2007. április 23. 18:33
Borisz Jelcin volt orosz elnök halálát szívelégtelenség okozta. A 76 évesen elhunyt politikus nemcsak Oroszország első elnöke, hanem első, valóban a nép által választott vezetője is volt.
Borisz Jelcin volt az első választott orosz államfő az ország történelme során. Nevéhez fűződik a Szovjetunió megszüntetése. Elnöksége első évében a tömegek támogatásával hiúsította meg a keményvonalas kommunisták puccs kísérletét. Az 1991-től 1999 szilveszteréig tartó Jelcin-éra megítélése már korántsem ennyire dicsőséges. A több diplomáciai eseményen is ittas, köztudottan súlyos alkoholista és szívbeteg orosz elnök alatt gazdagodtak meg a hírhedt orosz oligarchák, eltűnt az állami vagyon, összeomlott a gazdaság, az ország pedig még jobban eladósodott.
Borisz Jelcin 1931-ben született Szverdlovszkban, a mai Jekatyerinburgban. Éles eszű, jól tanuló és kiváló sportoló volt. Igaz, magatartása már gyermekként sem volt kifogástalan, nagy verekedő hírében állt. Az ifjú Borisz Nyikolajevics gyerekfejjel élte át a második világháborút, aztán az érvényesülés megszokott útján fényes karriert futott be a kommunista pártban. Lelkes Komszomol-aktivistaként szívesen mutatkozott együtt munkásokkal, később pedig moszkvai párttitkárként is előszeretettel ment le a nép közé, mert mint életrajzában állította: így akarta kifejezni elégedetlenségét. Mérnökként végzett, a kommunista pártba 1961-ben lépett be, 1976-ban már szülővárosa pártbizottságának első embere volt. Ebben a minőségében ismerkedett meg Mihail Gorbacsovval.
Amikor Gorbacsov 1985-ben a Szovjetunió elnöke lett, Jelcint, mint hozzá hasonló reformert, kinevezte a köztudottan korrupt moszkvai pártbizottság élére. Népszerű is volt, támogatta Gorbacsov reformjait, a moszkvaiak is kedvelték. Jelcin már ekkor is tanúbizonyságát adta annak, tudja, hogyan kell megnyerni az egyszerű emberek bizalmát: trolival járt munkába.
1986-ban a Politikai Bizottság szavazati joggal nem rendelkező tagja lett. Jelcin azonban lassúnak tartotta a reformokat, és mivel ennek hangot is adott, rövid időn belül nem csak a konzervatív kommunista vezetőkkel, hanem magával Gorbacsovval is összerúgta a port. 1988-ra már minden komolyabb tisztségéről lemondott és helyettes építésügyi miniszterré fokozták le.
Gorbacsov reformjai azonban Borisz Jelcin malmára hajtották a vizet. A demokratikus választások bevezetésével mindent megnyert: először a Népképviselők Kongresszusában 1989-ben elsöprő győzelmet aratott, ezután Gorbacsov akarata ellenére orosz parlamenti elnöknek választották. 1990-ben kilépett a kommunista pártból és 1991-ben megnyerte az orosz elnökválasztást. 1991-ben a moszkvai puccskísérlet alatt a tömegek az ő határozott és bátor fellépése hatására vonultak az utcára. Ezzel írta be magát igazán a történelembe. Borisz Jelcin mentette meg Gorbacsovot, de a nagy reformer neki is köszönheti végleges bukását. A sikertelen államcsíny után már Jelcinnél volt az igazi hatalom. Megállapodott Fehéroroszország és Ukrajna vezetőivel, hogy megszüntetik a Szovjetuniót. 1991. december 8-án alapították meg a Független Államok Közösségét, amelyről Bush amerikai elnököt előbb értesítették, mint Gorbacsovot, aki végül december 25-én mondott le a megszűnt Szovjetunió elnöki posztjáról.
Jelcin orosz elnökként már nem volt nyájas. Kíméletlenül lesújtott ellenfeleire. Mint "93-ban, amikor tankokkal tanította móresre az ellenszegülő parlamentet. Országlása idején az orosz társadalom egyértelműen kettészakadt. Nyugati árukkal teli boltok kevesek számára, és ingyenkonyhák a többségnek. Nevét sokan összekapcsolták a rablóprivatizációval, a korrupció tombolásával, a bűnözés növekedésével. Ekkor már Borisz cárnak nevezte a sajtó, amely kipellengérezte, amikor tudta. Ivászatai miatt és azért, mert faragatlanul viselkedett munkatársaival a kamerák előtt. Előfordult, hogy teljesen megfeledkezett arról, milyen viselkedést várnak el egy államfőtől. Közben a háttérben az orosz dráma új fejezettel bővült. Csecsenföldön hosszú, máig lezáratlan háború kezdődött, amely kikezdte az orosz hadsereg maradék tekintélyét is otthon.
Bár Jelcin a 96-os elnökválasztási kampányban a régi formáját hozta, utolsó elnöki évei már egyértelműen a leépüléséről szóltak. A kínos rosszullétek, súlyos tüdőgyulladása és szívműtétje jelezték, hogy nincs sok hátra a hatalomban. Mégis megint nyerni tudott. Második elnöki ciklusa alatt már rendkívül népszerűtlen volt. Mind odahaza, mind külföldön komoly aggodalmat keltett romló egészségi állapota és súlyosbodó alkoholizmusa. A NATO 1999-es szerbiai beavatkozásakor orosz katonai intervencióval fenyegetett. A biztos bukás tudatában, lánya tanácsára 1999 szilveszterén bejelentette lemondását.
Az 1999. szilveszter napján bejelentett lemondás ezért meglepetésszerű volt, de nem igazán váratlan, hiszen régóta sejteni lehetett, és sokan sürgették is, hogy Jelcinnek távoznia kell, a közelgő új évezredben új emberre lesz szüksége Oroszországnak. Utódát ő emelte fel, és a viszonzás nem is maradt el. Vlagyimir Putyin egyik első intézkedése az volt, hogy Jelcint elnöki rendeletben mentesítette minden esetleges jövőbeni bűnvádi eljárás alól, hogy békében élhesse nyugdíjas éveit.
Azóta a politikától teljesen visszavonultan élt, nyilatkozatokat sem adott. Megírta viszont önéletrajzát, ami csak mérsékelt érdeklődést keltett.
Forrás: AFP, Független Hírügynökség
