Libakergetés és lakoma szerte az országban

Libabarát libakergetés gyerekeknek Orosházán. Állatok helyett bábokat hajtottak maguk előtt, pár méterrel arrébb pedig óriástársassal játszottak.

- „Milyen állat doktor Bubo?”
- Bagoly.

„A bot arra van, hogy tereljük a libát, nem csépeljük.”

Ópusztaszeren már nem voltak statiszták, ott igazi libák álltak rajthoz. Egyiknek sem esett baja. Gyorsabb voltak, mint a libapásztorok.

„Nehéz volt kergetni a libákat, de jó volt és mulatságos” – mondta egy kislány.

Százötven kilométerrel északra, a szentendrei skanzenben is felelevenítették a több évszázados hagyományt. Márton napján, vagyis november 11-én a betakarítás végét ünnepelték. Régen a földeken dolgozó béresek ilyenkor kapták meg évi járandóságukat, amihez gyakran egy hízott liba is járt.

A liba aztán gyorsan lábosba került. Húsából leves és sólet is készült.

Pár házzal arrébb népviseletbe öltözött asszonyok mutatták meg a gyerekeknek, hogyan töltötték fel annak idején a párnákat. Libatollat téptek.

„Az a hír járta, hogy egy lánynak kilenc párnát kellett megtömnie, hát ahhoz nagyon sok libát le kellett vágni” – mondta egy résztvevő.

A Mezőgazdasági Múzeumban a libatoll egy másik fontos tulajdonságát is megmutatták. Az ott rendezett Márton napi mulatságon hagyományos játszóház és kirakodóvásár is volt. Úgy, ahogy a középkorban.

„Azokban a falvakban, ahol a templom védőszentje Szent Márton volt, ilyenkor tartották a legnagyobb vásárt, vagy búcsújárásokat szerveztek erre a napra” –mondta Huth Anna, a Mezőgazdasági Múzeum programszervezője.

Aki ma sem jutott libához, holnap még megteheti. Több helyen vasárnap délutánig tartanak az ünnepségek.