2007. október 9. 20:01
Riportunk hőse egy kertész. Egy maszek a szocializmusban, aki meggymagokkal kereskedve, egyetlen jó ötlettel a többszörösét kereste meg annak, amit mások több év alatt. És erre már Szabó László is felfigyelt a korabeli Kék Fényben.
Egyszer volt, hol nem volt, Szeged városában élt egy kertész a feleségével és 9 gyerekével. Nappal keltek, amikor még hajnali harmat csillogott a fodros rózsaszirmokon, és hosszú volt már az árnyékuk, amikor hazafelé baktattak a kertészetből. Az öreg rózsakertész apja is kertész volt már, és fiait is ennek tanította. Jól éltek a virágokból. A baj pont ez volt: „túl jól” éltek. Legalábbis azok szerint, akik országukat irányították. A 3 felnőtt fiút lefogták, és 1952-ben összesen 15 év börtönbüntetést kaptak hasonló vádak miatt, mint az akkortájt kulákoknak bélyegzettek. Így hangzik a szocreál mese.
A Demeterek maszekok voltak egész életükben. Bűnük csupán annyi, hogy a Rákosi-rendszerben maszeknak lenni tilos volt. Így fordulhatott elő, hogy Demeter Béla üzérkedés miatt két és fél évig raboskodott a szegedi Csillagbörtönben, bányamunkán. Nem tört meg. Végig azon törte a fejét, hogy hol és hogyan fog mindent elölről kezdeni. Azok közé a – ma azt mondanánk vállalkozó – emberek típusába tartozott, akikről a szocializmusban a hatalom nem tudta eldönteni, hogy most ki kellene őket tüntetni, vagy le kellene őket csukni. Sokszor megtörtént mind a két eset.
Demeter Béla fia, Dénes is kertész, sőt, a huszonéves unoka is. Ugyanazon a területen gazdálkodnak, ahol annak idején a nagypapa meggy-, cseresznye-, alma- és körtecsemetékkel foglalkozott. A mintegy 2 hektáros földet szabadulása után vásárolta Demeter Béla. Azt mondta, hogy ő mindig arról volt híres, hogy ki tudta szagolni, hogy mi az, ami hiánycikk, és mi az, aminek van jövője. Rövid időn belül ő látta el a nagyobb állami kertészeteket gyümölcsfacsemetékkel. Fia segített apjának, aki augusztus lévén, szokás szerint éppen a kertészetben dolgozott, amikor 1971-ben csengettek. Demeteréknél 20 éve nem járt rendőr. Demeter Dénes még ma is emlékszik arra a napra:
„A Kék Fény-es autó megállt, becsöngettek. Dobos őrnagy és Szabó László szálltak ki a kocsiból, hogy édesapámmal megbeszéltek egy riportot, ezért jöttek.”
Demeteréknél nemrégen fejeződött be az építkezés. Jól ment a kertészet, úgyhogy szép, nagy ház épült. Szabó László szerkesztő-műsorvezető azt mondta, hogy valami csaló építési vállalkozóról csinálnak riportot a Kék Fénybe, akiről megtudták, hogy Demeteréket is becsapta. Szabó László az otthonlévő fiút házuk elé állította, hogy ott beszélgessenek.
Szabó László: A Demeter család villáját szintén Horváth Jenő építette magánvállalkozásban.Demeter Dénes: Felépült, de rengeteg utánajárással, és nem tudni, hogy honnan, milyen anyagból.Szabó: Tudja Ön, hogy mennyit fizetett az Ön édesapja Horváth Jenőnek? Tehát, hogy ez az épület mibe került körülbelül?Demeter: Olyan 800 ezer körülbelül, mert a kerítést azt külön csinálta, hát, az is egy féléves munka volt.Szabó: Hány szobás a villa?Demeter: 5 szobás.Szabó: Garázs?Demeter: Van egy-két férőhelyes garázs, és…Szabó: De van is benne kocsi?Demeter: Van, van…Szabó: Három kocsi van?Demeter: Kettő.Szabó: De láttam egy harmadikat is. Az?Demeter: …Szabó: Nem az Önöké?Demeter: De az, de a Moszkvicsot most adjuk el.Szabó: Értem. Mi az édesapjának a foglalkozása?Demeter: Kertész.Szabó: Csemetefákkal…Demeter: Díszcserje, cserje. Szabó: Persze. Akárki azért nem tud 800 ezret összekeresni, bármennyit is dolgozik.Demeter: Hát, az biztos. De megdolgozott érte.
