő, addig meridionális áramlás esetén megnő a komolyabb hidegbetörések esélye is. Most feltehetőleg épp a két rendszer közötti átmenetet látjuk, azonban a téli fordulat most még csak az Alpokat éri el. Mi a több szempontból is sokkal pechesebb keveredési zónában leszünk – ez az a térség, ahol a hideg és a meleg légtömegek találkoznak, ahol a ciklonok kialakulnak és ez az a régió, ahol a pontos előrejelzés időtartama a néhány napról időnként a néhány órára csökken. 

A keveredési zónában könnyen lehet, hogy Budán már havazik, miközben Pesten még esik az eső, a Bakonyban viharos szél fúj, miközben a Kiskunságban meg se mozdul a levegő, egyszóval néhány 10 kilométeres utazás során gyökeresen eltérő időjárási viszonyokat tapasztalhatunk meg. 

Szumma szummárum, agrár szemmel örülhetünk az esőnek, hóimádó szemmel örülhetünk annak a halovány esélynek, ami felvillan a prognózisban, de előrejelző szemünk inkább sír, mert szinte borítékolható, hogy lesznek tér- és időbeli elcsúszások a várakozásokhoz képest.

Ilyen kilátások mellett talán értelmetlennek tűnik feltenni a kérdést, mi vár ránk az igencsak nedves hét után, de a látszat csal. Azt valóban nehéz most megmondani, hogy 3 nap múlva egy adott településen egy adott időpontban hány milliméter csapadék várható, de a nagy trend hosszabb távon gyakran könnyebben meghatározható, és így van ez most is. Egy ilyen hét után nem is kell hozzá nagy tehetség, hogy előrejelezzük: ilyen sok eső már nem várható. 

A hónap hátralévő része a mostaninál mindenképp szárazabbnak ígérkezik, azonban a hőmérséklet terén még ennél is markánsabb kijelentéseket tehetünk. Igazán dermesztő idő hazánkban jellemzően a Szibéria felől érkező fagyos légtömegek beáramlása esetén alakul ki, ennek viszont most semmi nyomát nem látjuk. Nyugat- és Észak-Európába is visszatérhet a nagy meleg, és bár nálunk szerencsére erre most csekélyebb az esély, de örülhetünk, ha legalább az átlag közelébe csökken a hőmérséklet, ami ilyenkor kevéssel fagypont feletti nappali és az alatti éjszakai értékeket jelentene. Úgy tűnik, ez most a maximum, amit kihozhat magából a január.

Nyitókép: Belvizes legelő Kaba határában 2022. december 19-én. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt