A válság pozitív hatása: javul a levegő

A bezárás oka egyszerű: a globális gazdasági válság, ami miatt voltaképp már tavaly novemberben leállították a termelést az üzemben. A változás pedig már néhány hónap után szembetűnő: a helyiek egybehangzóan állítják, hogy nem látták még ilyen tisztának a vizet és nem érezték ennyire frissnek a levegőt.

Ipar helyett turizmus

Ám nem mindenki örül egyformán: a gyár bezárása azt is jelenti, hogy 2300 ember állás nélkül maradt Bajkalszk városában. Igaz, másoknak viszont több munkájuk lett: az idegenforgalommal foglalkozó helyiek a turisták számának ugrásszerű növekedéséről számolnak be. A környező hegyeket síelők és snowboardozók lepték el, ami a szakemberek szerint azt mutatja, hogy a korábban ipari telepként ismert tópart jó eséllyel alakítható át turistaparadicsommá.

Látogatók ugyan eddig is voltak a tónál, ám legtöbbjüket nem kárpótolta a természet csodálatos látványa az egész környéket ellepő, leginkább rothadt káposztára emlékeztető szagokért. A papírgyár ugyanis a hatvanas évek óta folyamatosan juttatta a levegőbe a fenolt, a különféle kloridokat és más vegyi agyagokat, míg a tóba napi 140 ezer tonna ipari vizet szivattyúztak.

A kitartó szennyezésnek meg is lett a hatása: nagy kiterjedésű holt terület keletkezett a tó mentén, ahol már-már visszafordíthatatlan károk érték a természetet - egyebek mellett szinte a kihalás szélére sodródott a csak itt honos bajkáli fóka. A környezetvédők már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy a Bajkál-tó egyedülálló növény- és állatvilágának eltűnése az egész bolygó számára veszteséget jelentene, ám süket fülekre találtak. Ami azonban az aktivistáknak nem sikerült, megtette a gazdasági válság.

Nincs ez másként Kínában sem. A Gyöngy-folyó torkolatában ősz óta több mint kétezer kis, ám annál szennyezőbb üzem zárta be veszteségei miatt a kapuit. De nincsenek jobb helyzetben a még működő vállalkozások sem, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de visszafogni kényszerültek termelésüket. A hatás természetesen itt sem maradt el: a légszennyezettség nagy mértékben visszaesett a térségben.

Ám mégsem felhőtlen a környezetvédők boldogsága: mint mondják, a gazdasági helyzet stabilizálódásával a gyártulajdonosok várhatóan a környezetvédelmi előírások lazításáért (de legalábbis a további szigorítás elhalasztásáért) lobbiznak majd a pekingi kormánynál, azzal érvelve, hogy Kína versenyképességének megőrzéséhez előbb a munkahelyeket kell védeni, és csak aztán a természetet. Azaz egyelőre nem szeretnének a korszerűbb ipari technológiák alkalmazásába fektetni.

Kvótahelyzet Európában

De nem csak Ázsiában, hanem a nyugati világban is környezeti változásokat hozott a gazdasági recesszió. A gyárbezárások és a visszaeső termelés következtében az előrejelzések szerint idén mintegy százmillió tonnával csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása Európában, és nagyjából ugyanennyivel az Egyesült Államokban. (Összehasonlításképp: Magyarország a 2008 és 2012 közötti időszakra évi legfeljebb 113 millió tonna széndioxid kibocsátását vállalta a kiotói egyezmény aláírásakor.)

Több uniós tagország már most jelezte, hogy a gazdasági visszaesés miatt kevesebb gáz került tőlük a légkörbe. Ez jó hír, de nem eléggé: amit ugyanis nyerünk a réven, elveszítjük a vámon: a visszaeső termelés miatt mindenkinek feleslege alakul ki a kereskedésre alkalmas széndioxid-kvóták terén, ami piacra kerülve túlkínálatot okoz.

A kvóták valójában szennyezési egységeket takarnak, azaz annak mértékét mutatják, hogy egyes országok (és ezen keresztül egyes cégek) évente mennyi széndioxidot juttathatnak a levegőbe. Ha az előírtnál kevesebbet juttatnak, akkor a fennmaradó részt eladhatják, míg ha többet, akkor vásárolni kényszerülnek. Mivel azonban jelenleg túlkínálat van a piacon, a szén-dioxid ára zuhanórepülésbe kezdett. Ha pedig olcsón lehet kvótához jutni, akkor a gazdasági szereplők nem lesznek érdekeltek a klímavédelemben.

A kvótákkal egyébként Magyarország igen jól áll: mivel a kiotói vállalásunkat többszörösen túlteljesítjük, a felesleget eladhatjuk. Mármint ha találunk rá vevőt. Eddig Belgium és Spanyolország vásárolt tőlünk széndioxid-kvótát, kérdéses azonban, hogy ipari termelésük csökkenésével továbbra is szükségük lesz-e rá, azaz a jövőben is üzleti partnereink maradnak-e.


Stratégiai célok

Bárhogy is alakul, a recesszióra nem lehet hosszú távú környezetvédelmi stratégiaként tekinteni, ez nyilvánvaló. A kérdés most az, hogy a gazdasági stabilizálódás után hogyan tudjuk fenntartani a környezeti szennyezés jelenlegi, némiképp visszaesett mértékét, és miként tudjuk azt tovább csökkenteni.

Ennek pedig kulcsfontosságú motívuma lesz, hogy a továbbra is működő (vagy újra munkába álló) gyárak hogyan viszonyulnak majd a természethez, illetve hogy az egyes országok kormányai fellépnek-e a szennyező üzemekkel szemben.

Forrás: Newsweek