Szabadulás a föld gyomrából

Üdvrivalgás szólt az elsőként felhozott Florencio Avalosnak. Kisfia sírva fakadt, amikor meglátta apját. A 31 éves vájár mosolyogva napszemüvegben érkezett a felszínre, hiszen több mint két hónapot töltött sötétségben a föld alatt. Hosszú percekig ölelte feleségét és gyermekét. Ezután orvosi vizsgálatra vitték.

A mentőakció kezdete előtt két próbát is tartottak a hamvaiból újjászülető Főnix-madárról elnevezett mentőkapszulával, majd leeresztettek egy bányamentőt, hogy segítsen. A csaknem három méter magas kabinban 15-20 percig utaznak. A szerkezetben sűrített levegőt tartalmazó tartály biztosítja az oxigént. Van beépített mikrofon is, így az utas ezalatt is kapcsolatban maradhat a külvilággal.

Sziréna és újabb tapsvihar jelezte, hogy a földalatti csapat mókamestere is megérkezett. Mario Sepulveda ezúttal sem hazudtolta meg magát. Aranyrögöket osztogatott a felszínen levőknek, örömében ugrabugrált és megénekeltette a vájárokra váró tömeget.

„Nagyon köszönöm, mindazt a szépet, amit tettek értünk. Boldog vagyok, meghatódtam. Most, hogy újra itt fenn vagyok, eltemetem az elmúlt 40 évet, és most, hogy újra felébredtem sokkal többet élek majd” - mondta a mókamester később már családja körében.

Napközben egymás után hozták ki a többieket. Köztük az egyetlen bolíviai bányászt, aki mindössze öt napja dolgozott a bányában, amikor a szerencsétlenség történt, és akiért országa elnöke is Chilébe utazott. Aztán jött a legfiatalabb, mindössze 19 éves bányász, nem sokkal később pedig a legidősebb 63 éves vájár, aki 12 éves kora óta dolgozott a föld alatt.

Felhozták már Claudio Yanezt is, akit menyasszonya várt. A nő korábban kikosarazta a férfit, de a föld alá megüzente, hogy mégis hozzámegy. Megláthatta már gyermekét az a vájár is, akinek Esperanza, vagyis remény nevű kislánya azalatt született, amíg ő a föld alatt volt, és születését csak videón láthatta.

Az omlás után napokig halottnak hitték a bányászokat. Ők azonban beosztották maradék élelmüket, vizüket és berendezkedtek arra, hogy sokáig a föld alatt kell élniük. Közben egy szélesebb járaton élelmet, gyógyszert, sőt még TV-t is küldtek nekik.

Augusztus 7-én, két nappal az első omlás után ismét megmozdult a föld - ekkor leállították a mentést, úgy tűnt a bányászok odavesztek. De a mentőalakulatok mégsem adták fel. Próbajáratokat fúrtak, és hallgatóztak, hátha meghallják őket.

17 nappal később, augusztus 22-én üzenet érkezett a mélyből. „Mind a 33-an jól vagyunk” - írták a bányászok, a levelet az egyik próbafurat fúrófejére erősítették. Ekkor derült ki, hogy egy 633 méter mélyen levő üregben húzták meg magukat. Akkor már több mint két hete bírták a maradék élelmükkel. Egy-egy kanálnyi halkonzerv és némi víz volt a napi fejadag.

Ettől kezdve három, köldökzsinórnak nevezett járaton, a galambnak hívott kapszulákban kapták az élelmet, de küldtek nekik ruhát és kamerát is. Így az egész világ láthatta, hogyan élnek a föld alatt és beszélhettek a családtagjaikkal is. A pszichológusok tanácsára azonban ekkor még senki sem mondhatta meg nekik, hogy akár karácsonyig is eltarthat, mire kimentik őket. Hogy könnyebben túléljék a lent töltött napokat, napi rutint vezettek be, szimulálták az éjszakák és nappalok váltakozását.

Az első fúrószerkezet augusztus 30-án indult feléjük. Ekkor már tudták, hogy hónapokig lehetnek a föld alatt. És erre is rendezkedtek be. A napi rutin mellett még szórakoztak is: megnéztek egy focimeccset. A bánya egyébként magyar származású tulajdonosai csak szeptember elején kértek bocsánatot a szerencsétlenül járt férfiaktól.

Néhány nappal később útnak indult két másik fúró is. Ezek egyike, amelyet ma már csak csodagépnek neveznek, két hét alatt elérte a bányászokat. Újabb körülbelül két hét után pedig sikerült a járatot olyan szélesre fúrni, hogy kiférjenek bányászok és elkezdődhessen a mentés.