2008. február 26. 17:22
Carlos, a világ egyik legkeresettebb terroristája volt a kádári időkben. A XXI. Században volt felesége beszélt a többi között budapesti életükről. A Sakál – ahogy az Interpol a venezuelait nevezte – most egy párizsi börtönben tölti életfogytiglani büntetését.
„Carlostól mindenki tartott, erőteljes ember volt, verte az asztalt. Amikor az Intercontinentalban tárgyaltunk, kikészítette a pisztolyt az asztal közepére, és úgy beszélgetett” - mondta Varga József rendőr ezredes.
Akkoriban későbbi felesége, Magdalena Kopp volt a férfi által vezetett félkatonai csoport -mondjuk így- titkárnője. Intézte a dolgokat, a fizetnivalókat, telefonált, elment a vendégek elé, elkísérte őket városnézésre. Az asszony ma egy német kisvárosban él.
Magdalena, mozgalmi nevén Lili Ulmban született. A bakfis nem szeretett otthon lenni, a mogorva anya mellett, ahol minden csak a munkáról és a megélhetésről szólt. Állandóan főzni, mosogatni, vagy ágyat kellett húzni a fogadójukban, ahol a lakásuk is volt. Menekült hát, és egy – így mondták a hatvanas évek végén – hippikből álló anarchista vagy baloldali lakóközösséghez csapódott, ott talált barátot, megértést, szerelmet. A kommunában összeadták a pénzüket, közösen főztek, mostak és a külvilág nagy felháborodására, nem akartak házasodni. Gyűlöltek minden ósdi hagyományt, le akarták rombolni a szabályokat, ne a városháza urai szabják meg életüket.
Már lecsengőben volt a francia diáklázadás, de ideológiában nem volt hiány. A lány akkori barátja kedvért fényképész lett, arra volt szüksége a forradalmi sejtnek – ahogy mozgalmukat nevezték. Volt egy kis nyomdájuk. Baloldali könyveket adtak ki, nem is rosszakat. A rendőrök nem törődtek velük. Még akkor sem figyeltek fel rájuk, amikor egy mozit akartak felgyújtani, mert ott jobboldali filmeket vetítettek.
A sejt vezetői külföldi kapcsolatokat kerestek. Először a kettéosztott ország szovjet övezetébe, az egykori NDK-ba küldték Magdalénáékat. Kapcsolatokat építettek, és meg akarták tapasztalni, milyen is a létező szocializmus, ami után vágynak.
A csoport később komolyabb feladathoz jutott. A londoni elvtársaik hamis iratokat – személyit, útlevelet – akartak gyártani. Magdalénának kellett oda mennie, hogy megtanítsa ehhez a fényképezés alapfogásait. Ekkor találkozott Carlosszal, aki kirítt közülük. „Fontoskodó pasas volt. Bejött, és mindenbe beleszólt, mindent jobban tudott. Állandóan vigyorgott, nem is értettem, mit keres köztünk. Ellenszenves volt, rövidre nyíratta a haját, öltönyt viselt, még nyakkendője is volt” – mesélte a XXI. Századnak az asszony.
Magdalena és Carlos kapcsolata később szorosabbá vált. Az asszony így egészen közelről megismerhette a terroristát. A XXI. Században beszél közös életükről, harcukról, magyarországi mindennapjaikról!
