Kossuth-díj régen és ma

Loy Árpád 40 évig dolgozott a Vasműben. Ő még emlékszik a munkaversenyekre, pláne, hogy édesapja volt az egyik leghíresebb sztahanovista. Az egykori hadifogoly bányász komolyan hitte a „Termelj ma többet, mint tegnap!” szlogeneket, hiszen azt nem volt nehéz elhinni, hogy a háború utáni újjáépítés energia nélkül nem megy. Tehát minél több szén, annál gyorsabban lesz normális, igazságos, és boldog élet.

A mozgalom megállíthatatlanul burjánzott, mert Loy Árpádok máshol is voltak. Más sztahanovista hírességek is léteztek már ekkor. A komlói 15 éves Bátai Ilonka Kossuth-díjat kapott, mint habarcshordó, mert 603 százalékot teljesített kőműves brigádja.

Így rakták le 1948-ban a Kossuth-díj, mint a legrangosabb állami kitüntetés alapjait, akkor a díjjal 10 ezer forintos jutalom is járt.

A legtöbb dolgozó nem érezte álságosnak a politika gesztusait, még akkor sem, amikor azt látták, hogy az ország vezetői ugyanezekben az években egymást is kitüntetik a legrangosabb állami díjjal.

A színészeknek sem volt sok választási lehetőségük. Vagy játszottak a sokszor propagandaszagú sematikus filmekben, vagy nem játszottak. Egyáltalán. Voltak filmek, amelyek szokatlan sikert arattak a Kossuth-díj Bizottságban.

Keleti Márton volt az egyetlen rendező, aki 4 év alatt 3 Kossuth-díjat is hazavihetett. Az Erkel mellett a Kiskrajcárt, és a Különös házasságot is díjazták.

1956 a Kossuth-díj Bizottságot is feldúlta. Új kormány, új kultúrpolitika, az új kulturális vezetők gátat akartak szabni az állami díjdömpingnek. 90-100 helyett, 1956 után 19-20-an kaptak csupán Kossuth-díjat.

Hogy mi változott mára? A díj biztosan másképp néz ki. Ami viszont nem változott: a pletykák. Március 15. előtt már hetekkel elkezdik suttogni, hogy vajon ki kapja. Kulka János például csak így értesült róla, hogy legjobb barátjával, Csákányi Eszterrel együtt lesznek Kossuth-díjasok, ugyanúgy, mint érdemes művészek korábban.