Az AIG bónuszbotrány és a magyar gyakorlat

Az ügy az egész világon felkeltette a sajtó, majd a közvélemény érdeklődését is. Maga Barack Obama amerikai elnök is „gyalázatnak” minősítette a bónuszok kifizetését és utasította pénzügyminiszterét, hogy „minden törvényes eszközt felhasználva” érje el, hogy ezeket a pénzeket az AIG vezetői visszafizessék.

Noha mostanra úgy tűnik, ezt végül megteszik, a dolog egyáltalán nem volt egyszerű. Az érintettek arra hivatkoztak, hogy a bónuszok a szerződésükben egyértelműen szerepelnek, és ezek a szerződések még az előtt születtek, hogy az amerikai állam többségi tulajdont szerzett volna a társaságnál. Ezt ugyanis a 180 milliárd „odairányításával” szerezte csak meg.

Az amerikai és a magyar gazdaságot egyaránt jól ismerő szakértők szerint a washingtoni vezetés akkor hibázott, amikor többségbe kerülvén vagy nem bocsátotta el az egész „csődös” vezetőséget, vagy nem kötött velük új szerződést, új feltételekkel, esetleg azt külön kikötve, hogy az állami – tulajdonképpen adófizetői – milliárdokból nem szabad prémiumokat, bónuszokat fizetni.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) szóvivője úgy fogalmazott, hogy hasonló helyzet Magyarországon még nem fordult elő. Egy olyan helyzetben, mint az amerikai eset minden bizonnyal a kormánynak kell döntenie a közpénzek ilyen célú felhasználásáról. Száraz Gábor elmondta, hogy az MNV gyakorlatában már előfordult olyan, hogy „tulajdonosi kölcsön” juttatásáról kellett dönteni, állami vállalatok esetében. Ilyenkor, mondta a szóvivő, az a gyakorlat, hogy az MNV pontosan, célzottan meghatározza, hogy mire lehet felhasználni az ilyen kölcsönöket. És ilyenkor természetesen nem szerepel a felhasználási lehetőségek között a prémiumok kifizetése.

Magyarországon egyébként a Munka Törvénykönyve az irányadó a munkaszerződések módosításakor, bár a csőd kivételes helyzetnek számít. Ez utóbbi esetben a kinevezett csődbiztos dolga és felelőssége meghatározni azt, hogy a felszámolás során keletkező értékeket mire lehet vagy mire nem szabad fordítani.

Magyarországon nem volt még olyan eset, ami párhuzamba állítható lenne az AIG helyzetével.

Szakértők egyébként arra is felhívták a figyelmet – nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban és Németországban is –, hogy az AIG „államosításakor” elmaradt annak újratárgyalása, hogy milyen célfeladatok teljesülése esetén lehessen bónuszt fizetni. Ezért volt az, hogy az amerikai állam, 80 százalékos tulajdonosi részesedése ellenére, csak nagyon nehezen tudja keresztülvinni akaratát az AIG vezetőivel és jogászaival szemben. Abban pedig többé-kevésbé minden szakértő egyetért, hogy tisztán jogilag az AIG vezetőinek valószínűleg igazuk van, azonban erkölcsileg semmiképpen sem.