Bújjon Ön is Széchenyi bőrébe!
2010. november 12. 14:39
A Nemzeti Múzeum Széchenyi világai című kiállításának látogatói felpróbálhatják a kiállításhoz készített reformkori ruharekonstrukciókat.
A minap miközben a metróra vártam figyeltem az emberek öltözékét. Volt időm, mert éppen kimaradt egy járat. Ha a föld alatt élnék, és nem tudnám, hogy odafönt éppen milyen évszak van, a kabátokból és a ruhák színéből mégis rájönnék, hogy beköszöntött az ősz, és közeleg a tél. Fekete, feketébb és még feketébb, középhosszú és hosszú kabátok. Szürke szoknyák és sötét farmerek. A pulcsik se túl vidám színűek. Igaz, néha úgy érzem, hogy a tömegközlekedésen - és főleg a metróban - kötelező a lehangoltság és rosszkedv, vagy legalábbis ilyen arcot illik vágni. Mindegy, ebbe most nem megyek bele.
Szóval a ruha jellemzi az embert és a hangulatát is tükrözi. Ezek szerint a 2000-es évek eleje, főleg ősszel és télen, mindenképpen a nehéz anyagi és társadalmi helyzetről árulkodik. Nincs kedve az embereknek színes, különleges ruhát hordani. Talán még azért is csak piszkálná őket a környezetük. Akkor meg minek.
De nem volt ez mindig így. A nemzeti törekvések hangsúlyozására a reformkorban, majd a kiegyezés előtt újra föltámad a nemzeti ízlés. Megint előkerül és egészen új értelmet nyer a dolmányt, igaz akkor is sötét posztóból, viszont merészen újraszabva. Ez lesz az atilla. A korszak emblematikus figurája, gróf Szécenyi István a XIX. század elejének nem csak politikai példaképe volt. A férfiak hozzá és a pályatársaihoz akartak hasonlítani külsőleg is. A gróf világlátott emberként kifejezetten szerette a divatot. Egyébként a magyar divat történetét éppen a reformkortól datálják szakemberek.
Szóval a ruha jellemzi az embert és a hangulatát is tükrözi. Ezek szerint a 2000-es évek eleje, főleg ősszel és télen, mindenképpen a nehéz anyagi és társadalmi helyzetről árulkodik. Nincs kedve az embereknek színes, különleges ruhát hordani. Talán még azért is csak piszkálná őket a környezetük. Akkor meg minek.
De nem volt ez mindig így. A nemzeti törekvések hangsúlyozására a reformkorban, majd a kiegyezés előtt újra föltámad a nemzeti ízlés. Megint előkerül és egészen új értelmet nyer a dolmányt, igaz akkor is sötét posztóból, viszont merészen újraszabva. Ez lesz az atilla. A korszak emblematikus figurája, gróf Szécenyi István a XIX. század elejének nem csak politikai példaképe volt. A férfiak hozzá és a pályatársaihoz akartak hasonlítani külsőleg is. A gróf világlátott emberként kifejezetten szerette a divatot. Egyébként a magyar divat történetét éppen a reformkortól datálják szakemberek.
A gróf különleges ruhái a Nemzeti Múzeumban vannak. Az október 8-án megnyílt Széchenyi világai című kiállítás számos érdekessége között kiemelkedőek azok a ruharekonstrukciók és felújított viseletek, melyeket a textilrestaurátorok álmodnak újjá, keltenek életre.
November 16-án arra is lehetőség nyílik, amire eddig nem volt példa. A múzeumlátogatók a színfalak mögé léphetnek. Olyan termekben is kalandozhatnak, ahol eddig soha. Egy kellemes bemutató és beszélgetés keretében közelről ismerhetik meg a Széchenyi István gróf által is viselt jellegzetes ruhaköltemények helyreállításának történeteit a restaurátorok asztalánál, és fel is próbálhatják a kiállításhoz készített rekonstrukciókat.
Kövess minket, és értesülj a friss hírekről a Facebookon is!
Követem