Demeter Dénes érezte, hogy akkor ott, valami furcsa dolog történik. Olyan volt, mintha Szabó Lászlót sokkal jobban érdekelte volna a család anyagi helyzete, mint az az állítólagos csaló vállalkozó, aki a házat építette.
Ezt az 1971-es riportot annak idején döbbenten nézte otthon a Demeter család. Azt ugyanis ők is sejtették, hogy a teljesen természetes népi irigységet fel lehet piszkálni azzal, hogy egy ilyen impozáns ház elé odaállnak, és arról kérdezgetik őket, hogy na, akkor miből lett ez, és miből lett az. A Kék Fény ugyanis a szocializmus, az akkori magyar televíziózás egyik emblematikus műsora volt, és nem is csak a televízió műsora, hanem a rendszer műsora volt, amelyet természetesen a televízió továbbított.
Szabó László először volt tévés kollegájának, Wisinger Istvánnak magyarázta meg először ezt a különös interjút, amikor az Demeter Béláról készített dokumentumfilmet a rendszerváltás után. Szabónak egy rendőr azt súgta - mondta -, hogy Demeter nem csupán mint becsapott építési megbízó érdekes téma:
„Ez a Demeter B. kertész nemcsak károsult, hanem egyben ő maga is különféle bűncselekményeket követett el. Különböző bűncselekményekről beszélt, de tulajdonképpen egyet említett részletesen, és ez a meggymag.”
Demeter Béla ugyanis fillérekért megvett a kecskeméti konzervgyártól összesen 40 mázsa meggymagot - amelyet ott amúgy is kidobtak volna -, és miután megmosta, majd kiválogatta a használható szemeket, továbbadta vetőmagnak, amelyből aztán facsemeték nevelhetők. Természetesen többszörös áron. Ő maga úgy fogalmazott, hogy „én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet.”
A többi gyümölcskertész csak azt sajnálta, hogy mindez nem neki jutott eszébe. Demeter 4 forintért vette, és feldolgozás után 44-ért adta el a meggymag kilóját. Bizonyos dolgokat mégis kihagyott a számításból. Előbb-utóbb ugyanis arra lett figyelmes, hogy bizonyos szállításait, szállítmányait figyelték. Egy kis fekete autó állandóan követte, ha a szállítmány megállt, mert – mondjuk - rakodtak, akkor megállt ez a bizonyos autó, és érdeklődve nézte, hogy mit is csinálnak.
Aztán Szabó László „ártalmatlannak” tűnő látogatása után két héttel rendőrök érkeztek, és ők nemcsak beszélgetni jöttek. Házkutatás - mondták, és Demeter Bélát üzérkedés gyanújával letartóztatták a meggymagok miatt. És Szabó László a fogdában ismét látogatását tette. Demeter Béla ekkor ugyan még csak gyanúsított, és nem vádlott, az interjú mégis jobban hasonlít egy kihallgatáshoz, mint egy tévéműsorhoz. Pedig Demeterrel szemben nem egy rendőrtiszt, hanem Szabó László ült. De Szabó László akkoriban nagyon nagy ember volt, egy befolyásos újságíró, aki, mint a szocialista igazságosság bőrkabátos nemezise, olykor-olykor le-lecsapott az emberekre.
Demetertől a rendőrségen is elsősorban azt kérdezték, hogy hol tartja a meggymagokból összejött pénzt, de ő csak annyit mondott mindig, hogy „hogy kérem, menjenek Budakalászra, és megtalálják a fődbe.” De hiába magyarázott. A népköztársaság bírósága nem értékelte az ügyes üzleti húzást. Első fokon 4 és fél év szigorított börtönbüntetést kapott.
