Jeltolmács a színpadon

A mennyei város című darab történetében még nem volt szükség jeltolmácsra, az előadás szövegét kivetítették, de A katona történetében már kellett a jelelés. Ezt infokommunikációs akadálymentesítésnek nevezte el az ötletgazda.

„Számomra ez azt jelenti, hogy a szó jusson el ahhoz, akinek irányítom, akihez szeretném, hogy eljusson, és erre kell nekünk megtalálni az akadálymentesítést, találjuk meg és juttassuk el hozzájuk, mert ők befogadóak” – mondta az ötletgazda, Janik László színművész.

A nézők többségének csak a két produkció közötti rövid megnyitón tűnt fel, hogy a színpad bal szélén mutogató hölgy valójában jeltolmács.

Önfeledt játék és tánc a színpadon, átéléssel telt feszült figyelem a nézőtéren. A katona történetében a prózai részeket a hallássérültek is nagyon élvezték.

Szőke Mihály: „Még életemben soha nem voltam színházban, ez az első alkalom, és sokan mondták nekem, hogy érdemes, menj el, nézd meg, és valóban egyetértek velük, valóban érdemes volt eljönni.”

A legtöbb néző hamar megszokta a színpad szélén jelelő tolmácsot, és egyáltalán nem zavarta az előadásban.

„Szerintem erre mindenképpen szükség van, vagy mindenképpen kellene ilyen típusú előadásokat is készíteni, vagy legalább is majdnem mindegyikből egyet, hogy tényleg minél szélesebb kör meg tudja nézni” – mondta Pataki Ferenc.

A két huszadik századi mű a bűnbeesésről és elkárhozásról, a látomásról és realitásról szól. Az emberi elme ősi félelmei elevenednek meg a táncprodukciókban. Különleges zenés látomások olyan témákról, melyek végigkísérik az emberi létezésünket.