Egységkormány rivális kormányfője

Tsvangirai-t egyébként pártján belül éles bírálatok érték, amiért hajlandó volt egységkormányt alakítani évtizedes politikai ellenfelével. A megállapodás dél-afrikai segítséggel jött létre.

Ki is ez az új kormányfő?

Az 57. születésnapját éppen egy hónap múlva ünneplő Morgan Tsvangirai Zimbabwe függetlenné válásakor még ahhoz a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) nevű párt tagja volt, amelynek vezetője, Robert Mugabe lett 1980-ban az ország első miniszterelnöke. Tsvangirai az utóbbi években azt hangoztatta, hogy már akkor bírált bizonyos dolgokat a párt tevékenységében, különösen azt, ahogyan a ZANU néhány év múlva véresen leszámolt az addig "felszabadító fegyvertársként" számon tartott ZAPU (Zimbabwei Afrikai Népi Unió) vezetésével, majd 1987-ben magába is olvasztotta a pártot és ezóta ZANU-PF (Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front) néven működik.

Tsvangirai egy kilencgyermekes ács legidősebb fiaként először egy bányában dolgozott, majd a függetlenné válás után szakszervezeti vezető lett. Mugabe pártjában is gyorsan a vezetőségi tagok közé emelkedett, de a kilencvenes években már egyre nyíltabban szembehelyezkedett a Mugabe által kiépített egyeduralommal.

A szakszervezeti vezető 1999-ben saját pártot alapított, Mozgalom a Demokratikus Változtatásért (MDC) néven, és 2002-ben már erős ellenjelöltként indult az 1988 óta már államfőként regnáló Mugabéval szemben az elnökválasztáson. Előtte egyébként már letartóztatták és "a hatalom erőszakos megdöntésére való felhívással" vádolták, de a bíróság végül felmentette.

A 2002-es választáson Mugabe 56, Tsvangirai 42 százalékot szerzett - a hivatalos adatok szerint. Az MDC ugyanis már ekkor csalást emlegetett és "fantomszavazók százezreiről" beszélt. Válaszul Tsvangirai 2003-ban megint börtönben találta magát egy időre, de megint felmentették.

A 2008-as választásnak már egyértelműen esélyesként futott neki Tsvangiarai és ellenzéki pártja. A parlamentben a ZANU-PF el is veszítette abszolút többségét (1980 óta először), viszont az elnökválasztás hivatalos végeredménye szerint Tsvangirai "csak" 48 százalék szavazatot kapott Mugabe 43 százalékával szemben, vagyis - az egy hónapig szavazatokat számláló hivatalos állami bizottság szerint - nem kapta meg az abszolút többséget, ezért második fordulót kellett tartani.

Tsvangirai és hívei megint csalással vádolták meg Mugabét, mire a pártvezetőt egy időre megint letartóztatták, összeverték, pártjának irodáit feldúlták, sok aktivistájukat pedig állítólag meggyilkolták. Tsvangirai a "megfélemlítés légkörére" hivatkozva ezért visszalépett a második fordulótól, amit így Mugabe természetesen nagy fölénnyel megnyert.

A politikai feszültségek és a nemzetközi nyomás hatására azonban Mugabe kénytelen volt beleegyezni abba, hogy "nemzeti egységkormányt" alakítsanak és Tsvangirai legyen a miniszterelnök. Az egyeztetések szeptember óta tartottak, egészen mostanáig.

Minden szempontból nehéz örökség

Tsvangirai egy romokban heverő gazdaságot örökölt elődjétől - Robert Mugabétól. Az eddigi elnök-kormányfő ugyanis fokozatosan olyan helyzetbe manőverezte magát és országát, amelyből még nemzetközi segítséggel is nehéz lesz kijönni. Zimbabwe azonban jelenleg éppen hogy nemzetközi gazdasági szankcióktól szenved, Mugabe önkényes és populista politikája miatt.

A gazdasági bajokat és emberijogi hiányokat pedig csak tetézi az a szörnyű kolerajárvány, ami december óta tombol az afrikai országban. A hivatalos jelentések "néhány száz" halálos áldozatról szólnak, a független szakértők szerint viszont már több mint 70 ezer ember betegedett meg és a halottak száma is meghaladja a 3500-at.