2006. május 15. 15:12
Az első olyan amerikai film, amelynek a pozitív főhőse szovjet.
Gorbacsov elnök úr, ha békét akar, ha szabadságot és fejlődést szeretne Szovjetunióban és Kelet-Európában, akkor jöjjön ide a kapuhoz. Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! – mondta Ronald Reagan 1987. június 12-én, 2 óra 20 perckor.
Ezt mondta Ronald Reagan Berlinben a Brandenburgi kapunál. A beszéd alig volt hosszabb, mint 2 és fél ezer szó, de meghallották nyugaton és keleten is. A beszéd hat szava ma már történelem.
Gorbacsov úr, rombolja le a falat!
Moszkvában ekkor már a glaznoszty és a peresztrojka szelei fújtak, de az akkori NDK-ban még makacsul tartották magukat Honecker elvtársai. Gorbacsovra azonban hatottak Reagan szavai. Nem rossz teljesítmény egy western-színésztől.
Mindeközben egy másik amerikai színész, az osztrák származású, fanyűvő Schwarzenegger, a glasznoszty nevében maga is falakat döntött. Sőt, Ivan Danko, a szűkszavú szovjet zsaru, vagyis rendőr elvtárs bőrébe bújva a kelet-nyugat közeledésének szellemében letarolta Chicago egyik műemlékét is.
Így néz ki az igazi druzsba, azaz a barátság, no meg a glaznoszty. Legalábbis a filmvásznon. Csak semmi bonyolultság.
'Addig a szovjetek mindig negatív színben tűntek fel az amerikai filmekben. Már más idők járnak, de mi nem akarunk politizálni, mégis ez az első film, amelynek a pozitív főhőse szovjet' - mondta Arnold Schwarzenegger, színész.
És hogy hogyan kerülünk mi magyarok a képbe a Moszkva Chicago tengelyen? Már a film kezdő képsorán szovjet katonák masíroznak, de nem a Vörös téren. Hanem a Hősök terén.
„A film egyharmada Moszkvában játszódik...amit persze itt forgattunk Pesten” – mondta Andy Vajna, a film producere.
Hogy miért? A válasz egyszerű: a gyártási szempontok mellett az enyhülés szele itt Budapesten akkor már jobban fújt, mint Moszkvában. És persze nem szabad megfeledkezni az akkor még nálunk alig ismert kapitalista fogalomról: a PR-ról sem.
A stáb csak egyetlen jelenetet vett fel Moszkvában, azt is engedély nélkül. Helyi összekötőjüket el is vitték az igazi szovjet rendőrök. De erről majd később, előbb ismerjenek meg egy másik akcióhőst, egy kelet-európait.
„Én egész életemben győzteseket játszottam. Mindig én adtam pofont, de nagyon szerettem volna kapni is néha” – mondta Koncz Gábor, színész.
Hát elérkezett a lehetőség. A kommunizmus rendíthetetlen hősét alakító terminátor ugyanis a film első negyedórájában csak magyar színészeket – szerepük szerint szovjet maffiózókat – pofoz. Növényi Norbertnek még a lábát is letépi.
Pedig Schwarzi igazából békés oldalát mutatta: barátkozott az általa echte szovjetarcú embereknek tartott magyar színészekkel.
„Nagyon kedves volt velünk. Beinvitált minket a lakókocsijába. Szivaroztunk vele, meg whisky-vel itatott minket” – mondta Körtvélyessy Zsolt, színész.
Koncz Gábort a maffiavezér, Victor Rosta testvérének szerepére szemelték ki. Addig azonban soha sem kellett castingon, azaz szereplőválogatáson bemutatnia színészi kélpességeit. Nagyon mérges lett, amikor az amerikai rendező szöveget nyomott a kezébe, hogy olvassa fel.
„Mondjátok meg neki, hogy ha én oda születek, ahova ő, akkor most ő jön hozzám tárgyalni, nem pedig én. Kimentem, és becsaptam az ajtót. Egyszer csak elkapja a vállam valaki. A rendező. Oké, ez kell!” – mesélte Koncz Gábor.
Valóban az a karakter kellett, amilyen Koncz magyaros virtusa volt. Arnold már attól elájult, ahogyan Koncz, amolyan igazi keleti keménylegény módjára begurította a feles vodkát a jelenetében, hát még attól, ahogy megszólalt. „Aztán fel kellett pattannom. Aztán a jelenet végén odajött a Schwarzenegger, hogy hú, de jó volt, és ölelgetett” – mesélte a színész.
Arnie persze csak a jelenetek között ölelgette a magyarokat, amikor a kamerák forogtak, akkor inkább püfölte őket. Konczot menekülés közben lábon lőtték, majd Schwarzi egy nagy kaliberű fegyverrel végleg elcsendesítette.
Koncznak egy lépcsőn kellett lebucskáznia. Nem kért kaszkadőrt, hozzászokott, hogy a keményfiú image-dzsel együtt jár a veszély is. A Dunai hajós forgatásán egy veszélyes jelenethez dublőrt kért a rendező a háta mögött. Koncz megvárta, amíg elindulnak a kamerák, és megelőzte helyettesét.
„Kiléptem a párkányra, és recsegett-ropogott minden. Kiderült, hogy gipszből volt, nem pedig téglából. Benne van a filmben, amikor elkapom a kovácsoltvas rácsot az ablakon” – mondta Koncz Gábor.
Persze akadtak olyan magyar színészek, akik hálásabb szerepet kaptak a Vörös zsaruban, sőt Körtvélyessy Zsolt és Bán János maguk is vörös zsarukat játszhattak.
„A legnehezebb az volt, hogy oroszul kellett mondani a szöveget, pedig 10 évig tanultuk a suliban. A Bán Janinak annyira nem ment, hogy a végén a homlokomra kellett ragasztani a szöveget, hogy el tudja mondani” – mondta Körtvélyessy Zsolt.
