Vers mindenhol, mindenkinek

Alig esett le valakinek a reggeli veszprémi járaton, hogy mit is akarnak az emberek, akik jólöltözöttek, zenélnek, szavalnak, és nem gyűjtenek aprót. A színészek a Költészet Napját ünnepelték a helyi 4-es buszon.

„Nagyon szívmelengető ez a műsor.”

„Sarokban egy fiatalembernek, Ady-t mondtam.

- Hatás?
- Azt majd később kellene megkérdezni tőle, de hogy fogta, és vette az adást, az biztos” – mondta Pitti Katalin operaénekes.

Az előadást a buszpályaudvaron folytatták, a színészek ott is megkapták a közönség jutalmát.

Budapesten délben kezdődött a közös szavalás. Több mint hatszáz ferencvárosi diák mondta együtt József Attila Kertész leszek című versét.

„Annyian annyiszor temettek műfajt, legyen az Guttenberg-galaxis, opera, élő eleven színház. Azt gondolom, képernyőről nem lehet olvasni könyvet, ahhoz illatos papír kell. Lapozás, és meghúzódni egy csendes sarokban” – mondta Helyey László színész.

„Izgalmasak a könyvek és jól el lehet velük szórakozni. Ha olvasol, megszűnsz ebben az univerzumban létezni. Ha a jövőről olvasol, jövőbe mész, ha jelenben, akkor sem itt vagy, és ha a múltba, akkor meg régi időkben.”

Két furulyával egyszerre – a Hoppart társulat kocsmákat és éttermeket járt végig a belvárosban, hogy hétköznapivá tegyék a költészetet. A fiatal színészek szerint az a probléma, hogy az emberek az iskola után már alig találkoznak az irodalommal.

„Kata mondott egy verset, és egy idős néni elpityeredett. Nagyon helyesek, nagyon jól reagáltak ezekre” – mondta Kis Diána Magdolna, a Hoppart egyesület színésze.

József Attila a Gát utca 3. szám alatti épületben született, 1905. április 11-én. Ezért ünnepeltük idén már 37. alkalommal a Költészet Napját.