Diákszálló a Führer nyaralójából

Kísértetváros a Balti-tenger partján

Rügen igazi turistaközpont: tele panziókkal, szállodákkal, éttermekkel, kirándulóhelyekkel és strandokkal. A Balti-tengeren fekvő sziget népszerű a németek körében: az egyre növekvő forgalom miatt 2007-ben adták át az új, többsávos hidat, amely Rügent a szárazfölddel, Starlsund városával köti össze. Ez a környék a német kancellár, Angela Merkel választókerülete is.

A szigetnek van mégis egy pontja, amelyről nem szívesen beszélnek: Prora. Pedig a hely képeslapra kívánkozik a homokos strandjával, a tengerrel, és a fenyőfákkal. Prorát ugyanis Adolf Hitler találta ki. Hatalmas üdülőközpontot terveztetett a partra. Egyszerre 20 ezer (árja) munkás pihenhetett volna itt, viszonylag olcsón. A Harmadik Birodalomban a náci párt egyik propagandaszervezete volt a Kraft durch Freude (KdF), amely magyarul annyit tesz, hogy örömben az erő. A KdF kirándulásokat, üdüléseket is szervezett, de a bogárhátú Volkswagen alapjai is a KdF-hez köthetőek. A gigantikus üdülő alapkövét 1936-ban tették le. Először a mérnököknek, családtagjaiknak, majd az építésen dolgozó munkásoknak készültek el az otthonai.

Nyolc, egyenként 500 méter hosszú, öt emeletes épületet húztak föl rekordgyorsasággal a tengerparton. Nyolc építési nagyvállalat dolgozott a szálláshelyeken. Minden szoba a tengerre nézett. Igaz, erkély vagy terasz egyikhez sem tartozott. A szobák kicsik és spártaiak voltak. Két és fél méter szélesek és nem egész öt méter hosszúak. Két vaságy, egy asztal és szék, valamint egy mosdó fért el benne. Minden emeleten közös vécé és fürdő volt.

A cél persze nem csak a munkások pihentetése lett volna, hanem ideológiai nevelése is. A szálláshelyek között étkező- és pihenőcsarnokokat terveztek. Ám ezek sosem készültek el. Az eredeti tervek szerint a pihenőcsarnokokban hűvös időben lehetett volna barnulni: a nyugágyak fölé ugyanis kvarclámpákat terveztek. Szolárium-termek több ezer vendégnek. Így a kora tavasszal, vagy rossz, esős időszakot „kifogó” üdülők is lebarnulva érhettek volna haza.

Mozit, közösségi termet és egy hatalmas felvonulási teret is terveztek az építészek Prorára. Hitler azt is elrendelte, hogy úgy építsék meg az üdülőt, hogy háború esetén kórháznak is használni lehessen. A szálláshelyek 1939-re már álltak - és akkor kitört a háború, emiatt pedig leállították az építkezést. Lengyel hadifoglyok fejezték be a lakóépületek egy részét, hogy be lehessen költözni. Az üdülő több ezer kibombázott menekültet fogadott be.

A háború után a Vörös Hadsereg használta az épületeket, összesen ötöt. Az üdülő északi részén ugyanis két blokk félkész állapotban volt, egy épület, délen pedig a háborúban megsérült. A területet teljesen elzárták a civilek elől.

Az ’50-es években az NDK hadserege kapta meg az épületeket. Az egykori náci üdülőben jelenleg egy apró múzeum is működik. Fotókon látható, hogy milyen terveket készítettek a nácik. Jasmine, a múzeum egyetemista munkatársa elmondta, hogy amikor az NDK hadserege megkapta a területet, az épületeket átalakították.

„Eredetileg egy szobához egy ablak tartozott. Nagyon kicsik voltak a helyiségek. A falak pedig nagyon vékonyak. Ezen változtattak, hogy kényelmesebb és jobban szigetelt legyen a szoba. A falakat kiütötték. Egy szobához pedig már két ablak tartozott.”Hátizsákos szálloda

A német újraegyesítés után kiürítették a laktanyának használt épületeket. Hosszú évtizedek után ekkor lehetett először meglátogatni a környéket. A proraiak sokáig nem tudtak mit kezdeni az épületekkel. Tavaly döntött arról a helyi önkormányzat, hogy mégiscsak értékesíteni kellene a területet. Eredetileg mind a nyolc épületet egyszerre szerették volna eladni. Ám ilyen befektető nem jelentkezett.

„Idén megkezdik az újjáépítési munkálatokat ebben az épületben, ahol a múzeum is van”- meséli Jasmine. „Két év múlva nyit a diákszálló. Mi maradhatunk az épületben és folytatjuk a munkánkat.”

Jasmine azt is elmesélte, hogy az NDK időkben, amikor a hadseregé volt a terület, kialakítottak egy üdülőszárnyat. A tisztek családtagjai jöhettek nyaralni ide.

A prorai monstrumokba nem lehet bemenni. Lezárták őket. A földszint és az első emelet ablakait bedeszkázták. Igaz, látszik, hogy régebben többen is bejutottak az épületekbe: erről tanúskodnak a kitört ablakok és a rengeteg grafiti. Az elmúlt húsz évben nem sokat törődtek a környékkel: sok helyen gaz verte föl a betonutat, csenevész fák nőttek ki az ablakok alatt. Az épület tövében tábla figyelmeztet arra, hogy lehulló vakolat és üvegcserepek miatt életveszélyes ott tartózkodni.

A közeli vasúti megállótól semmilyen tábla nem jelzi a helyet. Egy helyen annyit látni csak, hogy „Strand C 100 m.” A parkolóért azonban fizetni kell. Meleg időben a helyiek szívesen jönnek ki napozni a homokos partra is.