Bárándy György ügyvéd akkoriban egy munkaközösségben dolgozott Demeter Béla ügyvédjével. Azt mondja, hogy elég nagy port vert fel az ügy:
„Az emberek mondogatták egymásnak, hogy hallottad? Ez az ember a semmiből csinált pénzt, és akkor mi itt be akarjuk csukni. És zsúfolt tárgyalóterem előtt folyt ez a tárgyalás.”
Szabó László is sorra kapta a leveleket a Kék Fényben. Ő azonban nem értette, hogy mire ez a nagy szimpátia. Az emberek értetlenkedve kérdezgették, hogy ezt „a meggymagos”-t miért ültetik le, és miért nem nevezik ki esetleg egy üzem igazgatójának. Akkorra már egyszerűen csak „a meggymagos”-nak hívták az emberek, akinek bizonyára lennének új ötletei, tippjei és tanácsai a szocializmus mezőgazdászai számára. Mégis 3 év 2 hónapra ítélték jogerősen mint üzérkedőt, és mehetett újra a Csillagbörtönbe, ugyanúgy, mint 20 évvel korábban. A börtönben pedig rájött, hogy korántsem ő itt az egyedüli, akit ezekben az években üzérkedésen kaptak.
A politikában ugyanis fordulat történt. Nyers Rezső a Politikai Bizottság tagjaként évek óta állt az úgynevezett Új Gazdasági Mechanizmus élén. A reformerek azonban megbuktak. A piaci szabadság és a maszek világ kártékony a szocialista gazdaságra - mondogatták, és a leleményes maszekokból, néhány nap alatt bűnözők, üzérkedők lettek. Nyers Rezső a rendszerváltás után Wisinger István dokumentumfilmjében a következőképpen fogalmazott:
„Ezek mind-mind arra irányultak, hogy a piaci szabadságot korlátozni kell, és – úgynevezett - az akkori gondolkodás szerint erkölcstelen jövedelmeket pedig részben meg kell gátolni, részben büntetni kell, ha már egyszer ezek létrejöttek.”
Találni kellett üzéreket, ezért előszedték az ’50-es évekbeli iratokat, és ott megtalálták a Demeter családot. És Demeter Béla valószínű, hogy azért került másodszor is vissza a börtönbe, mert már egyszer elítélték üzérkedésért. És ezzel az egész család tisztában volt. Demeter Dénes szerint „igyekeztek példát statuálni, tehát megállítani, meghúzni egy határt, egy jövedelmezőségi határt, hogy ettől ne tovább. Tehát nehogy az embereknek eszébe jusson, hogy most már aztán itt a kapitalizmus, és most már aztán el lehet engedni a gyeplőt.”
A meggymagos Demeter ugyan cukorbetegen, de miután leülte büntetését, fiával együtt újra felfutatta a gyümölcsöst, hogy unokájának is meglegyen a föld. Ide is temették a rendszerváltás után 8 évvel, amikorra az üzérkedés fogalmát réges-rég törölték a Büntető Törvénykönyvből. Még élt, amikor Szabó László egy interjúban megpróbálta elmagyarázni, hogy ő maga miért is hisz a mai napi Demeter Béla bűnösségében:
„1971-72-ben nekem akkor 5400 forint volt a teljes fizetésem. Ez azt hiszem, hogy jó viszonyítható azokkal a tételekkel, amik itt szerepelnek. Az azt hiszem kicsit nagyobb. Az a haszon, amit ő csinált a meggymaggal kapcsolatban, azt én nem egy szakmai bravúrnak tartom, hanem egy szakmai stiklinek.”
Pedig ahhoz képest, hogy 1971-ben egy tanári átlagfizetés 1300 forint volt, az átlagemberek inkább sajnálták „a meggymagos”-t, minthogy irigykedtek volna rá.
Demeter Dénes ma már nem harcol elhunyt apja rehabilitációjáért:
„Néha már, megmondom őszintén, hogy belefáradtam én is meg a család is, meg ezeket a rossz emlékeket, legalábbis a rossz részét, azt már igyekszünk elfelejteni, vagy nem újra felszakítani a sebeket.”
