A királyok vonata Magyarországon

A vasúttörténeti park most nyíló kiállítása a múlt századot idézi. Amikor a vonat még életforma volt, az Orient–Expressz pedig egy valódi különlegesség. Patinás vagonjaival, titokzatosságával, díszeivel ma is a tegnap eleganciáját tükrözi. A park látogatói most bepillanthatnak a vonatóriás legendákkal teli, titokzatos világába, mely annakidején Agatha Christie-t is megihlette.

Augusztus 31-én, vasárnap 10.00-15.00-ig látható a Venice Simplon-Orient-Expressz étkező és hálókocsija a Magyar Vasúttörténeti Parkban. A Nyugati pályaudvarról ezen a napon nosztalgiavonat közlekedik a 204-es gőzmozdonnyal, két első osztályú kocsival és korhű ruhába öltözött személyzettel. A parkban emellett egy kiállítás nyílik a „Vonatok királya a királyok vonata”125 éves az Orient Expressz" címmel, amely bemutatja a titokzatos vonat múltját és jelenét…

A kiállításról további részletek a vasúttörténeti park oldalán!

A XIX. század elején számos vasúttársaság versengett a Nagy-Britannia és az európai szárazföld közötti közlekedés monopóliumáért. Bár közülük többen „luxusútként” hirdetették szolgáltatásaikat, a korabeli vonatok komfortszintje valójában meglehetősen szerény volt, a menetrendeket gyakran nem tartották be, és biztonsági előírások szinte egyáltalán nem léteztek.

A nagy áttörést egy amerikai vasútépítő mérnök, George Mortimer Pullman 1864-ben indított vonata jelentette, amely a legkorszerűbb technológiát egyesítette a fényűzés felsőfokával. Az Európában akkoriban közlekedő szerelvények meg sem közelítették a később tervezőjéről elnevezett kocsi kényelmét és szolgáltatásait. James Allport, a brit Midland Vasút igazgatója meghívta Pullmant, hogy tapasztalatait és szakértelmét Európában is kamatoztassa, és hamarosan létrejött a Pullman Palace Car Társaság.

Nagy-Britanniában az 1870-es években kezdtek üzemelni az első háló- és szalonkocsik. Ezek a vonatok - az angol vasút történetében először – már étkezést is biztosítottak. Villanyvilágítás először 1881-ben alkalmaztak a London - Brighton vonalon.

Röviddel ezután Pullman olyan vonatot indított, amelynek menetrendjét összehangolta a La Manche csatornát átszelő hajókéval, s ezáltal újabb akadályt hárított el az európai vasúti közlekedés útjából, mintegy hidat kovácsolva Nagy-Britannia és Európa között. Az utasok immár biztonságos körülmények között, kényelmesen tehették meg az utat Londontól Párizsig.

Néhány elvetélt kísérlet után egy fiatal belga vasútbarát, Georges Nagelmackers is elkezdett vasúti luxuskocsikat építeni, és megteremtette a Pullman által tervezett brit vasúti kocsik kontinentális megfelelőjét. A hálókocsi-társaság létrehozásához szükséges tőke megszerzése érdekében Nagelmackers rövid időre társult egy amerikai vállalkozóval, ugyanakkor családi kapcsolatai segítségével megpróbálta felkelteni a belga király, III. Leopold érdeklődését a vállalkozás iránt. A köztudottan vasútbarát, ám szintén köztudottan fösvény Leopold király nagyon csábítónak találta a lehetőséget, hogy egy luxus hálókocsi kényelmében ingyen utazhatna számtalan „hölgyismerőse” valamelyikével, így befolyása és támogatása révén Nagelmackersnek sikerült szert tenni a megfelelő kapcsolatokra.

Nagelmackers 1876-ban kivásárolta amerikai partnerét, és így 53 ún. budoárkocsi tulajdonosa lett, amelyekkel megalapította Compagnie Internationale des Wagons-Lits nevű társaságát. Korszerű hálókocsi-állománya birtokában az ambiciózus belga vállalkozó Európa más országaira is kiterjesztette tevékenységét. Több modellel is kísérletezett, mire 1881-ben üzembe helyezte az első étkezőkocsit a kontinensen. A fényűző berendezés mellett a Nagelmackers rendelésére épített különleges kocsiban széntüzelésű tűzhellyel és hűtőkamrával felszerelt konyha is volt.

A hálókocsik és az étkezőkocsik birtokában Nagelmackers végre megvalósíthatta álmát, és 1883. október 4-én az Orient Expressz első szerelvénye elindult első útjára. Az útvonal eredetileg Párizstól a Duna román szakasza mentén található Giurgiuig tartott, Bécs, Budapest és Bukarest érintésével. 1889-ben a Londonból érkező elegáns Pullman Club Train utasainak a La Manche-csatorna francia oldalán már csatlakozása volt az Orient Expresszre. A Club Train-ből lett később a London és Dover között közlekedő Golden Arrow és a Calais és Párizs között közlekedő Fleche d'Or (a név jelentése mindkét nyelven ’Arany Nyíl’).

A századforduló idején fénykorát élte a vasúti utazás. 1906-ra elkészült a világ akkori leghosszabb alagútja, a 20km hosszú Simplon-alagút, amely jelentős mértékben lerövidítette a Párizs és Velence közötti útidőt. 1921-re az Orient Expressz már meghosszabbított útvonalon, Simplon-Orient Expressz néven egészen Isztambulig közlekedett.

A legendás vonat aranykora az 1920-as és 30-as években volt. Az Orient Expressz utasnévsora olyan volt, mint egy kizárólag arisztokratákkal és híres emberekkel foglalkozó nemzetközi Ki kicsoda. A II. világháború után azonban Európa politikai és gazdasági légköre megváltozott, és ezzel az Orient Expressz szerencsecsillaga is leáldozott. Költségcsökkentő intézkedéseket vezettek be, hogy a vonat állni tudja a versenyt az egyre népszerűbb légi közlekedéssel, és az 1950-es években másodosztályú kocsikat csatoltak a szerelvényhez. Az Orient Expressz dicsősége minden erőfeszítés ellenére hanyatlásnak indult, míg 1977. májusában végleg megszüntették.

A híres vonatot egy amerikai vasútbarát vállalkozó, James B. Sherwood mentette meg a feledéstől. 1977-ben a londoni székhelyű Sea Containers Ltd elnöke Monte-Carlóban, a Sotheby’s árverésén megvásárolta az Orient Expressz két hálókocsiját, és ez adta az ötletet a legenda életre keltéséhez. Végül 35 hálókocsit, ülőkocsit és étkezőt újíttatott fel, és valóra váltotta álmát: 1982. május 25-én a Venice–Simplon–Orient Expressz elindult első útjára Londonból Velencébe.

Híres utasai között voltak:

Nelson Mandela (politikus), Gregory Peck (színész), Sidney Poitier (színész), Roman Polanski (rendező), Telly Savalas (színész), Whoopi Goldberg (színész), Sir Richard Attenborough (rendező), Paul Newman (színész), Cher (énekes), Neil Sedaka (énekes), Sir Peter Ustinov (színész), Tony Blair (Nagy-Britannia korábbi miniszterelnöke), Liza Minelli (színésznő), Jean-Michel Jarre (zeneszerző), Roger Moore (színész), Björk (énekes).


Forrás: Vasúttörténeti park