2007. szeptember 9. 17:19
Ezzel a címmel tartottak nemzetközi konferenciát a Parlamentben, ahol arra a 18 évvel ezelőtti napra emlékeztek, amikor Magyarország megnyitotta nyugati határait az akkor már tízezrével idemenekült keletnémet turisták előtt. Így ők, Ausztrián keresztül, a “másik” Németországba juthattak.
Ujjongó keletnémet turisták, akik boldogan szaladnak vagy gurulnak át a magyar-osztrák határon. Ezeket a képeket közvetítették a hírügynökségek és televíziók 1989 szeptember 10-e éjféltől kezdve, napokon át. Magyarországra a nyári hónapokban több mint 60 ezer olyan keletnémet turista érkezett, aki nem akart már visszamenni a Német Demokratikus Köztársaságba, hanem Nyugatra szeretett volna távozni. Az úgynevezett szocialista országokban akkor már – különböző gyorsasággal – folytak a demokratikus reformok.
„A szovjet vezetés nem tudta akkor, hogy a reformokkal megdöntik a rendszert. Magyarországon az nem vitás, hogy a nyitás érdeme egy csoporté volt” – mondta Paul Lendvai, magyar származású osztrák újságíró.
A konferencia felszólalói szinte valamennyien hangsúlyozták, hogy a határnyitásról szóló döntés elsősorban a magyar külügyi vezetők és Németh Miklós akkori kormányfő érdeme. Magát a döntést Horn Gyula, akkori külügyminiszter jelentette be.
„Az itt tartózkodó NDK-állampolgárok saját, tehát NDK-útiokmánnyal, eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket” – mondta Horn Gyula.
Hans-Dietrich Genscher, volt német külügyminiszter azt mondta, amikor a szeptember 10-ei határnyitásról szóló végleges magyar döntést közölték vele, nagyon boldog és hálás volt. Tudta: ez egyértelműen annak a jele, hogy a megosztottság korának vége Európában.