Scwarzenegger elképedt a magyar színészek teljesítményétől, attól, hogy mindenki átéli a szerepét. Igaz, őt nem feltétlenül színészi képességeiért fizették.
„Ilyen, igazi szovjet arcokat, ennyi érzelemmel soha nem találtunk volna Hollywoodban” – mondta Schwarzenegger.
A magyarok pedig jókat mosolyogtak, amikor először meglátták az osztrák body-buildert, ahogy nem túl kecsesen végigvonul a forgatási helyszínen.
„Olyan furcsán ment, olyan nevetséges volt. Aztán kiderült, hogy annyira ki vannak gyúrva a lábizmai, hogy csak így tud járni. Olyan gépemberesen, terminátorosan” – mondta Körtvélyessy Zsolt.
Körtvélyessy annak idején a Menekülés a győzelembe című film budapesti forgatásán Sylvester Stallonét is kicsúfolta járása miatt. Néhány másik magyar színésszel azt üvöltötték neki mindig, amikor megjelent, hogy „Travolta” „Travolta”!
Persze, ne gondolják, hogy a hidegháború vége nem érintette a másik izomkolosszust. Csak amíg Arnie meglovagolta a hullámot, addig Sly-t betemette az. Sylvester Stallone Rambo 3 című filmjének bukása után egy újságírói kérdésre adott válaszában egyenesen Gorbacsov politikáját hibáztatta azért, hogy filmje megbukott. Hiszen ki kíváncsi már a gonosz szovjetekre, miután Gorbacsov 1987-es washingtoni látogatása során megállt a forgalom, mert annyian akartak kezet fogni vele.
Az emberek az ablakokból bámulták a hetedik kerületben vakációzó Hollywoodot. Még a forgatást biztosító rendőrök is ámultak a kapitalista filmipar profizmusán. Mindenki jól érezte magát. Vagyis csak majdnem mindenki. Akadtak ugyanis olyanok, akiknek úgymond ellenőrizniük kellett, hogy minden rendben halad-e, nem sértik-e meg az amerikaiak a népköztársaság érdekeit.
„Mondta az egyik gyártási ember, hogy jelentsék be, hogy mikor akarnak hazatelefonálni, mert akkor ő megkéri a vonalat. Erre ők elővették a műholdas telefonjaikat és nyugodtan telefonáltak, még az utolsó asszisztens is” – mondta Koncz Gábor.
A magyar származású producer nem érezte magán a hatalom tekintetét akkoriban. Sőt, a dolgok szerinte egyszerűek és magától értetődőek voltak.
„Talán még egyszerűbb volt minden mint most. Ha egyszer engedélyezték a filmet, akkor a Mafilm mindent elintézett. Az összes útlezárást, engedélyt, statisztát. Mindent. Ma minden utcáért külön hivatalhoz kell fordulni” – mondta Andy Vajna, producer.
A hollywoodi filmesek jól fizettek. Legalábbis itthoni viszonylatban. Ők spóroltak, a magyar színészek pedig kerestek.
„Napi ezer dollárt kaptunk, ami óriási pénz volt akkor, amikor itthon egy főszerepért kaptunk 30-40 ezer forintot” – mondta Körtvélyessy Zsolt.
A hollywoodi filmesek még szovjetebb arcokat akartak, de a szovjet hatóságok ekkor erre még nem voltak nyitottak.
„Hónapokig intéztük az engedélyt, de nem kaptuk meg. Gondoltam egyet és felraktam egy Malév gépre a stábot, hat embert, és elrepültünk Moszkvába” – mondta Andy Vajna producer.
Máig nem tiszta, hogy ki lepődött meg jobban: az amerikai filmesek azon, hogy nem csukták le őket azonnal, vagy a Vörös téren posztoló katonák azon, hogy meglátták a feketén terjesztett videókban látott Conant, a barbárt szovjet rendőregyenruhában tisztelegni a krasznaja plósagy közepén.
„Nagyon meglepődtem, hogy ennyien ismernek, hiszen filmjeimet hivatalosan soha nem mutatták be a Szovjetunióban” – mondta Arnold Schzwarzenegger.
A szállodánál este már tízezres tömeg várta Arniet, és a párt szemet hunyt az amerikaiak csínye felett. Persze a helyi összekötő nem járt ilyen jól.
„Azt a pofát, aki szervezte nekünk az egészet, elvitték a rendőrök egy napra, de nekünk simán ment minden” – mondta Vajna.
Innentől simán is ment minden. A filmbéli szovjet rendőr összehaverkodott amerikai kollégájával, és együtt elpusztították a gonoszt. 1988-ban Ronald Reagan moszkvai látogatásán a Gonosz birodalom végéről beszélt. 1989. május 2-án Magyarországon végleg felgördült a vasfüggöny. Ugyanebben a hónapban Gorbacsov már Berlinben jelentette be, hogy a Szovjetunió nem akadályozza meg erővel a demokratikus átalakulást szatellit államaiban.
Három évvel és egy nappal Ronald Reagan falnál tartott beszéde után, 1990. június 13-án megkezdték a berlini fal bontását.
Arnold Schwarzenegger azóta tízezreket mészárolt le a filmvásznon a jó nevében. Keveset beszélt és sokat ütött. Most California állam republikánus kormányzójaként szónoki képességeit helyezte előtérbe. Döntse el mindenki, hogy melyik volt a jobb. Persze, talán Arnie maga sem tudja, hogy politikai karrierje nem Kaliforniában, hanem 1990-ben, egy texasi konferencián indult. Itt ugyanis az egyik felszólaló a hollywoodi enyhülés első jeleként említette a Vörös zsarut.
