Beköltöztek a bunkerekbe

„A kódot csak én ismerem, más nem tud bejönni” – mondta Krisztin László tulajdonos.

Könnyen nyílik a bunker hatalmas vasajtaja, odabent szokatlan látvány. A szürke, üres betonfalak helyett 60 négyzetméteres garzonlakás kandallóval, konyhával, fürdőszobával. A tanya tulajdonosa kimondottan a bunker miatt vette meg azt a telket, igaz, csak tíz éve, a délszláv háború idején gondolta először, hogy beköltözik az erődbe.

„A bunker az állni fog, amíg én itt vagyok, az biztos, amíg szét nem lövik. Ez kézi munka, ebből nem lopták ki az anyagot, az biztos!” – mondta Krisztin László.

Méter vastag betonfalak, hatalmas vasajtók. Az ötvenes évek közepétől több száz hasonló betonerőd védte a déli határt egy jugoszláv támadástól tartva. Támadás nem volt, így a bunekerek is lassan eltűntek. Többségüket széttörték és elhordták építőanyagnak, ami mára megmaradt, a helyiek használják.

„Mi is a bunker miatt vettük. Miért? Mert azt gondoltuk, hogy burgonyát tárolni nagyon jó télen. Ez valamikor a háborús időben, de rajta van, ’53-ban épült, ez a bunker, ahogy én hallottam, erre az öregektől ilyen tiszti bunker volt vagy annak készült, de nem használták” – mondta Fődiné Kothencz Klára.

Pár év alatt megépítették, de soha sem használták. Hatalmas összeget, hétmilliárd forintot költött az ország az ötvenes években a déli védvonalra. Egykor volt ott élelmiszerraktár, ütegállás, de még tábori kórház is betonból. Mára, ami megmaradt, többen megvédenék, egyfajta turistacsalogatónak a tanyavilágba.